Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt hét végén „ökumenikus staféta” hívta fel a figyelmet a főváros szívében a könyvek könyvére. Június 20-án és 21-én napközben a Deák téri evangélikus templom lépcsőjén a Református Közéleti és Kulturális Központ szervezésében, szombaton kora estétől éjfélig pedig a múzeumok éjszakájának programjába kapcsolódó Evangélikus Országos Múzeum (EOM) szervezésében a Deák téri templomban hangzottak el felolvasások a Szentírásból.

„Ne gondoljon arra, hogy majd mások jönnek, mert ők is így gondolják! Jöjjön el, szánjon rá tíz percet az életéből, hogy a könyvek könyvét népszerűsítse, legyen a reklámemberünk!”

A Református Közéleti és Kulturális Központ felhívása nyomán – mások mellett – gimnazisták, egyetemisták, cserkészek, a református zsinat, illetve a Magyar Bibliatársulat munkatársai olvasták fel a járókelőknek a Zsoltárok könyvét, Máté és Lukács evangéliumát, Jakab levelét és a Prédikátor könyvét. Egyházi, illetve gyülekezetekhez kötődő emberek mellett az akcióhoz – felekezeti hovatartozástól függetlenül – neves közéleti személyiségek, művészek, tudósok, politikusok, sportolók stb. is csatlakoztak.

„Csak te és a Biblia” – foglalta össze a kezdeményezés lényegét a Református Közéleti és Kulturális Központ megbízott igazgatója, dr. Kókai Nagy Viktor, majd hozzátette: „Tekintély és név nélkül kiállni, mindenki előtt felvállalni a Szentírást – ez igazi szolgálat.”

Június 21-én kora estétől az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) szervezésében a Deák téri templomban folytatódott a bibliamaraton néven emlegetett program. Valójában azonban nem a Szentírásnak az elejétől a végéig való felolvasása volt a cél.

„Minden órában elhangzott egy zsoltár, egy ószövetségi, egy evangéliumi, illetve egy újszövetségi szakasz” – magyarázta kérdésünkre dr. Kertész Botond, az EOM tudományos munkatársa. A program összeállítója elmondta azt is, hogy minden óra egy-egy teológiai témát járt körbe. Így volt egy-egy blokk a Szentháromságról, a feltámadásról, a törvényről és a Szentírásról, az örök életről és az ítéletről, a hitről és a megváltásról, valamint a szeretetről.

A felolvasások közötti rövid, épp csak egy-két perces szüneteket az orgonisták – Somogyi Anna és Mekis Péter – „töltötték ki”, akik az említett teológiai témákhoz illő darabokat válogattak.

„Ökumenikus, ugyanakkor nagyon is evangélikus volt az alkalom – fogalmazott az éjfélig tartó program végén Kertész Botond –, hiszen az ige és a zene egyháza vagyunk, és ma este mindkettő felhangzott.”

Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke református és evangélikus szervezésben egyaránt közreműködést vállalt a Biblia évének jegyében tartott rendezvényen.

– Szívügyem, hogy az egyháznak ki kell lépnie a templom falain kívülre, mégis, bevallom, tartottam egy kicsit az utcai nyilvános felolvasástól. Kellemes meglepetés volt, hogy – ha csak néhány percre is, de – sokan megálltak, odafigyeltek arra, mi történik. A templomi alkalom intimebb volt, és nem elsősorban azért, mert egyszerre csak kevesen voltak, hanem inkább a kontraszt miatt. A kinti lüktetéssel szemben, a város forgatagából kiszakadva bent egy kis csöndet, békét, nyugalmat találhattak az emberek.

Ritkán adódik rá lehetőség, hogy az ember egy-egy hosszabb bibliai szakaszt folyamatosan, összefüggéseiben olvashat fel, és nem csak egy rövidebb, a szövegkörnyezetéből kiragadott igére figyel. A régiek még hangosan olvasták a Bibliát, mára azonban ez a gyakorlat szinte teljesen kiveszett. Pedig a Biblia éve 2008 mottójának választott Jelenések könyve-beli szakasz eredetileg úgy hangzik: „Boldog, aki felolvassa…” Ezeken az alkalmakon az ige eredeti jelentése valósult meg.

Dr. Kondorosi Ferencről sokan tudják, hogy hívő katolikus. A kormánybiztostól – aki egyébként korábban már többször is járt a Deák téri evangélikus templomban, és a felkérést is örömmel fogadta – többek között azt kérdeztük: mit gondol, a vallás magán- vagy közügy?

– Mint lelki élmény magánügy. Magánügy abban a tekintetben, hogy milyen az én személyes hitem Istenről és a teremtett világról. Azonban mint hitbéli meggyőződés, erkölcsi, társadalmi értékekről vallott felfogás abszolút közügy.

Hogy munka közben fellapozom-e a Szentírást? Véleményem szerint a Biblia nem konkrét ügyekben ad eligazítást, hanem szemléletet ad. Utat mutat – de az üzenetet mindenkinek magának kell kiolvasnia belőle, és a döntéseit is neki kell meghoznia, övé a felelősség.

A politika világában nem egy lelkészt találunk, köztük dr. Csepregi Andrást, aki 2006 júliusa óta az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatok titkárságának munkáját irányítja, emellett pedig tanít az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyíregyházi kihelyezett tagozatán.

– Mostanában ritkán tartok igehirdetést, ezért is volt nagy öröm, hogy most hangosan olvashattam egy templomban Isten igéjét. A naponkénti igeolvasás és az igehirdetésre készülés közbeni igeolvasás között egyébként nem érzek nagy különbséget. Az üzenetet elsősorban a magam számára keresem; hogy utána át kell-e adnom, tolmácsolnom kell-e másoknak, az ezt nem befolyásolja. A mára nekem jutott szakasz (1Kor 15) olyan sűrű és súlyos üzenetet hordoz, hogy minden kommentár nélkül, pusztán a felolvasással is hat.

Megilletődötten, el-elcsukló hangon kezdte a felolvasást Jánosi Csaba válogatott jégkorongozó, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium testneveléstanára, a végére azonban belejött.

– Az utóbbi évek egyik legnehezebb feladata volt… Hiába ismertem jól a nekem kirótt szakaszokat – Lk 22–23 –, „edzeni”, felkészülni mégsem igazán tudtam. A hokimeccsek több ezer nézője egyáltalán nem zavar, de most nagyon izgultam, hiszen még soha nem olvastam fel mások előtt.

A hírolvasás olyan műfaj, amely távolságtartást kíván. De vajon ha a bibliai „jó hír” szövege szerepel a papíron, akkor ahhoz is így közelít Süveges Gergő, a Magyar Televízió Híradójának műsorvezetője?

– Szó sem lehet távolságtartásról! Mert az evangélium ugyan hír, de egészen másfajta, mint e világi társai. Akkor olvasom jól a Szentírást, ha megtalálom azt az egy szót, azt a fél mondatot, amely éppen akkor nekem szól. Ma este – más részletek mellett – Jézus megkísértének történetét tolmácsoltam. A fél mondat, amire felkaptam a fejem, így szól – Lk 4,13 –: „Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.” Igen, egy időre… Nem hihetem, hogy ha egyszer sikerül nemet mondanom, akkor egy életre biztonságban vagyok. Újabb és újabb kísértések jönnek majd, és mindig készen kell lennem arra, hogy éberséggel észrevegyem és legyőzzem őket.

Lovász Irén népdalénekes nem a múzeum munkatársaitól kapott, a kijelölt szakasz( ok) szövegét tartalmazó papírlapokkal, hanem a Bibliával a kezében lépett a mikrofonhoz.

– Számomra fontos volt, hogy tényleg a Szentírásból olvassam fel a szervezők által kiválasztott zsoltárokat, Zsolt 79–82-t. A pilisszántói Sziklaszínházból jöttem, az ottani koncertemet is zsoltárral, nevezetesen a 148.-kal fejeztem be.

Oberfrank Pál színművész az Ez az a nap! 2008 rendezvényéről érkezett a Deák téri bibliamaratonra. Ott – saját választása nyomán – a tékozló fiú történetét (Lk 15,11–31) olvasta fel (fotó a 9. oldalon).

– Ez a példázat szíven üti az embert. Saját tékozlásainkra emlékeztet bennünket, az elszalasztott lehetőségekre, amelyek egyre csak szaporodnak az életünkben, a vétségekre, amelyeket akarva-akaratlanul elkövetünk. De saját gyengeségeink ellenére mégis reménykedhetünk abban, hogy van egy Atya, aki visszavár és átölel bennünket! Az aranyborjú történetét – 2Móz 31,1-től –, amit itt „osztottak rám”, gyerekfejjel nagyon izgalmasnak találtam; ma már ennél többet jelent. Arra figyelmeztet, hogy mi is folyamatosan gyártjuk az aranyborjainkat, tárgyakkal, csillogással-villogással vesszük körül magunkat… A színház világában rengeteg profán, istentelen dolog van. Egy-egy ilyen felkérés végre alkalom arra, hogy arról beszéljen az ember, ami számára a legfontosabb.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::