Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16)

Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten hív minket, figyeljünk tehát a hívó szóra! Jézus önmagával azonosítja evangéliumot hirdető, mindenkori tanítványait vezérigénkben. Lehet, hogy Isten a felebaráti szeretet hiányát kiábrázoló s a kapuja elé vetett Lázár képében hívta a névtelen gazdag embert a mózesi törvények teljesítésére?! Ám ő Lázár semmibevételével az Urat zárta ki az életéből, így önmagát az örök életből. A feltámadott, élő Krisztus elutasítása ma is ezt jelenti: „…a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.” (Lk 10,16b; Károli-fordítás) A gazdag e példázatban Ábrahámra akarta hárítani a megtérés személyes felelősségét, ám az így felelt: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,31) De mit mondott Mózes által Isten? „Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!” (3Móz 19,18) S mit tanít a szeretet apostola? „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (1Jn 4,19.21) Luther hozzáfűzi: viszontszeretetből „a szív a felebaráti szeretethez lát hozzá”! Miért küldte ki Jézus hetvenkét tanítványát, a tizenkettőn kívül, maga előtt a lázárokhoz? „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.” (Lk 10,9) Jeremiás hű titkárát küldi az Úr írott igéjének a felolvasására. Jójákim király bibliaégetése után Bárúk ismét leírta az Úr igéit a próféta diktálását követve. Mindezzel mi volt Isten célja? Hogy talán meghallja népe az ő szavát, „és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket” (Jer 36,3). Ez a mindenkor helyes válasz az Úr szavára: „Menedékem és pajzsom vagy, Istenem, igédben reménykedem.” (Zsolt 119,114; LK) Az újszövetségi gyülekezet miként fogadja Isten hívó szavát és annak hirdetőit? Pál nyíltan és bátran hirdette Isten evangéliumát az Úr megbízatása alapján. Mint Krisztus apostolai, „úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1Thessz 2,4). A lelkipásztori szolgálatra képesítő alkalmassági vizsgán Péternek háromszor kellett felelnie ugyanarra a kérdésre: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” S Jézus megbízatást adó beiktató szavai is háromszor hangzottak el: „Legeltesd, őrizd az én bárányaimat, juhaimat!” (Lásd Jn 21,15–17!) De előbb, az utolsó vacsorán még azon versengtek tanítványai, hogy ki a legnagyobb közöttük. Jézus szava kijózaníthat ma is: „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” (Lk 22,27) Pál az ige hirdetése miatt, Krisztusáért viseli bilincseit, ám a fogságban is örülni tud, hogy példáját követve mások is „félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét”. Mint mondotta: „Krisztust hirdetik, és én ennek örülök.” (Fil 1,14.18) „Van örök kincsünk… // Egy van csak, de ez egy elég: / A kegyelem igéje.” (EÉ 286,1.4)

Garai András

::Nyomtatható változat::