Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 46
- Biztonságos bankolás az interneten – hasznos tanácsok mindenkinek
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Biztonságos bankolás az interneten – hasznos tanácsok mindenkinek
Többek között azért tesszük be pénzünket a bankba, hogy biztonságban legyen. Mit sem érnek azonban a bank védelmi rendszerei, ha mi magunk segítünk az internetes csalóknak kijátszani őket.
Adathalászatnak nevezzük azt az eljárást, amikor egy internetes csaló oldal egy jól ismert cég hivatalos oldalának láttatja magát, és megpróbál bizonyos személyes adatokat, például azonosítót, jelszót vagy bankkártyaszámot illetéktelenül megszerezni. Az erre használt kifejezés angolul a phishing, melynek kiejtése (fising) a fishing (halászat) szóéra hasonlít – innen tehát a szó eredete, ahogyan a Wikipédiában, a legnagyobb internetes enciklopédiában is olvashatjuk.
A legutóbbi itthoni adathalász-támadás éppen a legnagyobb hazai pénzintézet ügyfelei ellen indult. Sokan kaptunk olyan e-mailt, melynek feladója látszólag az OTP Bank volt, ráadásul a teljesen hivatalosnak tűnő service@otp.hu címről. A levélben – bár kissé szerencsétlen automata fordítással írt szöveggel – arra kérték az ügyfeleket, hogy látogassanak meg egy oldalt – amely első látásra szintén az OTP hivatalos weblapjának tűnt –, majd azon adják meg PIN kódjukat.
Az egyik legfontosabb dolog, amelyet ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk: soha egyik bank sem kér e-mailben bizalmas adatokat! És ezt a sohát teljesen nyugodtan szó szerint vehetjük!
Ha bármilyen pénzintézettől vagy adománygyűjtő szolgálattól kapunk egy elektronikus levelet, amelyben bár szó van érzékeny adatokról, mégis hitelesnek tűnik, akkor se kattintsunk a levélben lévő hivatkozásra. Gondolkodjunk! Ha valóban fontos témában szeretne bármit is üzenni a küldő, akkor egészen biztos, hogy nemcsak e-mailben, hanem saját weblapjának nyitóoldalán is közhírré teszi. Ráadásul feltűnő helyen, hiszen így jut el a lehető legtöbb emberhez. Jobb tehát, ha az ilyen e-mailt töröljük, és ellátogatunk „küldője” hivatalos internetes oldalára.
Habár jóval egyszerűbbnek tűnik egyetlen kattintás, mint egy kis gépelés, ha elektronikus bankolásról van szó, talán le tudunk mondani a kényelemről a biztonság érdekében. Hiszen on-line bankolás vagy éppen vásárlás esetén egyáltalán nem mindegy, hogy az internetcim.hu vagy az intenretcim.hu oldalra látogatunk-e el. A szemünk gyakran átsiklik a betűcsere felett, és ez akár a számlánkon lévő teljes összegbe is kerülhet.
Szintén hasznos dolog, ha nemcsak a tranzakciókról – például elektronikus utalás, bankautomatás készpénzfelvétel –, hanem a főbb elektronikus műveletekről is sms-értesítést kérünk. Például a bankunk internetes felületére való bejelentkezésről. Így rögtön tudni fogjuk, amikor valaki valahogyan eljutott a számlánkig, és gyors reagálással még azelőtt leállíthatjuk a folyamatot, mielőtt nagyobb összeget leemelne róla.
A végére pedig talán a legfontosabb tanács maradt: csakis saját gépünkről használjuk az internetes banki felületet! Azt már sokan tudják, hogy nyilvános helyről – például internetkávézóban vagy könyvtárban lévő, bárki által használható gépről – nem szabad ilyen érzékeny oldalakra belépnünk, hiszen a gépre más korábban telepíthetett olyan programot, amely megjegyzi a jelszavunkat. Amikre viszont már kevesebben gondolnak, azok a munkahelyi gépek. A nagyobb vállalatoknál és szervezeteknél – egyébként éppen biztonsági okokból – rögzítik a munkatársak számítógépes tevékenységét, azaz minden billentyűleütését. Ha pedig mi begépeljük a PIN kódunkat vagy bármilyen banki azonosítót, akkor azt a rendszer „másik végén” ülő céges informatikusok láthatják, ha akarják. Üldözési mániánk persze ne legyen, de mindenképp legyünk elővigyázatosak.
Balogh Csaba
::Nyomtatható változat::
|