Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt hét végén ismét „melegfelvonulást” tartottak Budapesten. Az ellentüntetők, miként tavaly, most is erőszakos cselekményeket követtek el. A miniszterelnöknél „betelt a pohár”: Magyar Charta létrehozását kezdeményezi, hogy az erőszakos kisebbség ne tarthassa sakkban a békés többséget.

Nekünk mi a véleményünk az eseményekkel kapcsolatban? Mint keresztények, mint evangélikusok, mint egyház hogyan gondolkozunk ezekről?

Fél éve dolgozom az Üdvhadseregnél szociális munkásként. A munkanap mindig a dolgozók áhítatával, közös imádsággal kezdődik. Ezeken az alkalmakon az intézményvezető hetek óta rendszeresen imádkozott homoszexuális embertársainkért, világosságot kérve a számukra, hogy felismerjék: hamis utakon járnak. És imádkozott az ellentüntetőkért, hogy ne erőszakkal fogadják a felvonulókat. Biztatott arra, hogy elvegyülve, osztogassunk felvilágosító anyagokat, kezdeményezzünk beszélgetéseket.

Ezek a gondolatok nekem meglehetősen újnak hatottak. Egyházunkban jobbára a Sziget-rendezvényen működik hasonló. Istennek legyen hála minden bizonyságtételért, amely a szubkultúrkörben élők között elhangzik! A homoszexuálisok között egyházunkban végzett ilyen misszióról nem hallottam. Országosan sem, de a Lutheránus Világszövetség részéről sem. (Elnézést, ha mégis van…) Nagy szükség lenne pedig ilyen misszióra is, mert – sokszor jogosan – vetik a szemünkre, hogy langyosak vagyunk, vagy jóval az események után ballagunk.

Hangozzék szilárdan a prófétai szó! Az a szó, amely eligazít, irányt mutat. Szeretettel, mint egyik bűnös ember szava a másiknak.

Görög Zoltán

::Nyomtatható változat::