Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Dísztermi együttlét – Tar Jánosné tájékoztatja a finn fiatalokat

Nincs két egyforma kapcsolat. Ahogy minden házaspár vagy két barát viszonya más és más, így van ez a testvérvárosi kapcsolatokkal is. De mi éltetheti, töltheti meg tartalommal két távoli, különböző nyelvű és kultúrájú település együttműködését? Hogyan ragadható meg az értelme?

Pályi Zoltán, a Nyíregyházi Magyar– Finn Baráti Egyesület elnöke fiatalabb, mint Nyíregyháza és a finnországi Kajaani együttműködése, de e nélkül személyes sorsa is bizonyosan másként alakult volna. A fiatalember az elmúlt héten a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium finn vendégeinek kommunikációját segítette, és a tolmácsoláson kívül is hozzájárult a megértéshez: – Egy testvérvárosi kapcsolat akkor működik, ha vannak olyan emberek, akik ennek a hivatalos, félhivatalos, nem hivatalos mindennapi nyűgét is felvállalják, illetve ha mindkét városban vannak személyes barátságok, kontaktusok. Pusztán mesterségesen nem lehet életben tartani, nincs is értelme, de ha van tíz páros, arra már lehet építeni. És Nyíregyháza–Kajaani összefüggésében nem ennyi van! Diákok, tanárok, intézmények vezetői és munkatársai ápolnak személyes nexust, egyik városban sincs olyan, akinek legalább az ismeretségi körében ne lenne valaki, aki már volt a másik országban – meséli a fiatalember. Ő tizenhat évesen esett örök szerelembe Kajaanival, amikor csatlakozott az egyesülethez, s először utazott az ezer tó országába, legutóbb pedig tavaly nyáron látogatta meg ottani legjobb barátját. Cseppet sem mellékesen Finnországban szerezte meg a második diplomáját erdészettudományi karon. A testvérvárosi kapcsolatnak huszonhét éves múltja van, s éppen ennyi esztendeje annak is, hogy a két város evangélikus gyülekezetei kölcsönös látogatásokkal építik a barátságot. – Tavaly a gyülekezet küldöttségével jártam Finnországban, hogy megismerkedjünk az ottani evangélikus közösség intézményeivel, az iskolákkal. Akkor határoztuk el, hogy új elemekkel bővítjük a partnerséget, az eddiginél jobban bevonva az ifjúságot is – mondja Tar Jánosné, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója. – Mint gimnáziumnak tehát nekünk ez nagyon új, de beleillik abba a szándékunkba, hogy bővítsük külföldi partnereink körét. A most nálunk vendégeskedő küldöttség tagjaként a hét felnőtt mellett nyolc gimnazista kislány is érkezett, akik egy kórusban énekelnek otthon, ugyanis a mi diákjainkkal közösen egy zenei projektet valósítanak meg, sőt ebbe a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola diákjai is bekapcsolódnak. Azért választottuk a zenét, mert könnyű leküzdeni a nyelvi nehézségeket – bár az angol mint közös nyelv segít rajtunk –, és érzelmileg is közel hoz, illetve a programok szervezését is megkönnyíti. Ismerkedünk a zenei képzés sajátosságaival, és egymás népdalait tanuljuk: a vendégek magyarul, mi pedig finnül. Közös fellépést is tervezünk itt a gimnáziumban és a gyülekezetekben is. Raija Väyrynen, a kajaani gimnázium hittan-, pszichológia- és filozófiatanára tizenhét éve már járt Nyíregyházán. Akkor áldott állapotban, a hetedik hónapban nem mindenre tudott igazán figyelni, de a pompás Nagytemplom megőrződött emlékezetében, ahogy az is, hogy még sosem hallott olyan zengő zsoltáréneklést, mint akkor valamelyik kis gyülekezetben itt a város peremén… – A nyíregyházi meghívást úgy kaptuk, hogy a pedagógia területén dolgozó gyülekezeti tagokat várják a fiatalok mellett, ezért az óvodától az egyetemig terjedően képviseljük az otthoni intézményeket. Építő beszélgetéseket folytatunk itteni kollégáinkkal, előbb épp a hittanoktatásról cseréltünk eszmét, ezt mindkét iskolában ökumenikus jelleggel biztosítjuk tanulóinknak. Figyelemre méltó az a tapasztalat is, amelyet itt Nyíregyházán a nagy múltú iskolaújság szerkesztésében felhalmoztak, ebből jó lenne tanulni valamit – mondja a mosolygós szemű tanárnő, s időnként lopva a szomszéd terem felé pillant. Ott épp énektanulás folyik, pontosabban bemutatóóra Belinszky Etelka vezetésével, hadd szokja a finn fül a magyar népdalok dallamát… Ebből most Saara Karjalainen is kimarad. A másodikos diáklány meglepőt mond eddigi benyomásairól: – Nagyon oldottnak, lazának tűnik a légkör, mintha csupa lazsálás lenne, de az érettségi ugyanolyan komoly, mint otthon – utal a paravánnal leválasztott folyosószakaszokra, ahonnan az alsóbb éveseket most kirekesztették. S azt is nagyon helyénvalónak találja, hogy ezekben a napokban a szünetekben sem illik hangoskodni. –Van-e mód barátkozni, hasonló korú fiatalokkal ismerkedni ilyen sűrű program mellett? – Családoknál lakunk, így van mód az ismerkedésre, de a kirándulások is nagyon érdekesek. Nagyon tetszett a vár és környezete, amit láttunk. Hogy a vajai Vay-várkastélyról van szó, azt Tar Jánosné kiegészítéséből tudhatjuk, miként azt is, hogy számos más élményről is gondoskodtak a vendéglátók: az evangélikus intézményrendszer bemutatásán túl Nyíregyháza, a megye, Debrecen és a főváros nevezetességeivel is megismertetik a gyülekezet finn vendégeit. – Milyen perspektívája lehet az együttműködésnek? – kérdezem az igazgató asszonyt. – Kölcsönösen azt szeretnénk, ha a fiatalokra építhetnénk a továbbiakban is. Látva, hogy angol nyelven valóban jól elboldogulunk, bármilyen feladatot meghatározhatunk. Nem utaznak úgy haza vendégeink, hogy újabb célt ne tűznénk magunk elé!

Veszprémi Erzsébet

::Nyomtatható változat::