Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egyházunk egyik legkiterjedtebb szórványvidéke Tolna megyében található. Az itteni településeken egykor népes gyülekezetek éltek, amelyeknek gazdasági ereje lehetővé tette, hogy saját templomuk legyen. A kitelepítések után megfogyatkozott gyülekezetek többsége helyben lakó lelkész nélkül maradt, és szórványsorsra jutott. Leginkább emiatt számít különleges eseménynek ezen a vidéken, hogy egy kis tolnai közösség a templom után a parókiáját is teljesen felújította. A Tolnanémedi Evangélikus Egyházközség megújult lelkészlakát július 5-én szentelte fel Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke.

A tolnanémedi evangélikusok 2006-ban újították fel templomukat, ahová a szomszédos Tamásiból jár át Honthegyi Zsolt, a Tamási és Környéke, valamint a Tolnanémedi Evangélikus Egyházközség lelkésze. Két év elteltével a templom mellett álló parókia külső-belső felújítására is sor kerülhetett.

Az ünnepi istentisztelet liturgiai szolgálatát Honthegyi Zsolt végezte, Gáncs Péter püspök pedig 2Kor 4,6 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában megosztotta a hívekkel püspöki szolgálatának azt a tapasztalatát, amely ellentmond a természetes elvárásoknak: vannak nagy gyülekezetek, amelyekben hosszú évekig nem történik semmi, és vannak kis közösségek, amelyekben rendszeresen történik valami. Ilyen kicsi, látszólag erőtlen gyülekezet a tolnanémedi, amely most a parókiát is felújította temploma után. De felmerül a kérdés: minek, illetve kinek renoválták – hiszen az egyházközségnek évtizedek óta nincs helyben lakó lelkipásztora.

A tolnanémedi evangélikusok várják lelkészüket, és ez az, amiben a leginkább példamutató lehet e közösség más, nehéz helyzetben lévő gyülekezetek számára. Egy ilyen felújítási projekt ugyanis az élő reménység kifejeződésének legtisztább formája, hiszen nem tudhatják, lesz-e lakója a parókiának; a hívek bíznak abban, hogy gyülekezetüknek lesz saját, helyben lakó lelkésze.

A Déli Egyházkerület püspöke rámutatott, hogy az egyházban és a világban egyre több a megkeseredett ember, akik képtelenné váltak a hálaadásra, de a hála ennek ellenére nem válhat ismeretlen aktussá, „idegen szóvá” az egyházban. „Amit látunk, hálával tölti el a szívünket, és az igehirdetési alapige alapján azt mondhatjuk: a hála abban a kegyelmi pillanatban ébred fel bennünk, amikor a szívünkben kigyúl a krisztusi fény. A hála nemcsak érzés, hanem életszemlélet. Aki meglátja életében a legnagyobb ajándékot, Krisztust, az az ő fényében képes lesz észrevenni a többi ajándékot is. Akinek szíve pedig megnyílik a hálaadásra, az más szemmel látja a világot, és észreveszi Isten szeretetének a jeleit a jelenben is, amelyekre spontán válaszként nyilvánul meg a hálaadás az ember szívében” – fejtette ki Gáncs Péter.

Az istentisztelet után kezdődő ünnepi közgyűlést dr. Győri József, a Tolnanémedi Evangélikus Egyházközség felügyelője nyitotta meg. Beszámolójában elmondta, hogy a parókia felújítását a gyülekezet kezdeményezte, és a presbitérium az egyházközség által kapott kárpótlásból hatmillió forintot szavazott meg az épület külső és belső renoválására; a végösszeg 6,6 millió forint lett. Köszönetet mondott mindazoknak a helyi közreműködőknek, segítőknek, mesterembereknek, akiknek a társadalmi munkája nélkül nem lehetett volna ekkora összegből finanszírozni a felújítást.

A Déli Egyházkerület nevében Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő, a Tolna-Baranyai Egyházmegye nevében pedig Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő köszöntötte a tolnanémedi gyülekezet tagjait. A község önkormányzata nevében Miklós Lajos polgármester üdvözölte az egyházközséget. Lőrinczi Károly református lelkész a református testvéregyház jókívánságait tolmácsolta, majd Kecskeméthy György, a helyi általános iskola nyugalmazott igazgatója mondott köszöntőbeszédet.

Petri Gábor

Regionális hozzárendelés: Tolnanémedi Evangélikus Leányegyházközség

::Nyomtatható változat::