Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív, a bűn sötétségéből az örök élet világosságára. „Hűséges jó Atyám / Keresztségébe felvett, / És engemet megmentett / A kínos Golgotán.” (GyLK 820,1) Nem is félek; „erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem” (Zsolt 28,7; LK)! Feltámadott Urunk ezt a missziói parancsot adja mindenkori tanítványainak: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…” (Mt 28,19) Pál összekapcsolja a keresztséget az örök élettel: „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,8) De mit jelent a keresztvízbe merítés? „A bennünk lévő régi embernek naponkénti bűnbánattól és megtéréstől vízbe kell fulladnia és meghalnia (…), és naponként új embernek kell előjönnie és feltámadnia, hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban örökké éljen.” (Luther: Kis káté) A keresztség képe: „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.” (2Móz 14,22) Pál szerint ősatyáink „mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben” (1Kor 10,1–2). Péter szíven találta az első gyülekezetet pünkösdi missziós igehirdetésével: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret…, sőt mindazoké is…, akiket csak elhív magának az Úr…” (ApCsel 2,38–39) Pál és Szilász a filippi börtönőrt hívta – megtérésre: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Ő pedig az első börtönmisszió éjjelén „azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt” (ApCsel 16,31.33). Jézus gyermekmissziója figyelmeztetés tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek (akik hisznek bennem – 6. v.), nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) A halott Úr Jézus lábszárcsontját nem törték el, „hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,34). „Az óegyházban szerették a víz jelentését a keresztségre, a vérét az úrvacsorára vonatkoztatni.” (Magyarázatos Biblia, 1290. o.) Luther szerint: „A szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely értünk kiomlott, és bűneinkért megfizetett. Krisztus vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a miénk.” A felmagasztalt Úr Jézus most személyesen neked és nekem üzeni: megtérsz, vagy meghalsz örökre, ha kitörlöm neved az élet könyvéből! „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel…, és térj meg!” (Jel 3,1–2.3) Győzz velem! „E drága keresztségben, / Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük…” (EÉ 295,3)

Garai András

::Nyomtatható változat::