Élő víz

Ne­héz kér­dé­sek

Hozzászólás a cikkhez

Ez­út­tal ar­ról gon­dol­koz­zunk el, és ab­ból a szem­pont­ból vizs­gál­juk meg a ma­gunk éle­tét, hogy mi­lyen a vi­szo­nyunk el­len­sé­ge­ink­kel, sze­ret­jük-e el­len­sé­ge­in­ket, vagy sem.

Bi­zo­nyá­ra töb­ben fel­kap­ják a fe­jü­ket: sze­res­sem azt, aki el­le­nem van, aki ne­kem rosszat akar? Sze­res­sem el­len­sé­ge­met? Er­re a kér­dés­re há­rom­fé­le vá­lasz ad­ha­tó.

Az el­ső az, ami­re már az előbb utal­tunk: mi­ért kel­le­ne ne­kem az el­len­sé­ge­met sze­ret­nem, aki árt ne­kem, aki meg akar ká­ro­sí­ta­ni, aki vagy akik el­ront­ják a jó em­be­ri kap­cso­la­ta­i­mat?

A má­so­dik cso­port azt mond­ja, ma­gát val­lá­sos­nak tart­va, hogy nem kell sze­ret­nem az el­len­sé­ge­met, mert még a Bib­li­á­ban is, fő­leg az Ószö­vet­ség­ben az el­len­ség el­len imád­koz­nak a zsi­dók, sőt Is­ten biz­tat­ja őket, hogy har­col­ja­nak el­len­sé­ge­ik­kel.

A har­ma­dik cso­port azt mond­ja: igen, Jé­zus ar­ra ta­nít min­ket, hogy sze­res­sük el­len­sé­ge­in­ket, de ez na­gyon ne­héz, hogy va­la­kit sze­res­sek, aki el­le­nem van, de meg­pró­bá­lom… Vizs­gál­juk meg egy ki­csit rész­le­te­seb­ben a Bib­lia fé­nyé­ben ezt a kér­dést! Van­nak-e el­len­sé­ge­ink? Igen, van­nak. Vagy azért, mert mi is gyű­lö­let­tel te­kin­tünk rá­juk, vagy mert meg­ront­ják kap­cso­la­ta­in­kat, ér­de­ke­in­ket sem­mi­be ve­szik. A sá­tán a bűn­eset óta szer­zi az el­len­sé­ges­ke­dést. Ak­kor Is­ten és em­ber kö­zött, az­után már a kö­vet­ke­ző nem­ze­dék­ben em­ber és em­ber kö­zött: Ka­in és Ábel ese­té­ben és az­óta év­ez­re­de­ken ke­resz­tül. Ma kü­lö­nö­sen ak­tu­á­lis­nak érez­zük ezt, mert a gyű­löl­kö­dés ma em­ber és em­ber, kö­zös­ség és kö­zös­ség, vál­la­lat és vál­la­lat, nem­zet és nem­zet kö­zött na­pon­ta elő­for­dul.

Ha van­nak el­len­sé­ge­ink, ak­kor mi­ért sze­res­sük őket? At­tól ne­künk nem lesz jobb, az el­len­sé­günk meg to­vább­ra is ár­tal­munk­ra tesz. Va­ló­ban: az Ószö­vet­ség­ben a zsi­dó nép­nek ál­lan­dó­an har­col­nia kell el­len­sé­gei el­len. Igaz, hogy van, ami­kor el­hang­zik az, hogy ma­rad­ja­nak vesz­teg, mert az Úr har­col majd éret­tük. Sőt már az Ószö­vet­ség­ben meg­je­len­nek olyan igék, ame­lyek más­faj­ta er­köl­csöt su­gá­roz­nak. „Ha el­esik el­len­sé­ged, ne örülj, és ha el­bu­kik, ne vi­gad­jon a szí­ved, mert az Úr meg­lát­ja, rosszall­ja, és el­for­dít­ja ha­rag­ját ró­la.” (Péld 24,17–18) Ugyan­csak a Pél­da­be­szé­dek köny­vé­ben: „Ha éhe­zik, aki gyű­löl té­ged, adj ne­ki ke­nye­ret, és ha szom­ja­zik, adj ne­ki vi­zet, mert pa­ra­zsat gyűj­tesz a fe­jé­re, az Úr pe­dig vissza­fi­ze­ti, amit ad­tál.” (Péld 25,21–22) Ezek­ben az igék­ben még nem je­le­nik meg a sze­re­tet, de az már igen, hogy el­len­sé­ged­del szem­ben is légy er­köl­csös, add meg, ami­re szük­sé­ge van, és ne örülj, ha győz­tél fe­let­te. Va­jon idá­ig el­ju­tot­tál-e már, ked­ves test­vé­rem? Kész vagy-e se­gí­te­ni baj­ba ju­tott el­len­sé­ge­den? Hogy le­het el­jut­ni er­re a lel­ki ál­la­pot­ra vagy még to­vább?

Er­re Jé­zus ta­nít min­ket: „Ha azo­kat sze­re­ti­tek, akik sze­ret­nek ti­te­ket, mi a ju­tal­ma­tok? Hi­szen a bű­nö­sök is sze­re­tik azo­kat, akik őket sze­re­tik. És ha azok­kal tesz­tek jót, akik ve­le­tek jót tesz­nek, mi a ju­tal­ma­tok? Hi­szen a bű­nö­sök is ugyan­azt te­szik. És ha azok­nak ad­tok köl­csönt, akik­től re­mé­li­tek, hogy vissza­kap­já­tok, mi a ju­tal­ma­tok? Bű­nö­sök is ad­nak köl­csönt bű­nö­sök­nek, hogy vissza­kap­ják azt, ami jár ne­kik. Ti azon­ban sze­res­sé­tek el­len­sé­ge­i­te­ket, te­gye­tek jót, és ad­ja­tok köl­csön, sem­mit sem vár­va ér­te: nagy lesz ak­kor a ju­tal­ma­tok, és a Ma­gas­sá­gos fi­ai lesz­tek, mert ő jó­sá­gos a há­lát­la­nok és go­no­szak iránt.” (Lk 6,32–35)

Jé­zus er­re a ma­ga éle­té­vel és ha­lá­lá­val pél­dát mu­ta­tott ne­künk, ami­kor a ke­reszt­fán imád­ko­zott azo­kért, akik őt ke­reszt­re fe­szí­tet­ték.

Ho­gyan le­het­sé­ges ne­künk ide el­jut­ni? Ha el­kez­desz imád­koz­ni el­len­sé­ge­i­dért! A Bib­li­á­ból le­het­ne pél­dát fel­hoz­ni ar­ra, hogy há­nyan kö­vet­ték Jé­zus pél­dá­ját. Pél­dá­ul Ist­ván vér­ta­nú. Itt azon­ban csak ar­ra a ked­ves is­me­rő­söm­re uta­lok, aki azt mond­ta egy­szer az ad­dig nem sze­re­tett me­nyé­re: „Ad­dig imád­koz­tam ér­te, amíg meg­sze­ret­tem.”

Te, ked­ves test­vé­rem, me­lyik cso­port­ba tar­to­zol? Ha nem a har­ma­dik­ba, ak­kor imád­kozz el­len­sé­ge­i­dért, akik le­het­nek a csa­lád­ban, a mun­ka­he­lye­den, a la­kó­ház­ban, a po­li­ti­ká­ban, min­de­nütt!

Ha a har­ma­dik­ba, foly­tas­sad az imád­ko­zást. Meg­lá­tod, szebb lesz a vi­lág kö­rü­löt­ted!

Dr. Ri­to­ók Pál

::Nyomtatható változat::