Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. (Jn 3,14–15)

Böjt 6. hetében, nagyhéten az Útmutató reggeli és heti igéi Krisztus szenvedéstörténetét tárják elénk. A passió nyitányaként virágvasárnap az alázatos Király bevonul Jeruzsálembe, ahol a húsvétra érkező zarándokok pálmaágakkal hódolnak előtte: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” (Jn 12,13) Tanítványai ekkor még nem értették: „Megalázott vagyok, és szenvedek, segíts és oltalmazz, Istenem!” (Zsolt 69,30; LK) Isten Fia engedelmes volt a kereszthalálig, ezért nevére minden térd meghajol, „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,11); vére által való megigazulásunk megbékélést jelent Istennel, aki üdvözíteni is fog Fia érdeméért! „Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.” (Róm 5,6) Az Úr Isten kétszer szólt Jóbhoz: „Én kérdezlek, te meg oktass engem!” S mit válaszolt a bűnbánatot tartó Jób passiója végén? „Én kérdezlek, te pedig oktass engem!” (Jób 38,3b; 42,4b) Isten megkíméli választottainak az életét a páskabárány véréért, de: „Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja.” (Ézs 26,20) Nagycsütörtök este, az utolsó vacsora közben Jézus megmossa tanítványai lábát: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,15) Új parancsolatot és új szövetséget is ad követőinek az új szövetség szerzője. „Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. – Örökkévalónak rendelte szövetségét.” (Zsolt 111,4.5; LK) „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” (1Kor 11,25) Nagypénteken a fájdalmak embere halálra adatott a mi bűneinkért. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (GyLK 680,1) Miért halt meg a kereszten Isten Báránya? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) S „miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: »Elvégeztetett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét”, átadta Atyjának (Jn 19,30). Isten ekkor vitte teljességre a megbékéltetés munkáját; fogadjuk el e jó hírt, hogy megigazulhassunk színe előtt – „…Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,20b) Nagyszombat kérdése: „Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak?” (Zsolt 88,11) Kérés: „Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!” (Zsolt 102,2) Válasz: „Meghallottad szavamat (…), így szóltál: Ne félj! (…), és megváltottad életemet.” (JSir 3,56.57.58) Isten számára mindenki él, ezért Jézus „alászállt a poklokra” (Apostoli hitvallás). „Csak az a fontos, hogy ki-ki erős hittel vallja: Krisztus megjárta és széttörte a poklot, s megszabadította az ördög foglyait.” (Luther) Ezért „ó, ember, nézd, a Golgotán / Bűnödért mily ítélet jár: / Gyűlölj meg minden vétket!” (GyLK 812,2) Jézus sebei árán meggyógyulunk!

Garai András

::Nyomtatható változat::