Élő víz

A B I B L I A É V E

Hozzászólás a cikkhez

Jónás könyve különleges szerepet tölt be a kisprófétai könyvek között: nem különálló próféciákat olvashatunk benne, hanem egy prófétai megbízatás, egy misszió történetét.

Ninive városa az istenfélő zsidó emberek számára a romlottság és a gonoszság szimbóluma volt. Jónás pedig azt a megbízatást kapta, hogy hirdesse meg Isten ítéletét a város lakóinak, hátha megtérnek bűneikből. Ő azonban „rühellé a prófétaságot”, és egy kicsit fel is háborította annak a lehetősége, hogy Isten őt akarja felhasználni a pogányok megmentésére.

Jónás menekülése azonban reménytelen, Isten elől hiába akar az akkor ismert világ végére, Herkules oszlopaihoz szökni: hajója viharba kerül, a hajósok a viharos tengerbe dobják őt, egy hatalmas hal elnyeli, majd három nappal később kiköpi a szárazföldre. Jónás kénytelen-kelletlen meghirdeti Isten ítéletét, azután pedig sértetten veszi tudomásul, hogy Isten valóban megkönyörül a megtérő városnak. Meg kell tanulnia, hogy Isten jósága nem korlátozódik Izráelre, hanem mindenkire érvényes, aki töredelmes szívvel hozzá fordul.


Küldetés az elveszettekhez

Jónás könyve abban a korban keletkezett, amikor a babiloni fogságból visszatérő zsidóság legnagyobb feladata az önmeghatározás, az újjászerveződés volt. Ennek szükségszerű velejárója lehetett a többi néptől való elzárkózás, az Istent nem ismerő bálványimádó idegenek meg- és elvetése. A könyv szerzője Jónás próféta sorsával éppen azt akarta bizonyítani, hogy Izráel Istene valójában az egész világ Istene, a választott népet pedig nem önmagukért, hanem a többi nép érdekében választotta ki, hogy követei és hírnökei legyenek szeretetének.

Az első keresztények számára Jónás próféta Jézus előképe lett. Jézus is három napot töltött „sírban”, ahogyan Jónás is a nagy hal gyomrában. Jézus is a föld valamennyi népéhez küldetett, és szavára a legreménytelenebb pogány bűnösök is visszatalálhattak Istenhez. Amikor saját küldetéséről beszélt, maga Jézus is többször utalt Jónás ninivei missziójára, és nem lehetetlen, hogy Jónásról mintázta a tékozló fiú idősebb bátyjának alakját is, aki nem tudta elfogadni, hogy az Atyánál van bocsánat a „rosszfiúk” számára is.

„…látá az Ur, hogy ott egyik-másik / szívben még Jónás szava kicsirázik / mint a jó mag ha termőföldre hullott, / s pislog mint a tüz mely titkon kigyulladt. / S gondolta: ťVan időm, én várhatok. / Előttem szolgáim, a századok, / fujják szikrámat, mig láng lesz belőle; / bár Jónás ezt már nem látja, a dőre. / Jónás majd elmegy, de helyette jő más,Ť / így gondolá az Ur; csak ezt nem tudta Jónás…” (Babits Mihály: Jónás könyve)

Magyar Bibliatársulat

::Nyomtatható változat::