Fundamentum

Hozzászólás a cikkhez

Válságoktól sújtott, nyugtalan világban élünk. Hiába is tagadjuk: mi tettük ilyenné. Mi, emberek. Mert Isten nem ilyen világot teremtett. És nem ilyen fejlődés programját írta a teremtésbe. A programot az ember írta át: ezért vett nyugtalanító irányt a fejlődés. Nem most, hanem nagyon régen, még a történelem előtti időkben. Azóta sokan álltak már oda az emberiség hajójának kormányrúdjához, hogy az irányt korrigálják. De minden kísérlet kudarcot vallott. És minél nagyobb elhivatottságtudat élt a kísérletezőkben, a korrekció annál tragikusabb következményekkel járt.

Mára mintha elfogytak volna a „világmegváltó” ötletek. Olyanok persze akadnak, akik egy-egy régi ideológia felelevenítésében látják a megoldást, ami nem kis veszélyt rejt magában. A felelősen gondolkodók azonban belátják, és ki is mondják: a válságból való kilábaláshoz merőben új megoldásokra lenne szükség. De ilyennel ma senki sem tud előállni. És ez általános nyugtalanságot kelt. Azokban az országokban is, amelyek gazdaságát súlyosan érinti a mostani válság, és azokban is, amelyeknek vannak még tartalékaik. Ma mindenki érzi: az emberiségnek globális méretű irányváltásra van szüksége.

A szükséges új irányt a 2010. év igéjének választott jézusi mondat sem mutatja meg. Ezt akár úgy is lehet értékelni, hogy Isten e világban élő népe is tanácstalan. Nemcsak azt nem tudja, hogy mit hoz a jövő, de irányt sem tud mutatni az emberiségnek. Mintha igazolná azt a kritikát, hogy történetének első századaiban olyan volt az egyház, mint az emberiség előtt álló sötét utat fényszórójával megvilágító autó. Mára olyan lett, mint a felfénylő stoplámpájával a mögötte jövőket óvatos haladásra intő jármű. Mintha az egyház manapság csak arról tudna beszélni, hogy mi nem helyes, merre nem lenne szabad menni, mi az, ami káros, amit el kellene hagyni, és legfőképpen hogy miért rossz minden irány, amelyet mások mutatnak. Csoda-e, ha a cinizmus vádja éri az egyházat, amiért ebben a helyzetben csak ennyit tud mondani: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…”?

Ha valóban az lenne az egyház küldetése, hogy a szükséges korrekció irányát megjelölje, akkor a vád jogosságán érdemes lenne elgondolkodnunk. De az egyház küldetése nem ez. Az egyháznak arról kell tanúskodnia, hogy Isten soha nem annak korrigálásán munkálkodik, ami elromlott. Isten mindig újat teremt. Ezért Isten igéjétől sem várhatjuk, hogy a megromlott teremtés korrekciójának irányát jelölje ki.

Az egyház feladata, hogy arról az új teremtésről tanúskodjék, amely az örök Ige megtestesülésével vette kezdetét. Az új ég és új föld – „ahol igazság lakik” (2Pt 3,13) – már valóság, de ma még el van rejtve a régi teremtés fátyla mögött. Amíg a fátyol le nem hullik, a Krisztusban hívők test szerint a régi teremtés részesei; hitük által, Lélek szerint azonban már az új világban élnek.

A régi világ végső összeomlásának tevőleges siettetése éppúgy nem feladatuk, mint ahogy az egyre mélyebb válságba jutó régi korrekciójára vonatkozó „világmegváltó” ötletek kidolgozása sem. Tudniuk kell, hogy az eresztékeiben egyre inkább recsegő-ropogó régi teremtés összeomlása elkerülhetetlen. Feladatuk nem ennek megakadályozása vagy késleltetése, hanem az embermentés, méghozzá kétféle értelemben. Mindenekelőtt az új teremtésről való tanúskodással, hogy minél többen hitre jussanak, és velük együtt az új teremtés részeseivé és örököseivé váljanak. De úgy is, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel enyhítsék azok szenvedéseit – egyre többen lesznek –, akiket a régi világ omladozó falaiból kihulló téglák maguk alá temetnek.

A 2010. esztendőbe lépve a hívő keresztények a költővel együtt mondhatják: „…ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Mivel sokan vannak, és feltehetően egyre többen lesznek, akik a mostani világrend folyamatban levő összeomlásának esnek áldozatául, az embermentő samaritánusok munkája egyre inkább emberfelettinek és kilátástalannak tűnik. Ez azt is jelenti, hogy egyre nagyobb és egyre szilárdabb hitet is igényel. A 2010. esztendő igéje éppen ezért tűnik a Szentlélektől ihletett választásnak: hiszen azokat a hívőket vigasztalja, biztatja és bátorítja, akik nemcsak felismerték küldetésüket, de teljesítésére is elszánták magukat.

Az igazság rendje az új világ rendje. Ebben a világban a Krisztusban hívők feladata nem az igazság megromlott rendjének helyreállítása, hanem az irgalom Hegyi beszédben kijelölt rendje szerint való élet. A 2010. esztendő igéje ehhez ígéri meg mindannyiunknak a mennyei Atya és a minden elkövetkező nyomorúság fölött diadalt aratott Krisztus támogatását. Bármit tartogat is számunkra és a világ számára a 2010. esztendő, senki sem veheti el tőlünk azt a boldogságot, amelyet Jézus a Hegyi beszédben az irgalmasság cselekvőinek ítélt.

Véghelyi Antal

::Nyomtatható változat::