A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Minden egyes hívőnek névre szóló, személyes küldetése az evangélium terjesztése. Gondolattal, szóval és cselekedettel. Mert amilyen gondolatokkal teli a szívünk, olyanok lesznek szavaink és cselekedeteink. Szavaink hiteltelenek, ha cselekedeteink miatt kárhoztatják Urunkat.

A terjesztési láncolat azonban elakad ott, ahol csak a terjeszteni valót adják tovább, de a terjesztés mikéntjét nem. Hová vezet, ha csak a lelkész képes az evangélium közvetítésére, az átlagos gyülekezeti tag pedig csupán az evangélium passzív meghallgatására?

A megújulás záloga a lelkészek és a „sima” gyülekezeti tagok egybemosása lenne? Egy hasonlattal élve, a második pontban inkább arról van szó, hogy nem elegendő, ha a gyermeket csak a hivatásos tanárok nevelik, a szülőnek is aktiválnia kell magát. Tanárok és szülők együttműködése nevelje a jövő nemzedéket! Lelkészek és „sima” gyülekezeti tagok együttműködése terjessze az evangéliumot!

A lelkészi kar szerepét komolyan felértékeli, ha nem csak a lelkészek az evangélium egyedüli közvetítői. Ekkor ugyanis éppen a lelkészi kar lesz az, amely nemcsak hirdeti az evangéliumot, hanem fel is készít az evangélium terjesztésére.

Szekularizálódott jogrendünkben még mindig különleges a lelkészek státusa. Azonban a gyülekezetépítési és általában a missziói munka zöme jól elvégezhető a gyülekezet nem lelkész tagjai által is.

Szükség van tehát lelkészekre, lelkésszé avatásra, lelkészi jogokra. De ugyanígy szükség van arra is, hogy minden egyes gyülekezeti tag késztetést érezzen arra, hogy valamilyen módon aktivizálja magát a helyi gyülekezetben.

Prőhle Péter (Budapest)

::Nyomtatható változat::