Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 01
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
„…láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14)
Újév után, vízkereszt hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Jézus Krisztus, a világ Világossága dicsőségét hirdetik. Ő „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba” (Jn 1,9; LK). Az egyszülött Isten jelentette ki Atyja kegyelmét és igazságát, s „aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül” (Róm 10,13; LK). Alázattal hagyatkozzunk ez évben is Isten vezetésére! „Mert az Úr a te oltalmad, a felséges Isten a te menedéked.” (GyLK 729,7) Az ő dicsősége a tizenkét éves Jézusban is megnyilvánult: „Három nap múlva találták meg a templomban, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.” (Lk 2,46–47) Szülei nem tudták, hogy mennyei Atyja házában kell lennie. „Értsd meg hát, hogy Krisztus nincs és nem található sehol, csak abban, ami az Atya dolga – sehol az igén kívül!” (Luther) Ezért írja János nekünk is: „…akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” (1Jn 5,13) Az Úr beteljesítette Ábrahámnak adott ígéretét, aki „Izsáknak nevezte el újszülött fiát. Azután körülmetélte nyolcnapos korában” (1Móz 21,3.4). Az özönvíz után mondta Isten: „…szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Móz 9,13) Vízkeresztkor: „Három csodával megékesített, szent napot tisztelünk: / E napon csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; / E napon a víz borrá változék a menyegzőben; / E napon Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, / hogy minket üdvözítsen, alleluja.” (GyLK 722) A pogány napkeleti bölcseket a csillag vezette Betlehembe, ahol „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat (a királynak), tömjént (a főpapnak) és mirhát (a prófétának)” (Mt 2,11). Jézusban „múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság” (1Jn 2,8). Pál pogányok közti apostolságának az a lényege, hogy Isten titkát hirdesse: „…a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) János is titkot mond el: a keresztények Istentől születtek újjá, ezért „Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk”; és végül „hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1Jn 3,1.2). Nekünk ír, ha ismerjük az Atyát és a Fiút: „Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés.” (1Jn 2,15–16) Ez volt a bűneset oka, és Jézust is ezzel kísértette a sátán. Pál felszólít: engedjétek magatokat megújítani, és „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Ef 4,24). Legyen a fő célod ez évben: „Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! / Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, / Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, / Véled az Úr van!” (EÉ 460,6)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|