A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Konfirmációi igém – „…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róm 8,28) – idővel életem egyik fontos vezérfonalává vált. Magára a konfirmációra már csak homályosan emlékszem. Gondolom, azért, mert nagyon gyermek voltam még akkor, és azért is, mert a hit és a vallás ezer és egy oknál fogva nem játszott szerepet családunk életében. Hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy megértsem Krisztus – értem is meghozott – áldozatának jelentőségét, hogy szívből hálát tudjak adni az úrvacsora ajándékáért.

De az ige velem maradt, és az életemre visszatekintve megértettem, személyesen nekem szól. Ennek az igeversnek a fényében vizsgálva a sorsomat, sokkal könnyebbé vált számomra, hogy elfogadjam a megváltoztathatatlan múltat, megbocsássak azoknak, akik akarva vagy akaratlanul megbántottak, engedjem, hogy gyógyuljanak a sebek. Isten ezen az igén keresztül is segített nekem abban, hogy higgyek a jelenben, és ne féljek annyira a még ismeretlen – titkokat és ajándékokat rejtő – jövőtől sem. Hiszen „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott”.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::