A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP – Mt 5,20–25

Hozzászólás a cikkhez

Úgy tűnik, végnapjait éli a „szemet szemért, fogat fogért” (2Móz 21,24) elv – legalábbis a jogalkalmazás szintjén. A világ országai egyre-másra törlik el a halálbüntetést; sőt nyomást gyakorolnak azokra az államokra, ahol még gyakorolják a kivégzést. Az emberi élet ilyen mélységű tisztelete eredetileg a keresztény hitben gyökerezett, mára azonban a hit nélküli humanizmus eszméje táplálja, lefejtve róla azokat az eredeti értékeket, amelyekre Jézus hívja fel a figyelmünket a Hegyi beszédben.

A „szemet szemért, fogat fogért” elvet szükségtelen temetnünk, hiszen minél több helyen törlik el a halálbüntetést, annál több helyen tüntetnek a visszaállításáért. Napjaink borzasztó bűncselekményei, amelyeket a törvények sajátosságai miatt esetenként csak néhány év börtönbüntetéssel tud sújtani a bíróság, a természetes emberi igazságérzet szerint megtorlásért kiáltanak. Ha ez nem következik be, a megtorlás iránti vágy lesüllyed a hétköznapi agresszió szintjére, önbíráskodásra, erőszakos cselekményekre és további bűnökre ösztökélve. Ahol viszont van halálbüntetés, a kivégzések – különösen az utólag tévesnek bizonyult ítélet után – iszonyatot keltenek az emberekben, és lassanként megfogan a halálbüntetés eltörlése iránti vágy.

Emberöltőkre visszatekintve azt mondhatjuk, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” elv állami alkalmazása vagy mellőzése ingatag egyensúlyhoz vezet, amely hol levezeti, hol erősíti az emberi agresszivitást, de nem törli el és nem is csökkenti a bűnöket.

Bár a bosszút édesnek mondják, valójában igen keserű. Az ember már csak ezért sem szereti saját maga végrehajtani, inkább elidegeníti magától, és szívesen bízza különböző intézményekre (bíróság, egyéb hatóságok, munkahelyi vagy más adminisztratív hatalom), melyek, mint egy arctalan gépezet, elvégzik helyette a „piszkos munkát”. Egyúttal megindokolják és így erkölcsileg „lenullázzák” a bűnre halmozott bűnt.

A legfőbb intézmény, amelyre bosszúvágyunkat rábízhatjuk, mégsem valamely bíróság vagy hatóság, hanem maga a „szemet szemért, fogat fogért” elv, amellyel megindokolhatjuk, elfogadhatóvá tehetjük, másokkal megértethetjük agresszivitásunkat, és így az elvre mutogatva anélkül élhetjük tovább életünket, hogy elgondolkodnánk erkölcsi felelősségünkről. És ha mégis, ott van az elv: „Hiszen ő ezt meg ezt tette, ezért neki ez meg ez jár…”

Vajon mentesíti-e Pilátust, hogy megmossa kezeit?

Jézus szava ezen a ponton billenti ki egyensúlyából a „szemet szemért” libikókát. Rámutat, hogy a bűn valójában mindig emberek között, a hétköznapokban keletkezik, sőt még annál is mélyebben, a gondolkodásunkban és érzelmeinkben születik meg. A kirívó bűncselekmények, amelyek napjainkban lapok címoldalán borzolják a kedélyeket, egészen apró bűnök hosszú, sok esetben emberöltőkön átívelő láncolatának az eredményei. Közöny, irigység, féltékenység, harag, türelmetlenség és más hasonló indulatok adódnak össze percről percre, óráról órára, és rombolják le azt a világot, amelyet Isten teremtett. Az ember itt és most, a jelenvalóságban folyamatosan idegenedik el házastársától, gyermekeitől, barátaitól és embertársaitól. A hétköznapi adok-kapok, amely hosszú távon gyűlölethez, tomboló bosszúhoz, emberek vagy akár egész társadalmi csoportok tönkretételéhez, testi-lelki nyomorúsághoz vezet, ugyanolyan romboló, mint azok a bűnök, amelyeket a „szemet szemért” elvvel szeretnénk büntetni.

Az ember itt és most vétkezik, ezért itt és most kell megtérnie vétkéből. Szükséges és elsődleges, hogy rendezzük az élő Istennel való kapcsolatunkat. Az Istenbe vetett hit egyik legfontosabb gyümölcse, hogy képessé válunk arra, amire saját erőnkből képtelenek vagyunk: megszakíthatjuk a hétköznapi bűnök láncolatát, és bocsánatkéréssel, az elkövetett bűnök helyrehozásával vagy jóvátételével, illetve az ellenünk vétkezőknek való megbocsátással, bűnös tartozásuk elengedésével rendezhetjük embertársainkkal való kapcsolatunkat. Az írástudók és farizeusok „igazsága”, amelyre Jézus hivatkozik, ezt a megoldást nem ismeri, kizárólag a „szemet szemért” elvén áll.

Jézus ezzel szemben kéri: bűneinket, agresszivitásunkat, rosszakaratunkat ne megmagyarázzuk, hanem fordítsuk vissza annak a Léleknek a segítségével, aki megújít, megtisztít vétkeinktől, és örök életet ad. Mondjunk ellene itt és most a gonosznak, és forduljunk embertársaink felé azzal a szeretettel, amellyel Isten szeretett minket és szeret bennünket ma is – itt és most.

Imádkozzunk! Teremtő Isten! Add, hogy itt tudjam hagyni előtted ajándékomat, amelyet neked szántam, és legközelebb azzal az ajándékkal térhessek vissza hozzád, amelyet csak tőled kaphatok. Ámen.

Marossy Attila

::Nyomtatható változat::