A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Nyolcadik alkalommal került sor június 16–21. között kántortovábbképző tanfolyamra és konferenciára Fóton, a Mandák Otthon falai között. A találkozó sokrétű programja ösztönzést adott a gyülekezetekben szolgáló aktív kántoroknak. A szervezők igyekeztek olyan témákat kínálni, amelyek mind az orgonista szolgálatot, mind a kóruséneklést érintik.

Herbert Wulf háromszólamú kórusgyűjteménye a vasárnapok gradulálénekeinek feldolgozásait tartalmazza szoprán, alt és férfikari szólamokra. Lehetővé teszi az alternatim előadást, vagyis hogy a versszakokat a gyülekezet és a kórus felváltva szólaltassa meg. A feldolgozások olyan együttesek számára készültek, amelyek esetében nincs lehetőség tenor és basszus szólam kialakítására. A kötetet Wulfné Kinczler Zsuzsanna mutatta be, aki azt is elárulta, hogy a szólamok hangterjedelme tudatosan a gyülekezeti kórusok hangi adottságaihoz van szabva.

Az evangélikus egyházzene teológiai alapjairól Wagner Szilárd tartott előadást. Beszélt Luther istentisztelethez, liturgiához, zenéhez való viszonyáról és arról, hogy ma nem annak a kornak az utánzása a feladat, hanem leginkább Luthernek az adott helyzetekhez való mindig rugalmas hozzáállása lehet példa számunkra.

Wagner Szilárd arról is összefoglalást adott, milyen nagy szerepük van kántorainknak az orgonák gondozásában. Csak úgy tudjuk megőrizni értékeinket, ha tudatában vagyunk a ránk bízott hangszerek jelentőségének és hozzáértésünk határainak, tehát minden komolyabb beavatkozás előtt – a munka meghatározásához és az orgonaépítő kiválasztásához – szakértő segítségét kérjük.

Idén már harmadszor köszönthettük a tanfolyamon Fassang Lászlót. „Az improvizáció lényege, hogy akár sokat készülünk, akár semmit sem, mindkét esetben be kell vállalnunk azt, ami sikerül, és azt is, ami nem. Ha készülünk, nem feltétlenül sikerül. Ha nem készülünk, nem feltétlenül nem sikerül. Akárcsak az élet.” A kurzus nagyszabású variációsorozattal zárult a Tarts meg, Urunk, szent igédben kezdetű énekünkre; ebben minden hallgató részt vett.

Bence Gábor két, egymással összefüggő témában szólalt meg. Először az istentiszteleti liturgia új elemeinek bevezetéséhez adott gyakorlati tanácsokat. Elmondta, mit hogyan és milyen sorrendben érdemes megismertetni a gyülekezettel. Másodszor azt mutatta be, hogyan használhatjuk a Gyülekezeti liturgikus könyv anyagát a gyülekezetben és az oktatásban.

Kerekasztal-beszélgetésre is sor került orgonista-kántorok részvételével. Pál Diana, Róth Márton és Bán István arról beszélt, hogyan kezeli magában a „művészséget” és a „kántorságot”, milyen élményei, tapasztalatai vannak. Tanulságos volt látni a különböző személyiségeket és élethelyzeteket.

Ecsedi Zsuzsa az Evangélikus Élet Ének- KincsTár rovatát mutatta be, kitérve a szerkesztés műhelytitkaira és a cikkek írása során felfedezett új összefüggésekre.

Orgonanéző kirándulás is szerepelt a programban. Békásmegyeren Pál Diana olyan, istentiszteleten játszható művekkel is megismertette a hallgatóságot, amelyek eddig nem szerepeltek a repertoáron. Bán István a Bécsi kapu téren azokat a regisztrálási ötleteit árulta el, amelyekkel az orgona hiányosságait igyekszik ellensúlyozni. Gálos Miklós a Fasorban orgonája sajátos romantikus színeire hívta fel a figyelmet, majd a résztvevők megtekinthették belülről a hangszer szerkezetét.

Pócs Miklós az angol reneszánsz kórusmuzsikát mutatta be Tallistól Byrdig; az előadást éneklés és zenehallgatás gazdagította, kiteljesítve a hét programját.

A hallgatók műhelymunkáját tanárként Ecsedi Zsuzsa, Gálos Miklós, Pócs Miklós és Róth Márton segítette. A napokat keretbe foglaló zsoltáros istentiszteletek lelkészi szolgálatát Wagner Szilárd, Johann Gyula és Kovács László vállalta.

Reménység szerint a továbbképzés jövőre még inkább személyre szabottan és sokrétű programmal folytatódik.

– Szo-la –

::Nyomtatható változat::