Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Egy „ép­eszű” kó­rus­ve­ze­tő le­he­tő­leg he­ten­te két­szer tart pró­bát. Az vi­szont nem „nor­má­lis” do­log, hogy egy kó­rus tag­jai ha­von­ta csak egy­szer – az or­szág min­den ré­szé­ből sa­ját költ­sé­gü­kön utaz­va – gyűl­nek össze, hogy együtt le­hes­se­nek, és kó­rus­mű­ve­ket ta­nul­ja­nak. Nem he­ten­te két­szer, ha­nem ha­von­ta csak egy­szer! A szak­ma­be­li e hír hal­la­tán csak egyet mond­hat: egy ilyen kó­rus – és a ve­ze­té­sét vál­la­ló „ba­lek” – tör­vény­sze­rű­en és vil­lám­gyor­san meg­bu­kik.

Má­sutt ez nyil­ván így is van. De nincs így, ha a Man­dák Kó­rus­ról van szó, mely im­már húsz éve él, s az „egy­per­ces” mű­vek­től el­ju­tott Bach Jesu, mei­ne Freu­de cí­mű húsz­per­ces mo­tet­tá­já­nak vi­ga­dó­bé­li be­mu­ta­tá­sá­ig. Ho­gyan le­het­sé­ges mind­ez? Az egye­di kó­rus­tör­té­net csak az evan­gé­li­kus egy­ház kán­tor­kép­zé­sé­nek zse­ni­á­lis rend­sze­re mel­lett ért­he­tő meg.

Man­dák Má­ria, egy haj­da­ni föld­bir­to­kos csa­lád tag­ja a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után – 1946. no­vem­ber 30-án – if­jú­sá­gi cé­lok­ra az evan­gé­li­kus egy­ház­nak aján­dé­koz­ta fó­ti ud­var­há­zát a gyö­nyö­rű park­kal együtt. A „Man­dák Ott­hon­ra” mint hát­tér­re tá­masz­kod­va Kiss Já­nos és Trajt­ler Gá­bor szer­ve­zé­sé­ben még a szo­ci­a­lis­ta év­ti­ze­dek­ben ala­kult ki a kán­tor­kép­zés ma is élő szisz­té­má­ja.

A kán­tor­kép­ző­ben a kü­lön­bö­ző elő­kép­zett­sé­gű hall­ga­tók négy-nyolc évig ta­nul­va vizs­gák so­ro­za­ta után sze­rez­he­tik meg a kán­to­ri ok­le­ve­let. Az is­ko­lai tan­év alatt szom­ba­ton­ként utaz­nak Fót­ra, a „té­li” tan­fo­lyam­ra, majd a több­he­tes „nyá­ri” tan­fo­lya­mon ta­nul­hat­nak éne­ket, szol­fézst, har­mó­ni­um-, majd or­go­na­já­té­kot, par­ti­tú­ra­já­té­kot és kar­ve­ze­tést. A nyá­ri tan­fo­lya­mok elő­adói és hall­ga­tói kó­rust al­kot­va is­mer­ked­nek a kó­rus­iro­da­lom­mal. És utá­na? A há­rom­he­tes kó­rus­mun­ká­nak nincs foly­ta­tá­sa? Csak egy in­dí­tó lö­kés kel­lett ah­hoz, hogy a nyá­ri kó­ru­sok tag­jai év­köz­ben is együtt dol­goz­za­nak.

Ifj. Ha­fen­scher Ká­roly lel­kész, az egy­há­zi kó­rus­mu­zsi­ka sze­rel­me­se éve­kig ve­zet­te az au­gusz­tu­si tan­fo­lyam kó­ru­sát, majd 1989. de­cem­ber 27-re Fót­ra pró­bá­ra hív­ta össze a nyá­ri kó­ru­sa tag­ja­it: elő­adó­kat és hall­ga­tó­kat. Meg­ala­kult a Man­dák Kó­rus. Tag­jai ele­in­te csak két-há­rom ha­von­ta gyűl­tek össze, majd 1992 őszé­től már ha­von­ta foly­tak a pró­bák. 1994–1996 kö­zött Ecse­di Zsu­zsa is részt vett a kó­rus irá­nyí­tá­sá­ban. A tá­vol­sá­gok, a hosszú uta­zás ne­héz­sé­gei és költ­sé­gei en­nél gya­ko­ribb együtt­lé­tet ma sem tesz­nek le­he­tő­vé. A har­minc­ta­gú if­jú­sá­gi egy­há­zi ének­kar tag­jai te­hát kot­ta­is­me­rő fi­a­tal kán­to­rok, kán­tor­je­löl­tek. A kó­rus iga­zi kö­zös­ség­gé for­má­ló­dott: sze­re­tik egy­mást, s sze­re­tik a fo­ko­za­to­san bő­vü­lő re­per­to­ár da­rab­ja­it.

A fó­ti ­hét­vé­gé­ken pén­te­ken es­te kez­dünk dol­goz­ni úgy, hogy a pró­ba alatt és után éj­fé­lig fo­lya­ma­to­san ér­kez­nek kó­rus­ta­gok többek között Sze­ged­ről, Szom­bat­hely­ről, Bé­kés­csa­bá­ról, Ta­pol­cá­ról, Sop­ron­ból, Deb­re­cen­ből, Rá­ba­szent­and­rás­ról. A pró­ba ugyan 23 óra táj­ban vé­get ér, de gya­ko­ri, hogy a lel­kes tár­sa­ság még to­vább éne­kel né­hány ked­venc mű­vet a hall­ban. A ta­lál­ko­zás örö­me mi­att ne­he­zen megy az el­al­vás. Szom­ba­ton dél­előtt, dél­után és es­te in­ten­zív pró­bá­kon ké­szü­lünk a so­ron kö­vet­ke­ző szol­gá­la­tok­ra. Szom­bat es­te né­há­nyan már ha­za­u­taz­nak, hi­szen va­sár­nap dél­előtt so­kuk­ra ott­hon kán­to­ri szol­gá­lat vár. Azok­kal, akik va­sár­nap dé­lig tud­nak ma­rad­ni, oly­kor még új mű­vek­kel is is­mer­ke­dünk.

Szí­ve­sen te­szünk ele­get gyü­le­ke­ze­ti meg­hí­vá­sok­nak, fel­ke­res­ve ilyen­kor az or­szág kö­ze­leb­bi-tá­vo­lab­bi tá­ja­it. E hét­vé­ge­ken két-há­rom szol­gá­lat­ra (is­ten­tisz­te­let, egy­ház­ze­nei áhí­tat) is sor ke­rül.

Az ének­kar a szín­vo­na­las egy­há­zi kó­rus­mu­zsi­kát el­ső­sor­ban olyan he­lyek­re igyek­szik el­jut­tat­ni, ahol er­re egyéb­ként ke­vés len­ne az esély. Húsz év alatt – oly­kor több­ször is – szol­gál­tunk Acsán, Agg­te­le­ken, Ág­fal­ván, Ar­nó­ton, Ba­kony­cser­nyén, Ba­kony­szent­lász­lón, Ba­kony­szom­bat­he­lyen, Bé­ren, Bo­daj­kon, Cső­vá­ron, Csö­mö­rön, Csor­nán, Do­mony­ban, Egy­há­zas­den­ge­le­gen, Fan­csa­lon, Fel­ső­pe­tény­ben, Gal­ga­g­után, Györ­köny­ben, Győr­új­ba­rá­ton, Győr­új­fa­lun, Gy­őrs­á­gon, Gye­nes­di­á­son, Iha­ros­be­rény­ben, Ik­la­don, Kis­má­nyo­kon, Kon­do­ro­son, Kö­les­den, Kő­szeg­do­rosz­lón, Lé­bény­ben, Mén­fő­csa­na­kon, Nagy­tar­csán, Nagy­má­nyo­kon, Ne­mes­csón, Nő­tin­csen, Ős­agár­don, Ös­kün, Pé­te­ri­ben, Rév­fü­lö­pön, Sár­szent­lő­rin­cen, Sú­ron, Sur­don, Szi­rá­kon, Ül­lőn, Va­dos­fán, Va­ny­ar­con, Vár­al­ján és Zom­bán. Az érin­tett szom­szé­dos gyü­le­ke­ze­tek ilyen­kor meg­ha­tó­an össze­fog­va szer­ve­zik meg szál­lá­sun­kat, el­lá­tá­sun­kat és a hely­kö­zi köz­le­ke­dést. Az or­szá­gos egy­ház is fon­tos­nak tar­tot­ta kó­ru­sunk ze­nei és gyü­le­ke­zet­moz­gó­sí­tó misszi­ós szol­gá­la­ta­it, s anya­gi tá­mo­ga­tás­sal is se­gí­tet­te a kis gyü­le­ke­ze­tek­be tör­té­nő el­ju­tá­sun­kat.

A kó­rus vá­ro­sok­ban (Aszód, Bé­kés­csa­ba, Bony­hád, Encs, Fót, Gö­döl­lő, Győr, Me­ző­be­rény, Mis­kolc, Nagy­ka­ni­zsa, Oros­há­za, Sá­ros­pa­tak, Sop­ron, Szar­vas, Szek­szárd, Szent­end­re, Szé­kes­fe­hér­vár, Szom­bat­hely, Vár­pa­lo­ta stb.) is sze­re­pelt, s el­lá­to­gat­tunk több bu­da­pes­ti gyü­le­ke­zet­be is. Mi vol­tunk két íz­ben is „az egy­há­zi kó­rus” az agg­te­le­ki Ba­rad­la fesz­ti­vá­lon. Több­ször fel­lép­tünk a Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zó­in, va­la­mint a pro­tes­táns na­pok kul­tu­rá­lis est­jén a Vi­ga­dó­ban, de be­mu­tat­koz­tunk Salz­burg­ban, majd Mün­chen­ben, Ham­burg­ban és más né­met vá­ro­sok­ban is.

A re­per­to­árt zö­mé­ben Bach, Schütz, Er­le­bach, Tal­lis, Byrd, Palest­ri­na, Pur­cell, Prae­to­ri­us, Lech­ner, Vul­pi­us, M. Haydn, Men­dels­sohn, Gou­di­mel, Ti­nó­di, Es­ter­há­zy, Ko­dály, Bár­dos, Gár­do­nyi, Szo­ko­lay és Hal­mos mű­vei al­kot­ják.

A kó­rus 2009 szil­vesz­te­rén lesz húsz­éves, s nyil­ván­va­ló­an nincs ün­nep kö­zös szol­gá­lat nél­kül. A ju­bi­le­u­mi hang­ver­senyt volt tag­ja­ink köz­re­mű­kö­dé­sé­vel az óbu­dai evan­gé­li­kus temp­lom­ban tart­juk de­cem­ber 30-án dél­után öt órai kez­det­tel; az igét Gáncs Pé­ter püs­pök hir­de­ti, s Né­meth Csa­ba or­go­na­mű­vész or­go­nál. Ün­ne­pi kon­cer­tünk­re ez­úton is sze­re­tet­tel hí­vunk és vá­runk min­den­kit: a ven­dég­lá­tó gyü­le­ke­ze­tek lel­ké­sze­it és tag­ja­it és az egy­há­zi kó­rus­mu­zsi­ka iránt ér­dek­lő­dő test­vé­re­in­ket.

A kó­rus tag­ja­i­nak több­sé­ge elő­adói mi­nő­ség­ben vagy hall­ga­tó­ként ma is ak­tív részt­ve­vő­je a kán­tor­kép­zés­nek. Enél­kül a kó­rus nem is len­ne Man­dák Kó­rus. Bol­dog va­gyok, hogy 1992 óta, az­az im­már ti­zen­nyolc éve – 2007 ősze óta Aba­ffy Nó­ra kar­nagy­tár­sam­mal együtt – irá­nyít­ha­tom és szer­vez­he­tem a kó­rus mun­ká­ját. Na­gyon sze­re­tem őket!

Ba­lás Ist­ván

::Nyomtatható változat::