Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ha va­la­ki va­sár­nap dél­előtt ti­zen­egy óra­kor el­lá­to­gat a fő­vá­ros IX. ke­rü­le­té­be, és fel­ke­re­si a Gát ut­cai – egyéb­ként ép­pen Jó­zsef At­ti­la szü­lő­há­zá­val szem­ben ta­lál­ha­tó – ró­mai ka­to­li­kus temp­lo­mot, iz­gal­mas fel­fe­de­zést te­het: az em­lí­tett he­lyen és idő­ben évek óta a fe­renc­vá­ro­si evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet tart­ja is­ten­tisz­te­le­tét. Ez év ad­vent­jé­nek el­ső va­sár­nap­ján a szo­kott­nál is kü­lön­le­ge­sebb al­ka­lom­ra ke­rül­he­tett sor a kö­zös­ség éle­té­ben. Győ­ri Gá­bor, a Pes­ti Egy­ház­me­gye es­pe­re­se ugyan­is ek­kor ik­tat­ta be hi­va­ta­lá­ba az egy­ház­köz­ség há­rom éve itt szol­gá­ló, majd a kö­zel­múlt­ban meg­vá­lasz­tott lel­ké­szét, Ko­czor Ta­mást.

Ige­hir­de­té­sé­ben az es­pe­res rá­vi­lá­gí­tott ar­ra, hogy ad­vent el­ső va­sár­nap­ja kü­lö­nö­sen is a sze­rény kez­de­tek­ről szól. Ahogy an­nak ide­jén köl­csön­ka­pott sza­már há­tán vo­nult be Je­ru­zsá­lem­be, úgy ma Fe­renc­vá­ros­ban is sze­rény ke­re­tek kö­zött, köl­csön­ka­pott temp­lom­ba ér­ke­zik meg az alá­za­tos ki­rály: Jé­zus. „Va­jon le­het-e er­re a sze­rény kez­det­re jö­vőt épí­te­ni?” – tet­te fel a kér­dést az ige­hir­de­tő. Majd Ézs 40,6–8 alap­ján szólt Is­ten ígé­re­té­nek ga­ran­ci­á­já­ról is: „…de Is­te­nünk igé­je örök­re meg­ma­rad.” „Ez a de olyan for­du­ló­pont, amely Fe­renc­vá­ros­ban is elég ah­hoz, hogy iga­zi ad­ven­tünk le­gyen, és a re­mény­ség ne szé­gye­nül­jön meg” – zár­ta bi­zony­ság­té­te­lét Győ­ri Gá­bor.

Ko­czor Ta­más 1Móz 32,30–32 alap­ján hir­det­te Is­ten igé­jét. A be­ik­ta­tott lel­kész a Jab­bók-gáz­ló­nál Is­ten­nel tu­sa­ko­dó Já­kób győ­zel­mé­ről és szé­gye­né­ről val­lott. El­mond­ta: Az em­ber­rel szem­től szem­ben ál­ló Is­ten egy­szer csak úgy je­le­nik meg, mint aki hagy­ja ma­gát le­győz­ni, és ennek so­rán va­ló­di vesz­te­sé­get és szen­ve­dést él át. Ugyan­ak­kor Is­ten­nel szem­ben ara­tott győ­zel­mét az em­ber mély­sé­ges szé­gyen­ként ta­pasz­tal­ja meg, amely szá­má­ra azon­ban élet­újí­tó erő. Így ne­ve­zi el Já­kób Pe­nú­él­nak – Is­ten ar­cá­nak – küz­del­mük szín­he­lyét. „Ez a hely mi ma­gunk va­gyunk – fo­gal­ma­zott a lel­kész –, mert mi él­jük át, hogy szem­től szem­ben áll­tunk Is­ten­nel, győz­tünk, és eb­ben a szé­gyen­le­tes győ­ze­lem­ben üd­vös­ség­re, bol­dog­ság­ra, tisz­ta­ság­ra sza­ba­dult fel az éle­tünk.”

A temp­lom­épí­tés le­he­tő­sé­gé­ért évek óta küz­dő gyü­le­ke­zet új pász­to­rát el­ső­ként el­nök­tár­sa, Ke­re­kes Ár­pád­né fel­ügye­lő kö­szön­töt­te. El­mond­ta töb­bek kö­zött, hogy mi­lyen fel­be­csül­he­tet­len az a se­gít­ség, amellyel a he­lyi ka­to­li­kus gyü­le­ke­zet tá­mo­gat­ja a fe­renc­vá­ro­si evan­gé­li­ku­so­kat. Kö­szön­tőt mon­dott to­váb­bá Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, Mül­ler György kö­zép­ső-fe­renc­vá­ro­si plé­bá­nos, Cse­lovsz­ky Fe­renc, a Pes­ti Egy­ház­me­gye es­pe­res­he­lyet­te­se, De­ák té­ri lel­kész és Krá­mer György, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pök­he­lyet­te­se, Dél-Pest me­gyei es­pe­res.

Az ün­ne­pi al­kal­mon részt vett Ra­dos­né Len­gyel An­na, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let fel­ügye­lő­je is. A li­tur­gi­ai szol­gá­la­tot az ik­ta­tó es­pe­res mel­lett Cse­lovsz­ky Fe­renc és Ma­ros­sy At­ti­la lel­ké­szek vé­gez­ték, az is­ten­tisz­te­le­tet a gyü­le­ke­zet ének­együt­te­sé­nek ze­ne­szá­ma szí­ne­sí­tet­te.

S. A.

::Nyomtatható változat::