Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Öt szivárványos év

Jubileumi koncertet tartott május 9-én este a fennállásának ötödik évfordulóját ünneplő Pécsi Gospelkórus a zsúfolásig telt evangélikus templomban. Ez lenne a hír, amelyet az MHHH közölne. (Nem ismert a betűszó? Mennyei Hangok Harsonája Hírügynökség.) A koncertlátogató krónikásban azonban ennél több motoszkál, miközben a „Babylon’s falling” kezdetű ének ütemére püföli számítógépének billentyűzetét, úgy huszonhat órával a koncert befejezése után. Nem könnyű ugyanis összefoglalni, hogy mi történt az öt év alatt vagy akár a koncerten magán.

Az öt évet a kórus tagjai az alkalomra megjelent negyvenoldalas örömHÍRadó újságban (1. szám) vázolták fel, és végiglapozása után nehéz eldönteni, hogy azért marad bennünk hiányérzet, mert valami kimaradt – vagy szívesen olvasnánk még további negyven oldalt. (Jó lenne nem öt évet várni a 2. számra…) Aki először járt gospelkoncerten, joggal lepődhetett meg, mert az előadás kórusunknál nem csak zeneszámok hatásos sorba rendezését jelenti. Megszokott elem a szöveges kommentár, a versolvasás, élménybeszámoló vagy akár hitvallás; mindezt a jubileumi koncerten videomontázsok egészítették ki. A látványelemek sem maradnak el: az evangélikus templom oltárképe színes lepedők közül nézett ki az előtte felsorakozott, különböző vidám színű ingeket viselő kórustagokra. (Ennek köszönhetően nevezték többször is őket „szivárványszínű” kórusnak.) A lexikon szerint a gospel egy zenei stílus, amelyet a keresztény vallási életben használnak egyéni vagy közösségi hitük zenei kifejezésére. Az említett kiegészítések viszont egy olyan összetett életérzéssé – „gospel feeling”, ahogy az egyik kórustagtól is hallhattuk a meghatározást – teljesítik ki a zenét, amelynek közösségformáló ereje van. A kórus holdudvarában élők jól érzékelik ezt: létezik egy kisebb létszámú, erős mag, amelyhez csatlakoznak a betérők, alkalmi vendégek, ezen kívül találhatók a szimpatizánsok, „szponzorok”, akik a kórus munkáját segítik-támogatják. Az öt évhez képest talán túl nagy a fluktuáció, de ez természetes egy alapvetően fiatalokból álló együttes esetében, amelynek jellegzetessége, hogy a tagok a Pécsett folytatott tanulmányaik idején csatlakoztak a közös énekléshez. Ez a koncerten is látványosan demonstrálódott: amikor színpadra szólították a valamikori kórustagokat, majd kétszer annyian szorongtak ott. Azon már nem is kell csodálkozni, hogy itt voltak, eljöttek, akár hosszú utat is megtéve; és az arcukra kiülő öröm, hogy újra „a kórusban” énekelhetnek – leírhatatlan. A koncertünnepen az emlékek felidézése mellett a gyülekezet jövőre harmincéves „nagy” kórusa is köszöntötte az ünneplőket. Hogy az ünnep teljes legyen, erre az alkalomra jelent meg a kórus második CD-je Itthonról haza címmel és profikat megszégyenítő színvonalon, mind belbecs, mind külcsín szempontjából. A lemezen 14 + 1 szám hallható, amelyből tizenhármat az előadáson is hallhattak a vendégek, így a jubileumon túl ez valódi lemezbemutató koncert is volt. A számok között található olyan klasszikusok feldolgozása, mint az Oh happy day vagy a Kum ba yah my Lord, több – ifjúsági körökben is ismert – afrikai és amerikai eredetű dallam négyszólamú, áthangszerelt változata vagy olyan újdonság, mint a lemezt nyitó (és záró) Shosoloza stimela, amelynek feledhetetlen kezdő fuvolastaccatója után a zene szinte nagyzenekari hangzásig növekedik. Méltó kezdőszám egy lemezen, de koncerten is – mint ahogy pénteken hallható volt. A CD-tok nemcsak a lemezt tartalmazza, hanem egy tizenkét oldalas kis füzetet is; ebben a szokásos információk mellett Németh Zoltán pécsi lelkész gondolatai is olvashatók, amelyeket a zene-gospel-közösség és az „úton lét” ürügyén fogalmazott meg, és amelyek így foglalhatók össze: itthonról – haza.

Dr. Sramó András

::Nyomtatható változat::