Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet díszterme adott otthont november 20-án az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) ünnepi rendezvényének, amelyet alapításának százötvenedik évfordulója alkalmából rendeztek. Egyed Ákosnak, az EME elnökének megnyitója után Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, valamint a Román Akadémia képviselője mondott üdvözlőbeszédet. Az egyesülettörténeti előadások után átadták a jubileumi emlékérmeket és a Pro Scientia Hungarica érmeket. Ez utóbbiakat Benkő Samu egykori és Egyed Ákos jelenlegi elnök vehette át Pálinkás Józseftől. Délután megkoszorúzták Mikó Imre szobrát és az akadémikusok emléktábláját, majd további előadásokkal folytatódott a nap.

Az Erdélyi Múzeum Egyesületnek sajátos, tanulságos a története: nem állami intézményként jött létre, mint Európa nagy tudományos intézményei, az akadémiák, egyetemek, nemzeti múzeumok, hanem társadalmi összefogás által, ahogy ma szokás mondani, civil szervezetként.

A 19. századi erdélyi magyar társadalom szükségét érezte egy saját tudományos intézmény megalapításának és fenntartásának. Ahogyan az alapító, gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije elképzelte: a tudományt kell szolgálni Erdély történeti örökségének mentése és ápolása által, annak tudománytörténetét gazdagítva. Ezért alapította meg 1859-ben az Erdélyi Múzeum Egyesületet. Megjelölte az utat is, amely szerint egy tudományos és műkincseivel arányban álló s a kor szükségleteinek megfelelő múzeumot kell létrehozni, a begyűjtött és gyűjtendő tudományos anyagot rendezni, feldolgozni és megismertetni.

Az EME működésében hű maradt az alapítók elgondolásaihoz: nagy értékű történeti emlékanyagot, természettudományi tárgyat gyűjtött össze s mentett meg a jövő számára, miközben magas szintű tudományos munkát is végzett. Rendre megalakultak a szakosztályok, és tudományágak szerint elkülönülő gyűjteményekbe kerültek a muzeális értékek.

A muzeális gyűjtőmunka és a tudományos tevékenység látványos terebélyesedése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Magyarország második tudományegyetemének otthonául a kormányzat Kolozsvárt jelölte ki. Az 1872-ben alapított kolozsvári tudományegyetem egyrészt tudós professzorokat válogathatott a kutatásban jártas egyesületi tagok közül, másrészt az EME könyvtárát és gyűjteményeit a tanszékek is használhatták. Azonban az egyesület fejlődését mintegy kilenc évtizedes fennállása után a kommunista hatalom 1949-ben erőszakkal megtörte, a szervezet működését betiltotta, vagyonától megfosztotta.

Amikor 1989 után lehetőség nyílt rá, az EME is gyorsan újjáalakult, számos más társával együtt. Az újrakezdőknek nem volt könnyű dolguk, a semmiből kellett elindulniuk, s hogy mégis sikerült újraindítani Erdélyben is a magyar tudományos életnek ezt a régi műhelyét, abban kiemelkedő szerepe volt az elnöki tisztet elsőként betöltő Jakó Zsigmondnak, majd az őt követő Benkő Samunak. Az újjáalakulás után a hagyományos négy szakosztály (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi; természettudományi és matematikai; orvostudományi; jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi) mellett már a tagtoborozás kezdeti szakaszában elkezdődött a műszaki tudományi szakosztály megszervezése is.

Az EME keretei között egykor dolgozó tudós személyiségek életműve, az egyesületi kiadványok, köztük a szakosztályok közleményeinek tekintélyes sorozatai bel- és külföldön olyan elismerést és rangot vívtak ki, hogy azt az egykori diktatúra sem tudta az emlékezetből kitörölni. Magától értetődő kötelességük lett a túlélőknek, hogy a kamatoztatható szellemi tőkét ne hagyják veszendőbe menni, és az egyesület nevének és tisztes hagyományainak a vállalásával folytassák a munkát.

Ma az Erdélyi Múzeum Egyesület integráló keretintézményként működik, saját kutatócsoportjai vannak, és szolgáltató jellegű könyvtárakat tart fent. Tagsága rendes, alapító és tiszteletbeli tagokból tevődik össze, ám az egyesület munkáját pártolóként bárki támogathatja. Az EME igyekszik a bel- és külföldi intézetekkel, intézményekkel együttműködni, így országos evangélikus intézményeinkkel is.

Veres Emese-Gyöngyvér

::Nyomtatható változat::