A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Immár tizenhét éves múltra tekint vissza a miskolc-belvárosi egyházközség és a brassói magyar ajkú lutheránusok testvér- gyülekezeti kapcsolata. Ennek keretében negyedik alkalommal, ezúttal június 4-től hatnapos erdélyi körúton vett részt huszonnyolc miskolci egyháztag Sándor Frigyes esperes vezetésével, Baksa László gyülekezeti tag, utazásiiroda-vezető segítségével.

E sorok írója nem miskolciként, hanem az arnóti gyülekezet presbitereként élhette át az élménydús napokat. Többek között megtekintettük Királyhágó, Bánffyhunyad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós nevezetességeit, Petőfi elestének segesvári emlékhelyét. Az esős időjárás ellenére rácsodálkozhattunk a Gyilkos-tó és a Békás-szoros szépségére, a parajdi sóbánya mélyében magunkba szívhattuk a kristálytiszta levegőt, strandolhattunk az európai színvonalú marosszentgyörgyi sós vizű gyógyfürdőben.

Kilenc evangélikus teológus Kolozsváron

Kolozsváron az evangélikus templom és gyülekezet történetét a romániai lutheránus egyház püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán ismertette csoportunkkal. „Ne hagyjátok a templomot és az iskolát!” – Reményik Sándor (1890–1941) mint egykori helyi diák írta ezen, már-már szállóigévé vált sorát. Nem véletlenül kapcsolta össze nagy egyházi költőnk eme két épületet, hiszen Kolozsváron valóban összeépült az Úr háza és a kollégium. A protestáns teológia épületében járva megtudhattuk, hogy ott a reformátusok és az unitáriusok mellett jelenleg kilenc evangélikus hallgató készül a lelkészi szolgálatra.

A Házsongárdi temetőben megálltunk többek között Szenczi Molnár Albert (1574–1634) zsoltárköltő és bibliafordító sírjánál. „Itt várja Jézusát” – e szavakkal kezdődik kopjafáján a felirat, tömören összefoglalva a feltámadás bizonyosságába vetett hitét, hitünket. Reményik Sándor is itt, az erdélyi magyar kultúra nagyjainak nyugvóhelyül szolgáló sírkertben pihen. Minden magyarnak, valamennyiünknek szól az ő síremlékén olvasható idézet: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”

A több mint kétezer lelket számláló brassói testvérgyülekezetbe érve Raduch Zsolt lelkész köszöntötte csoportunkat. Családoknál voltunk elszállásolva, így vendéglátóinkkal beszélgetve bepillantást nyerhettünk a romániai szórványmagyarság mindennapjaiba is. Egy kis kirándulás keretében a Brassótól mintegy negyven kilométerre található Pelesen megcsodálhattuk a román király impozáns nyári palotáját, pillantást vethettünk a hófödte Bucsecs csúcsaira, a Drakuláról elhíresült Törcsvárra és Barcarozsnyó egykori erődjére is. Brassó szépségét, földrajzi fekvését, gyönyörű épületeit, pezsgő utcai életét nehéz lenne szavakba önteni. Helyi idegenvezetőnk szólt a város gazdag történelmi múltjáról is.

Könnyűzenei szolgálat – nagy sikerrel

A vasárnapi istentiszteleten esperesünk igehirdetésében kiemelte: a világ sokat változott az elmúlt évszázadokban, és változik napjainkban is, de értékválsággal küzdő jelenkorunkban is Isten igéje az egyetlen igazi mérték, amelyet megtartva egyszerre szolgálhatunk embertársaink javára és Urunk dicsőségére.

Hitünk megélését a gyülekezet könynyűzenei „együttesének” fellépése is szolgálta. A miskolci templomban – a nyári iskolai szünet idejének kivételével – minden vasárnap délutáni könnyűzenés istentiszteleten is szolgáló Balázs Viktória (ének), Bodnár Balázs (gitár), Fortuna László (dob) és dr. Romhányi Róbert (zongora) játéka, éneke a visszhangok alapján nagyon megnyerte a brassóiak tetszését. A közös éneklés, énektanulás is hozzájárult ahhoz, hogy igazi testvéri közösséget alkossunk vendéglátóinkkal.

Énekelt liturgia

Ránk, magyarországi magyarokra az újdonság erejével hatott az énekelt, a római katolikusra emlékeztető liturgia. Az ottani énekeskönyvet lapozgatva megállapíthattuk, hogy milyen sok, számunkra ismeretlen dallamot, énekszöveget is tartalmaz. Istentiszteletünket úrvacsoravétellel zártuk, majd a vendéglátóinkkal közös ebéden vehettünk részt a parókia épületében.

A tervek szerint a brassói evangélikusok csoportját két év múlva köszönthetjük Miskolcon. Szeretettel várjuk őket. Nekik a csodálatos napokat köszönjük, Istenünknek pedig azt, hogy brassói testvéreinkkel egymást erősíthettük a hitben.

Dr. Üveges István

::Nyomtatható változat::