Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 19
- Szervezkednek…
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Szervezkednek…
Alakuló missziói gyülekezet Budakeszin
A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség lelkészi köre az 1953. január 11-én tartott közgyűlésen nyerte el teljes önállóságát, így ténylegesen ekkor alakult meg a gyülekezet, amely addig a budavári egyházközség része volt. Azon év január 25-től a gyülekezethez tartozott Pesthidegkút és Budakeszi evangélikussága is, 1953 decemberétől pedig Nagykovácsiban és a Szabadság-hegyen is voltak istentiszteletek. Napjainkban a Budakeszin és környékén élő evangélikusok nagyobb önállóságra törekszenek; számukra missziói gyülekezet szerveződik.
Indulás előtt értem el telefonon. Őrmezei lakhelyéről épp Budakeszire, hittanórára igyekezett Lacknerné Puskás Sára. Van ugyan szolgálati autója, így nem kell tömegközlekednie, de az élete így sem egyszerű. Néha órákig araszol a dugóban, és azon szomorkodik, hogy az időt nem tudja hasznosabban, gyülekezetében vagy családjával tölteni.
A lelkésznőnek öt gyermeke van; huszonegy, tizenkilenc, tizenhét, tizennégy és hét évesek. Férjével – Lackner Pál tábori püspökkel – három évvel ezelőtt költöztek Győrből Budapestre, ekkor kaptak szolgálati lakást Őrmezőn a Magyar Honvédségtől. Csodálkozom is, hogy ilyen körülmények között – nagycsaládosként, szolgálati helyétől távol lakva – „bele mert vágni” a budahegyvidéki egyházközséghez tartozó Budakeszi evangélikusainak önálló gyülekezetté szervezésébe…
– Amikor 2005-ben a fővárosba költöztünk, legkisebb gyermekünk még csak négyéves volt, az új környezetbe is be akartam illeszkedni, ezért egy ideig nem állt szándékomban dolgozni – mondja. – Tavaly azonban már úgy éreztem, ideje lenne ismét lelkészi szolgálatba állni, ezért felkerestem dr. Fabiny Tamás püspököt. Ő ajánlott néhány lehetőséget, én ezek közül a budakeszi gyülekezetet választottam.
Nem a nulláról kellett indulnom, hiszen Budakeszin már az ötvenes évektől volt „evangélikus élet”, az anyagyülekezet papjai idejüktől és erejüktől függően lelkiismeretesen gondozták a településen élőket.
Túl a kétségeken
Jelenleg havonta két alkalommal, vasárnap reggel fél kilenctől van evangélikus istentisztelet a helyi református templomban, hét közben pedig rendszeresen tartanak hittanórákat a katolikus gimnáziumban, valamint az egyik általános iskolában. Bibliaórára havonta egy-egy alkalommal gyűlnek össze az idősebbek a református gyülekezeti teremben, a fiatal felnőttek és a középnemzedék pedig dr. Fabiny Tiborék otthonában. Előbbit évek óta Kőszeghy Tamásné magyar–történelem szakos középiskolai tanár, utóbbit pedig Fabiny Tibor irodalomtörténész vezeti; mindkettejüknek van teológiai végzettségük is.
A település vitathatatlanul fejlődik, hiszen a fővárosból sokan költöznek ide. De vajon meg lehet-e becsülni, hogy jelenleg hány evangélikus élhet a településen és vonzáskörzetében? És ma, amikor azt látjuk, hogy gyülekezeteink fogyatkoznak, érdemes-e belekezdeni egy önálló gyülekezet szervezésébe?…
– Bennem is voltak kétségek – ismeri el őszintén a szolgálatát Budakeszin jelenleg félállásban végző lelkésznő –, hiszen a településen élő aktív evangélikusok Budahegyvidékre vagy Budavárba járnak istentiszteletekre, és akad olyan is, aki a Deák téri templomba megy vasárnaponként. Ezekben a gyülekezetekben több lelkész van, mindenki megtalálhatja a „neki tetsző” igehirdetőt, gyülekezeti programot. Ha így vesszük, „felesleges” hát egy új evangélikus közösséget alapítanunk, különösen akkor, ha nem az a szándékom, hogy ide „csábítsam” az említett közösségekből az oda hűségesen járókat.
Azonban tény az is, hogy itt helyben és a vonzáskörzetben – Pátyon, Budajenőn, Telkin – sok olyan idős ember vagy kisgyermekes család lakik, akik már nehezebben mozdulnak ki otthonról, és indulnak el vasárnap a fővárosba. Azok sincsenek kevesen, akik aktív korúak, de még egyik evangélikus gyülekezet mellett sem kötelezték el magukat. Ugyanakkor itt helyben talán szívesen elmennének egy evangélikus istentiszteletre, különösen akkor, ha nem reggel fél kilenckor, hanem egy kicsit később kezdődne.
A reménység nem szégyenít meg
Lacknerné Puskás Sára szólt arról is, hogy a fővároshoz közeli településen a 2001. évi népszámláláskor háromszázan vallották magukat evangélikusnak; névjegyzékében százhúsz cím szerepel. Ezt hallva nem tamáskodtam tovább, inkább arról kérdeztem, miként fogott hozzá a munkához.
– Szerencsére nem csak a magam erejére kell hagyatkoznom. Amikor elkezdtem ezt a szolgálatot, sok olyan igét olvastam, amely megerősített abban, hogy a munkámat Isten is megáldja majd. Így már hozzá mertem kezdeni…
A havonta két alkalommal tartott istentiszteleteken már sok evangélikussal találkoztam. A budahegyvidéki gyülekezet körlevelében is beszámoltam a budakeszi helyzetről, ám erre csak kevesen reagáltak. Havonta egyszer saját hírlevelet is küldök mindenkinek rövid igemagyarázattal és az előttünk álló alkalmakról szóló tájékoztatóval.
Legtöbbet a személyes megkeresés nyomott és nyom a latban, munkám legfontosabb része ezért a családlátogatás. Az elfoglalt, rohanó életet élő és ezért kissé talán zárkózott emberek örömmel nyílnak meg a személyes találkozáskor, beszélgetnek, és segítik a munkámat. A százhúsz címnek eddig csak töredékét tudtam felkeresni, de azt már most is elmondhatom, hogy ennek nyomán, ha lassan is, de bővült a gyülekezet.
„Megházasodtak…”
Nemcsak létszámában, hanem javaiban is gyarapodott a közösség. Amint egyházunk internetes hírlevele is beszámolt róla, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Budai Egyházmegye és az Északi Egyházkerület támogatásával Budakeszin a gyülekezet részére a közelmúltban 14,5 millió forintért megvásároltak egy ingatlant, amelyet a felújítása után imaházként, gyülekezeti házként kívánnak majd használni. Kérdésünkre Lacknerné Puskás Sára elmondta, hogy egy régi kétszoba-konyhás sváb parasztházról van szó. Kiválasztásában sokat segített Benczúr László építész, az Északi Egyházkerület felügyelője, ő készítette el az átalakítási terveket is.
Sok feladat áll előttük, hiszen az épület felújításra szorul. Kivitelezőt ugyan még nem kerestek, mert a szükséges anyagi forrás sem áll még rendelkezésükre, de a lelkésznő bizakodik. Hiszi, hogy idővel egy még nagyobb evangélikus gyülekezeti házra, sőt talán templomra is szükség lesz Budakeszin…
– gazdag –
::Nyomtatható változat::
|