e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Töb­bek kö­zött azért tesszük be pén­zün­ket a bank­ba, hogy biz­ton­ság­ban le­gyen. Mit sem ér­nek azon­ban a bank vé­del­mi rend­sze­rei, ha mi ma­gunk se­gí­tünk az in­ter­ne­tes csa­lók­nak ki­ját­sza­ni őket.

Adat­ha­lá­szat­nak ne­vez­zük azt az el­já­rást, ami­kor egy in­ter­ne­tes csa­ló ol­dal egy jól is­mert cég hi­va­ta­los ol­da­lá­nak lát­tat­ja ma­gát, és meg­pró­bál bi­zo­nyos sze­mé­lyes ada­to­kat, pél­dá­ul azo­no­sí­tót, jel­szót vagy bank­kár­tya­szá­mot il­le­ték­te­le­nül meg­sze­rez­ni. Az er­re hasz­nált ki­fe­je­zés an­go­lul a phish­ing, mely­nek ki­ej­té­se (fi­sing) a fish­ing (ha­lá­szat) szó­é­ra ha­son­lít – in­nen te­hát a szó ere­de­te, aho­gyan a Wi­ki­pé­di­á­ban, a leg­na­gyobb in­ter­ne­tes en­cik­lo­pé­di­á­ban is ol­vas­hat­juk.

A leg­utób­bi itt­ho­ni adat­ha­lász-tá­ma­dás ép­pen a leg­na­gyobb ha­zai pénz­in­té­zet ügy­fe­lei el­len in­dult. So­kan kap­tunk olyan e-mailt, mely­nek fel­adó­ja lát­szó­lag az OTP Bank volt, rá­adá­sul a tel­je­sen hi­va­ta­los­nak tű­nő ser­vi­ce@otp.hu cím­ről. A le­vél­ben – bár kis­sé sze­ren­csét­len au­to­ma­ta for­dí­tás­sal írt szö­veg­gel – ar­ra kér­ték az ügy­fe­le­ket, hogy lá­to­gas­sa­nak meg egy ol­dalt – amely el­ső lá­tás­ra szin­tén az OTP hi­va­ta­los web­lap­já­nak tűnt –, majd azon ad­ják meg PIN kód­ju­kat.

Az egyik leg­fon­to­sabb do­log, ame­lyet ez­zel kap­cso­lat­ban meg kell je­gyez­nünk: so­ha egyik bank sem kér e-mail­ben bi­zal­mas ada­to­kat! És ezt a so­hát tel­je­sen nyu­god­tan szó sze­rint ve­het­jük!

Ha bár­mi­lyen pénz­in­té­zet­től vagy ado­mány­gyűj­tő szol­gá­lat­tól ka­punk egy elekt­ro­ni­kus le­ve­let, amely­ben bár szó van ér­zé­keny ada­tok­ról, még­is hi­te­les­nek tű­nik, ak­kor se kat­tint­sunk a le­vél­ben lé­vő hi­vat­ko­zás­ra. Gon­dol­kod­junk! Ha va­ló­ban fon­tos té­má­ban sze­ret­ne bár­mit is üzen­ni a kül­dő, ak­kor egé­szen biz­tos, hogy nemcsak e-mail­ben, ha­nem sa­ját web­lap­já­nak nyi­tó­ol­da­lán is köz­hír­ré te­szi. Rá­adá­sul fel­tű­nő he­lyen, hi­szen így jut el a le­he­tő leg­több em­ber­hez. Jobb te­hát, ha az ilyen e-mailt tö­röl­jük, és el­lá­to­ga­tunk „kül­dő­je” hi­va­ta­los in­ter­ne­tes ol­da­lá­ra.

Ha­bár jó­val egy­sze­rűbb­nek tű­nik egyet­len kat­tin­tás, mint egy kis gé­pe­lés, ha elekt­ro­ni­kus banko­lás­ról van szó, ta­lán le tu­dunk mon­da­ni a ké­nye­lem­ről a biz­ton­ság ér­de­ké­ben. Hi­szen on-line banko­lás vagy ép­pen vá­sár­lás ese­tén egy­ál­ta­lán nem mind­egy, hogy az in­ter­net­cim.hu vagy az in­ten­ret­cim.hu ol­dal­ra lá­to­ga­tunk-e el. A sze­münk gyak­ran át­sik­lik a be­tű­cse­re fe­lett, és ez akár a szám­lán­kon lé­vő tel­jes összeg­be is ke­rül­het.

Szin­tén hasz­nos do­log, ha nem­csak a tranz­ak­ci­ók­ról – pél­dá­ul elekt­ro­ni­kus uta­lás, bank­au­to­ma­tás kész­pénz­fel­vé­tel –, ha­nem a főbb elekt­ro­ni­kus mű­ve­le­tek­ről is sms-ér­te­sí­tést ké­rünk. Pél­dá­ul a ban­kunk in­ter­ne­tes fe­lü­le­té­re va­ló be­je­lent­ke­zés­ről. Így rög­tön tud­ni fog­juk, ami­kor va­la­ki va­la­ho­gyan el­ju­tott a szám­lán­kig, és gyors re­a­gá­lás­sal még az­előtt le­ál­lít­hat­juk a fo­lya­ma­tot, mi­előtt na­gyobb össze­get le­emel­ne ró­la.

A vé­gé­re pe­dig ta­lán a leg­fon­to­sabb ta­nács ma­radt: csak­is sa­ját gé­pünk­ről hasz­nál­juk az in­ter­ne­tes ban­ki fe­lü­le­tet! Azt már so­kan tud­ják, hogy nyil­vá­nos hely­ről – pél­dá­ul in­ter­net­ká­vé­zó­ban vagy könyv­tár­ban lé­vő, bár­ki ál­tal hasz­nál­ha­tó gép­ről – nem sza­bad ilyen ér­zé­keny ol­da­lak­ra be­lép­nünk, hi­szen a gép­re más ko­ráb­ban te­le­pít­he­tett olyan prog­ra­mot, amely meg­jegy­zi a jel­sza­vun­kat. Amik­re vi­szont már ke­ve­seb­ben gon­dol­nak, azok a mun­ka­he­lyi gé­pek. A na­gyobb vál­la­la­tok­nál és szer­ve­ze­tek­nél – egyéb­ként ép­pen biz­ton­sá­gi okok­ból – rög­zí­tik a mun­ka­tár­sak szá­mí­tó­gé­pes te­vé­keny­sé­gét, az­az min­den bil­len­tyű­le­ü­té­sét. Ha pe­dig mi be­gé­pel­jük a PIN kó­dun­kat vagy bár­mi­lyen ban­ki azo­no­sí­tót, ak­kor azt a rend­szer „má­sik vé­gén” ülő cé­ges in­for­ma­ti­ku­sok lát­hat­ják, ha akar­ják. Ül­dö­zé­si má­ni­ánk per­sze ne le­gyen, de min­den­képp le­gyünk elő­vi­gyá­za­to­sak.

Ba­logh Csa­ba

::Nyomtatható változat::