Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Milyen módon tudja segíteni egy gyülekezet a munkaerőpiacról kiszorultakat vagy a hátrányos helyzetben levőket? Hogyan valósítható meg felnőttképzési program egy gyülekezetben? Milyen összefüggés van népfőiskola és misszió között? E kérdésekre keresték a választ az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és a szarvasi Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfőiskola közös szervezésében Népfőiskola és gyülekezet címmel megrendezett műhely-konferencia résztvevői: lelkészek, gyülekezeti tagok, szakemberek és civil szervezeti munkatársak. A tanácskozásnak június 30-án az egyetem épülete adott otthont.

„A népfőiskola a szegények iskolája” – ez a megállapítás a dán népfőiskolai mozgalom egyik kiemelkedő alakjától, Qinind Arnfredtől származik, és lényegében magában foglalja ezen intézmények legfontosabb társadalmi szolgálatát, amely a kezdetektől máig változatlan.

A 19. században Dániában Grundtvig evangélikus püspök által életre hívott kétéves bentlakásos iskoláknak, Tessedik népfőiskolájának vagy a mai szarvasi intézménynek ugyanaz a célja és a rendeltetése. Egyrészt megtanítani az embereket arra, amire leginkább szükségük van; olyan szakmai ismeretekkel és gyakorlattal vértezni fel őket, amelyek birtokában megállják a helyüket a munkaerőpiacon, el tudnak helyezkedni. Másrészt céljuk olyan lelki megerősítést nyújtani, lelki közösséget kialakítani, amely segíti az életben való boldogulást.

Lázár Zsolt evangélikus lelkész, a szarvasi népfőiskolai program vezetője előadásában felelevenítette Tessedik Sámuel munkásságát, majd bemutatta a 2005-től ez év június 30-ig tartó programot az előkészítéstől a megvalósításig. Gaál Roland pszichológus és tréner, a program munkatársa a szellemi-lelki erősítő módszert (SZLEM) ismertette a résztvevőkkel. Kifejtette, hogy a Szarvason megvalósított képzés miben különbözik egy átlagos felnőttképzési programtól. Egy szokásos tanfolyam – legyen az nyelvtanfolyam, számítástechnikai vagy más felnőttképzési program – egyedül a szakmai ismeretek átadására koncentrál. Szarvason azonban bentlakásos volt a képzés, illetve magas volt az óraszám, s e két tény már önmagában is közösségépítő hatással bírt. További kiemelkedő jelentősége volt az önismereti, drámatechnikai foglalkozásoknak, vagyis a lelki megerősítésnek.

A konferencián bemutatták azt a kutatást, amelyet a munkaerő-piaci problémák és a felnőttképzés lehetőségeinek feltárása céljából végzett el az EHE két munkatársa – Pángyánszky Ágnes és e sorok írója – elsősorban az evangélikus és református egyház gyülekezeteinek körében. A kutatás eredményeit és tanulságait közösen gondolhatták át a jelenlevők.

Az egyház és a munkaerőpiac összefüggéseiről, valamint a finanszírozási lehetőségekről tartott bibliai alapozású előadást Kocsis István, a pályázati munkacsoport déli egyházkerületi felelőse, a nemzetközi összefüggéseket is láttatva.

A délutáni műhelymunka három csoportban folyt: misszió és népfőiskola, gyülekezet és munkaerőpiac, valamint egyház és finanszírozás témakörben; az utóbbi Ruzsányi Annának, a népfőiskolai program gazdasági vezetőjének irányításával. A konferencia lezárásaként a csoportok beszámoltak egymásnak a munka eredményeiről, majd Szabó Lajos, az EHE tanszékvezető professzora és Lázár Zsolt szarvasi lelkész mondott zárszót.

Befejezésképpen álljon itt ennek egyik gondolata: „Reméljük, hogy magvetés történt ezen a konferencián! Tessedik célja az volt, hogy helyben, a gyülekezetében nyújtson hatékony segítséget, mégis példát adott, és sokan idézik – nem csak Szarvason, hanem országszerte. Hasonlóképpen hisszük, hogy voltak olyan hasznos gondolatok ezen a konferencián, amelyeket a résztvevők továbbvisznek és a saját gyülekezetükben és a saját településükön élők javára kamatoztatni tudnak. Így reméljük, hogy lesz folytatás, és az ország több pontján megvalósulhatnak majd a szarvasihoz hasonló népfőiskolai programok.”

Gömböcz Elvira

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem

::Nyomtatható változat::