Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6)

Pünkösd hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a megígért Szentlélek kitöltetéséről s az első gyülekezetek megszületéséről tudósítanak – öt városból. Húsvét után az ötvenedik „napon kezdődött el Krisztus országa az apostolok révén, s lett nyilvánvalóvá az evangéliomban mind az egész világnak” (Luther). Isten ad Szentlelket ajándékul! Jézus halála előtt elmondta: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre…” (Jn 14,26) Ezért kérhetjük a pünkösdi szekvencia kezdő szavaival: „Jöjj, Szentlélek Isten, jöjj, s áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát!” (GyLK 787) És „amikor pedig eljött a pünkösd napja, (…) zúgás támadt az égből (…). Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük (…). Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…” (Lásd: ApCsel 2,1–4!) Péter ekkor Jóel próféciáját idézte: „…így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra…” (ApCsel 2,17) A Szentlélek Krisztusban való hitet teremt: „Adjatok hálát az Úrnak, mert irgalmas, és szeretete örökkévaló!” (Zsolt 118,29; LK) A keresztény anyaszentegyház születésnapján Jézus ezt kérdezi annak tagjaitól: „Hát ti kinek mondotok engem?” Ha hit által ő él a szívünkben, elmondhatjuk Péter vallástételét: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,15.16) A különféle kegyelmi ajándékokat minden christianus Istentől kapja, aki szuverén Úrként kinek-kinek úgy oszt, amint akar. „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,7) Az első pünkösdig tartó ötnapos missziói időutazásunk első állomása Jeruzsálem; az első gyülekezet ott imádkozik. „Amint könyörögtek (…), megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel 4,31) Samáriában Fülöp hirdette Krisztust, s Péter és János apostol is meglátogatta a megkereszteltek gyülekezetét. „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (ApCsel 8,17) Péter később így számolt be a pogányok megtéréséről Cézáreában: „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” Isten nem személyválogató; dicsőítsük őt a pogányok pünkösdjéért – ez is ingyen kegyelmi ajándéka! „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az (új) életre.” (ApCsel 11,15.18) Antiókhiában a zsidók és görögök közül is sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Barnabás és Pál együtt tanították őket. „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” (ApCsel 11,26) Pünkösdi körutunk utolsó állomásán Pált találjuk, amint a korinthusi zsinagógában hirdeti az igét, „és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus”. De ellene szegültek, ezért elhatározta: „Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (ApCsel 18,5.6) Zengjen így pünkösdi himnuszunk: „Jövel, teremtő Szentlélek, / híveid szívét látogasd, / töltsd malaszttal a szíveket, / amelyeket te alkotál.” (Lásd GyLK 665,1–6!)

Garai András

::Nyomtatható változat::