Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A ma­gyar tu­do­mány ün­ne­pe al­kal­má­ból ren­de­zett tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­át no­vem­ber 5-én az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem. A több­fé­le év­for­du­ló kap­csán meg­hir­de­tett ülés részt­ve­vői elő­ször is meg­em­lé­kez­tek az 1734. ok­tó­ber 20-án, III. Ká­roly ma­gyar ki­rály ál­tal ki­adott úgy­ne­ve­zett má­so­dik Ca­ro­li­na Re­so­lu­ti­ó­ról, mely­ben az ural­ko­dó ki­je­löl­te a pro­tes­táns egy­ház­ke­rü­le­tek ha­tá­ra­it. Pro­tes­táns tör­té­nel­mi egy­ház­ke­rü­le­te­ink – be­le­ért­ve a ma is fenn­ál­ló négy re­for­má­tus egy­ház­ke­rü­le­tet – ilyen­for­mán 275 éve nyer­ték el te­rü­le­ti ha­tá­ra­i­kat.

A ki­rá­lyi ren­de­let­ről dr. Blázy Ár­pád tar­tott át­te­kin­tő elő­adást, mely­ben szólt a re­so­lu­tio tör­té­ne­ti, egy­ház­tör­té­ne­ti előz­mé­nye­i­ről, tar­tal­má­ról, il­let­ve kö­vet­kez­mé­nye­i­ről. Az el­hang­zot­tak­ból ki­de­rült, hogy 1731. már­ci­us 21-én az el­ső Ca­ro­li­na Re­so­lu­tio ki­adá­sá­val III. Ká­roly az ar­ról szó­ló örö­kös vi­tát kí­ván­ta le­zár­ni, hogy hol épül­het­nek pro­tes­táns temp­lo­mok, il­let­ve hogy hol tart­ha­tók nyil­vá­nos pro­tes­táns is­ten­tisz­te­le­tek Ma­gyar­or­szá­gon.

A több­fé­le en­ged­ményt be­ve­ze­tő, a re­for­má­ció egy­há­za­i­ra néz­ve sok szem­pont­ból még­is hát­rá­nyos ki­té­te­le­ket tar­tal­ma­zó ren­de­let nyo­mán a pro­tes­tán­sok ké­ré­se­ik­kel az ural­ko­dó­hoz fo­lya­mod­tak. Így tör­tén­he­tett meg az, hogy a há­rom év­vel ké­sőbb meg­fo­gal­ma­zott má­so­dik Ca­ro­li­na Re­so­lu­tio – amely az elő­ző ki­egé­szí­té­se­ként je­lent meg – négy-négy szu­per­in­ten­den­cia fel­ál­lí­tá­sát en­ge­dé­lyez­te a két egy­ház­nak, il­let­ve meg­ha­tá­roz­ta azok konk­rét te­rü­le­tét is. En­nek kö­vet­kez­té­ben ala­kul­ha­tott meg evan­gé­li­kus rész­ről rö­vi­de­sen a bá­nyai, a du­nán­tú­li, a du­nán­in­ne­ni és a ti­szai egy­ház­ke­rü­let.

Az ün­ne­pi ülé­sen e négy tör­té­nel­mi ke­rü­let sa­já­tos­sá­ga­i­ról, va­la­mint lel­ki­sé­gé­ről is hall­hat­tak a részt­ve­vők.

A ti­szai egy­ház­ke­rü­let­ről D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott püs­pök szólt, ki­emel­ve azo­kat az is­ko­lák kö­rül ki­ala­kult lel­ki-szel­le­mi köz­pon­to­kat, ame­lyek a re­for­má­ció fel­is­me­ré­se­i­nek to­vább­adá­sá­ra és a kö­vet­ke­ző nem­ze­dék is­me­re­te­i­nek gya­ra­pí­tá­sá­ra vol­tak hi­va­tot­tak. Kö­zü­lük is ki­emel­ke­dett Eper­jes, ahol pol­gá­ri is­ko­la, fő­gim­ná­zi­um, ta­ní­tó­kép­ző, egy­há­zunk egyet­len jog­aka­dé­mi­á­ja és teo­ló­gi­ai aka­dé­mia is mű­kö­dött. „Ha jól meg akarsz ta­nul­ni pré­di­kál­ni, menj Eper­jes­re; ha egy­há­zi­as­sá­got és jó mo­dort akarsz ta­nul­ni, légy po­zso­nyi teo­ló­gus; ha teo­ló­gi­ai tu­do­mányt akarsz el­sa­já­tí­ta­ni, irat­kozz Sop­ron­ba” – idéz­te a ré­gi mon­dást az elő­adó.

A kre­a­ti­vi­tás, a kez­de­mé­nye­ző­kész­ség és a köz­jó irán­ti el­kö­te­le­zett­ség hár­ma­sá­val jel­le­mez­te dr. Csep­re­gi Zol­tán rek­tor a bá­nyai egy­ház­ke­rü­le­tet. Meg­mu­tat­ko­zott ez töb­bek kö­zött ab­ban a küz­de­lem­ben, ame­lyet a bá­nya­i­ak a nyolc évig mű­kö­dő pes­ti pro­tes­táns fő­is­ko­la fel­ál­lí­tá­sá­ért, majd a nép­fő­is­ko­lai moz­ga­lom el­in­dí­tá­sá­ért foly­tat­tak, de ugyan­ez fe­dez­he­tő fel a ke­rü­let fél­re­ál­lí­tott püs­pö­ké­nek, Or­dass La­jos­nak a bá­tor helyt­ál­lá­sá­ban is.

Ke­re­pesz­ki Ani­kó dok­to­ran­dusz Sza­bó Jó­zsef püs­pök alak­ján ke­resz­tül mu­tat­ta be a szol­gá­lat és lel­ki­ség ket­tős­sé­gét a du­nán­in­ne­ni egy­ház­ke­rü­let­ben.

A du­nán­tú­li egy­ház­ke­rü­let­tel kap­cso­lat­ban töb­bek kö­zött a meg­tar­tó gyö­ke­rek fon­tos­sá­gá­ról szólt D. Ke­ve­há­zi Lász­ló nyu­gal­ma­zott lel­kész, egy­ház­tör­té­nész. Az or­szág ezen ré­szén mé­lyen gyö­ke­re­ző ke­resz­tény­ség és a du­nán­tú­li pi­e­tiz­mus meg­erő­sít­he­ti azt a fel­is­me­rést, hogy egy-egy táj­egy­ség­nek ke­gyes­sé­ge is le­het. Hi­szen Du­nán­tú­lon – a nem­ze­ti­sé­gi szí­nes­sé­gen túl – a po­zi­tív or­to­do­xia ke­ve­re­dett az élő ke­gyes­ség­gel. „E ke­rü­let sze­re­ti múlt­ját; kis gyü­le­ke­ze­te­i­ben, szór­vá­nya­i­ban is ra­gasz­ko­dik temp­lo­ma­i­hoz; és nem­csak a túl­élés ösz­tön­zi, ha­nem iga­zán ke­re­si a jö­vő út­ját” – hang­zott az elem­zés­ben.

A teo­ló­gi­ai, egy­ház­tör­té­ne­ti elő­adá­sok után a je­len­le­gi evan­gé­li­kus egy­ház­ke­rü­le­tek ka­rak­te­ré­ről dr. Var­ga Gyön­gyi egye­te­mi do­cens be­szél­ge­tett a ke­rü­le­tek je­len­le­gi és volt püs­pök­he­lyet­te­se­i­vel: Sza­bó­né Mát­rai Ma­ri­an­ná­val, Krá­mer Györggyel és Ve­tő Ist­ván­nal. A ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés – me­lyen szó esett a ke­rü­le­ti jel­ké­pek­ről épp­úgy, mint a kü­lön­bö­ző ke­gyes­sé­gi for­mák-ha­gyo­má­nyok je­len­tő­sé­gé­ről és az új kez­de­mé­nye­zé­sek fon­tos­sá­gá­ról – a Je­le­né­sek köny­vé­re uta­ló rö­vid mot­tó­hoz kap­cso­ló­dott: „…az egy­ház­ke­rü­let an­gya­lá­nak írd meg…”

A dél­után hát­ra­lé­vő ré­szé­ben to­váb­bi két év­for­du­ló­ra em­lé­kez­tek az egy­be­gyűl­tek: dr. Fa­bi­ny Ti­bor em­lék­köny­ve el­ké­szül­té­nek ti­ze­dik év­for­du­ló­já­ra, il­let­ve a két éve el­hunyt egy­ház­tör­té­nész-pro­fesszor nyolc­van­ötö­dik szü­le­tés­nap­já­ra. A Meg­úju­lás és meg­ma­ra­dás cí­mű ta­nul­mány­kö­tet, me­lyet a szer­kesz­tők 1999 szep­tem­be­ré­ben egy pél­dány­ban nyúj­tot­tak át az ak­kor het­ven­ötö­dik szü­le­tés­nap­ját ün­nep­lő pro­fesszor­nak, idén a Lu­ther Ki­adó gon­do­zá­sá­ban több száz pél­dány­ban is meg­je­len­he­tett.

Az em­lék­ülés ke­re­té­ben dr. H. Hu­bert Gab­ri­el­la iro­da­lom­tör­té­nész mu­tat­ta be a köny­vet. Ez a ki­ad­vány – mint mond­ta – Fa­bi­ny Ti­bor sok­szí­nű egyé­ni­sé­gé­nek egyik leg­fon­to­sabb és min­den te­vé­keny­sé­gét át­ha­tó ol­da­la, az egy­ház­tör­té­nész-pro­fesszor előtt tisz­te­leg. Azt pe­dig, hogy Fa­bi­ny Ti­bor nem­zet­kö­zi tu­dós volt, mu­tat­ják az em­lék­kö­tet­be író haj­da­ni mun­ka­tár­sak és ba­rá­tok, az oszt­rák, né­met, fran­cia és finn szer­zők ne­vei.

A tu­dós lel­kész­ről kü­lön is meg­em­lé­ke­zett D. Ke­ve­há­zi Lász­ló, dr. Ko­rá­nyi And­rás egye­te­mi do­cens, Her­zog Csa­ba Fé­bé-lel­kész, va­la­mint a Bécs­ből ér­ke­zett dr. Karl Schwarz pro­fesszor.

Az em­lék­ülé­sen köz­re­mű­kö­dött a Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem ének­ka­ra Wulfné dr. Kincz­ler Zsu­zsan­na ve­ze­té­sé­vel.

Smi­dé­li­usz And­rás

::Nyomtatható változat::