Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A papi családból származó Jeremiás próféta Júda sorsfordító katasztrófája idején hirdette Isten szavát. Ez a küldetés nem volt könnyű: a saját népének kellett népszerűtlen üzeneteket hirdetnie. A szomszédos északi országrész, Izráel pusztulását, majd Babilon fenyegető felemelkedését sokan vallásos elbizakodottsággal nézték. Úgy érezték, hogy Isten a jeruzsálemi templomban folyó istentisztelet révén velük van, így nem érheti őket baj. Jeremiás ugyanakkor a templom pusztulásáról beszélt, az áldozatnál is fontosabb engedelmességről, a nép hűtlenségéről és a megtérés szükségességéről. Meggyűlt a baja a „hamis prófétákkal”, akik a politikusok és a nép szája íze szerint beszéltek Istenről. Konfliktusai miatt sokszor erőszakot is el kellett szenvednie. Amikor bekövetkezett a pusztulás, sorsközösséget vállalt a néppel, és tovább hirdette Isten üzenetét: az „új szövetség” ígéretét a reménytelenségben, amikor Isten majd az emberek „szívébe írja” törvényét. Jeremiás az Ószövetség egyik legnagyobb prófétaegyénisége. Folyamatosan őrlődött megalkuvást nem ismerő küldetése és népe iránti szeretete között, s a küzdelmeiről mindig őszintén beszélt Istennek. Jeremiás prófétai sorsa közmondásossá vált. Nem véletlen, hogy Illés mellett az egyik legfontosabb prófétának tekintették az újszövetségi korban: sokan Jézusban is a visszatérő Jeremiást látták.

Az légy, aki vagy

Korunk kulcsszava az egyéniség. Sokat is köszönhetünk az egyén, az individuum (újra)felfedezésének és komolyan vételének. Az én felértékelődött a tömegekhez képest. Legalábbis elvben. Mert az egyén továbbra is elvész a tömegben, sőt talán sosem érezhette magát ennyire magányosnak az ember, mint éppen napjainkban. Mivel komoly gondjaink vannak az önismerettel és az önazonossággal, nagyon is kérdéses, hogy mit tekinthetünk „egyéniségnek”. Aki nem egyéniség, az kilóg a sorból, s így könnyen éppen az „egyéniség” válik sablonná és valódi skatulyává. Ugyanakkor eltűntek a valódi egyéniségek: példaképválság van. A bibliai gondolkodásban mindig előtérben áll az egyén, a személyiség és az egyéniség (gondoljunk csak a szívbe írt törvényre Jeremiás könyvében), de mindig a közösség összefüggésében: az Istennel és a másik emberrel való interakcióban. Engedelmesség és elkötelezettség nem mond ellene az egyéniségnek, sőt kiteljesíti. „…aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Mt 16,25; Jézus Krisztus) „Az lett belőlem, akitől a szüleim mindig óvtak gyerekkoromban.” (Falfirka)

Magyar Bibliatársulat

::Nyomtatható változat::