On-line plusz

Hozzászólás a cikkhez

Idén különösen nagy figyelmet kap a szervezők részéről a Szélrózsa záróalkalma: külön munkatársi csapat állt össze annak érdekében, hogy a találkozó utolsó órái és percei lelki élményt jelentsenek és útravalót nyújtsanak a több ezer résztvevőnek. Ez ügyben dr. Szabó Lajos professzorhoz, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetőjéhez fordultam kérdéseimmel.

– Kik vesznek részt a záró istentisztelet programjának összeállításában?

– Az alkalomra tulajdonképpen egy főszervezői csapatban készülünk: Smidéliusz Gábor, Szabóné Mátrai Marianna és jómagam. De több teológust is bevontunk a szervezésbe: az elmúlt félévben működött egy olyan szeminárium az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, amelynek a témája a „szélrózsás istentiszteletek” volt. Mintegy tizenkét fős diákcsapattal gondoltuk át együtt, milyenek voltak az eddigi záróalkalmak, és milyenre lenne szükség idén. Összefoglalva tehát hosszabb szervezői munka áll mögöttünk, a jövő lelkészeinek munkacsoportjával együttműködve.

– Mit lehet tudni a záró istentiszteletről?

– Témája ez lesz: „Vissza a jövőbe”. A vezérigénk pedig így szól: „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2,39) Ezen ige kapcsán kiemeljük majd a közel és a távol fogalmát az igehirdetésben. Hiszen a fiatalok addigra már öt napot töltenek el együtt, de jelen lesznek olyan ifjak és felnőttek is, akik csak a záróalkalomra tudnak majd eljönni. Célunk az, hogy minél több korosztály gyűljön össze a hirdetett ige körül, és részesülhessen az úrvacsora közösségében.

A ráhangolódást az úrvacsorai előkészítő segíti majd, amely már reggel 9 órakor megkezdődik. Szervezői csapatunk bízik abban, hogy valóban sikerül közel kerülni egymáshoz fiatalnak és idősnek: a „szélrózsásoknak”, a kőszegieknek és a környékbeli gyülekezetek tagjainak, az érdeklődőknek és a tévénézőknek is – akik otthonukban lehetnek velünk együtt. Az istentiszteletet egy háromnegyed órás koncert zárja le: a Szélrózsa zenekar búcsúkoncertje lesz ez, amely azt a célt szolgálja, hogy az istentisztelet végén még legyen egy utolsó, „táboros” közösségi élmény, mielőtt mindenki hazatér.

– Az alkalomra készül egy különleges kereszt. Megtudhatunk róla valamit…?

– Erdélyben faragják, de most nem mondok többet. Legyen ez meglepetés a résztvevőknek!

– A napraforgó lesz az istentisztelet szimbóluma. Miért éppen ez?

– Több okból is. Egyfelől a nyarat jelképezi, másfelől a fény felé való fordulásában – átvitt értelemben – az Isten szeretete felé forduló magatartás üzenetét láthatjuk meg. Az úrvacsoravételnél is a napraforgó jelzi majd azokat a csoportokat, amelyek a szent jegyeket körbeviszik.

– Kik működnek majd közre?

– A pécsi gospelkórus, a Szélrózsa zenekar, a már említett szeminárium fiataljai és főszervezői csapatunk.

– Úgy tudom, készül egy kiadvány is a záróalkalomra.

– Igen, az imádságok egy kis füzetbe gyűjtve megjelennek majd Határ menti meditációk címmel. Ezt a találkozón, illetve utána az evangélikus könyvesboltokban lehet megvásárolni. Mintegy nyolcvan meditatív szöveg olvasható benne.

– Mit tehet az a fiatal, akiben kérdés merül fel az istentiszteletet átélve, vagy épp csak beszélgetni szeretne az elhangzott igéről, gondolatokról?

– Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékén elérhető vagyok, Szabóné Mátrai Marianna és Smidéliusz Gábor úgyszintén. Kérdések, kérések esetén szívesen állunk a fiatalok rendelkezésére.

– Köszönöm a beszélgetést és a sok-sok készülődést, fáradozást a szélrózsás fiatalok nevében is. Legyen áldott alkalom a napraforgók üzenete a közelieknek és a távoliaknak egyaránt!

Balog Eszter

::Nyomtatható változat::