Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

„…egy gye­rek fej­lő­dé­sét két do­log tud­ja dél­előtt tönk­re­ten­ni, a ke­resz­tény­ség és a por­nog­rá­fia” – Pa­ra-Ko­vács Im­ré­nek er­ről a mon­da­tá­ról szólt a köz­be­széd az el­múlt hé­ten. Mi is tör­tént? Az is­mert új­ság­író ja­nu­ár 19-én a Klub­rá­dió dél­előt­ti adá­sá­ban Bak­ács Ti­bor „Set­ten­ke­dő” be­szél­ge­tő­tár­sa­ként fo­gal­ma­zott így. Egy má­sik hoz­zá­szó­ló pe­dig ezt pa­na­szol­ta: „Az em­ber ko­ra reg­gel ke­resz­té­nyek­re éb­red.”

Bár­mi­lyen bán­tók és os­to­bák vol­tak ezek a meg­nyi­lat­ko­zá­sok, az egy­há­zak ré­szé­ről tud­tom­mal sen­ki nem til­ta­ko­zott el­le­nük. A jobb­ol­dal­hoz köt­he­tő la­pok­ban és in­ter­ne­tes por­tá­lo­kon vi­szont azon­nal meg­je­len­tek a fel­há­bo­ro­dott kom­men­tá­rok. Alá­írás­gyűj­tést in­dí­tot­tak el, és a rá­dió meg­bün­te­té­sét szor­gal­maz­ták az Or­szá­gos Rá­dió- és Te­le­ví­zió­tes­tü­let­nél. Meg­szó­lalt Sem­jén Zsolt, a Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Nép­párt el­nö­ke is, „al­jas pro­vo­ká­ci­ó­nak, a ke­resz­té­nyek, a ke­resz­tény­ség el­le­ni bot­rá­nyos ki­ro­ha­nás­nak” ne­vez­te a szó­ban for­gó mon­da­tot, és je­lez­te, hogy párt­já­nak kép­vi­se­lői boj­kot­tál­ják a Klub­rá­di­ót.

Több se kel­lett a bal­ol­da­li-li­be­rá­lis pub­li­cis­ták­nak. Blog­já­ban Tó­ta W. Ár­pád ezt kér­de­zi: „Mi a hör­gés tár­gya? Ki­vé­te­le­zett, bí­rál­ha­tat­lan vi­lág­né­zet ta­lán a ke­resz­tény­ség?” And­ras­sew Iván a Nép­sza­vá­ban pe­dig így gon­dol­ja to­vább az im­már el­hí­re­sült ál­lí­tást: „Csak jel­zem, hogy évek óta ahány szent­mi­sét meg­hall­ga­tok, szin­te mind­egyik­ben el­hang­zik egy ugyan­ilyen mon­dat az ate­is­ták­ról, no­ha nem hi­szem, hogy mi, ate­is­ták a gye­re­kek­re néz­vést bár­mi­ben ve­szé­lye­seb­bek len­nénk, mint a ke­resz­té­nyek. Il­le­ne egy­szer tő­lünk is bo­csá­na­tot kér­ni.” Majd pe­dig – mint­egy to­vább­gon­dol­va Pa­ra-Ko­vács ke­resz­tény­sé­get és a por­nog­rá­fi­át egy la­pon em­lí­tő mon­da­tát – a ka­to­li­kus egy­ház­ban fel­tárt pe­do­fil je­len­sé­gek­re utal, egye­bek mel­lett ar­ra, hogy ezer és ezer gyer­me­ket ron­tot­tak meg pa­pok.

Ám nem hin­ném, hogy az új­ság­író épü­le­tes ki­je­len­té­se eze­ket az ügye­ket akar­ta vol­na em­lé­ke­zet­be idéz­ni. Va­ló­szí­nűbb­nek tar­tom, hogy a meg­nyi­lat­ko­zás be­il­lesz­ke­dik ab­ba a sor­ba, amely­ben egy ön­ma­gát li­be­rá­lis­nak tar­tó kör a sza­bad­el­vű­ség­hez tel­je­sen mél­tat­lan, in­to­le­ráns mó­don fe­je­zi ki nem­tet­szé­sét a val­lá­sos­ság­gal szem­ben. Mint­egy tesz­te­lik a hí­vők tü­rel­mét: mi­kor sza­kad már el a cér­na? Mert ha va­la­ki in­du­la­to­san vi­szont­vá­lasszal él, ak­kor le­het mon­da­ni: „No lám, mi­lyen gyű­löl­kö­dők ezek a ke­resz­té­nyek! Bort isz­nak, és vi­zet pré­di­kál­nak!”

Ez pe­dig va­ló­ban pro­vo­ká­ció, fő­leg ha egy-egy egy­há­zi ün­nep­re idő­zí­tik a meg­nyi­lat­ko­zá­so­kat. Há­rom pél­dát idé­zek hir­te­len­jé­ben. A fent már idé­zett blog­ger né­hány éve, ka­rá­csony után Jé­zus kö­rül­me­té­lé­sén él­ce­lő­dött, mi­nő­sít­he­tet­len szó­hasz­ná­lat­tal. Ugyanő pün­kösd­kor Tá­vozz, Szent­lé­lek! cím­mel írt har­sány pub­li­cisz­ti­kát. Ter­mé­sze­te­sen nem von­ha­tó két­ség­be az ő vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás­hoz va­ló jo­ga, ám a „ki­nek az ér­de­ke?” klasszi­kus kér­dé­sét ér­de­mes eb­ben az eset­ben is fel­ten­ni. A har­ma­dik, ün­nep­re idő­zí­tett eset a Ti­los Rá­di­óé volt, ami­kor a mű­sor­ve­ze­tő „Ki­ir­ta­nám az összes ke­resz­tényt” mon­dat­tal lep­te meg a szent­es­ti hall­ga­tó­sá­got.

E Ti­los rá­di­ós eset utó­éle­tét rend­kí­vül ta­nul­sá­gos­nak és a mos­ta­ni tör­té­né­sek kap­csán fel­idé­zen­dő­nek ér­zem. Ak­kor ugyan­is – ta­lán a pro­vo­ká­to­rok leg­na­gyobb örö­mé­re – mind töb­ben és mind han­go­sab­ban til­ta­koz­tak az ün­nep meg­gya­lá­zá­sa el­len. A há­bor­gók egy­re ra­di­ka­li­zá­lód­tak, és a vé­gén bi­zony egy fi­a­tal­em­ber nyil­vá­no­san el­ége­tett egy iz­ra­e­li zász­lót a Ti­los Rá­dió épü­le­te előtt.

Nem sze­re­tem az össze­es­kü­vés-el­mé­le­te­ket, de akár lé­tez­het most is egy ilyen for­ga­tó­könyv. Sért­sük meg a ke­resz­té­nye­ket, szá­mít­va az ő han­gos til­ta­ko­zá­suk­ra. A szo­lid val­lá­so­sok ér­dek­kép­vi­se­le­té­ben majd meg­szó­lal­nak a jobb­ol­da­li pár­tok, és – ami még lát­vá­nyo­sabb – fo­ga­dat­lan pró­ká­tor­ként majd meg­je­len­nek mel­let­tük a ra­di­ká­li­sok is. A til­ta­ko­zó gyű­lé­se­ken majd együtt le­het fil­mez­ni a ró­zsa­fü­zért tar­tó né­ni­két a Ma­gyar Gár­da egyen­ru­há­ját vi­se­lő fi­a­tal­lal. Így az­tán or­szág-vi­lág lát­hat­ja majd, hogy a ma­gyar­or­szá­gi egy­há­zak mi­lyen in­to­le­rán­sak és ki­re­kesz­tők, fény­évek­re a jé­zu­si esz­mék­től, és töb­bé már azt sem lep­lez­he­tik, hogy mennyi­re össze­fo­nód­tak a szél­ső­job­bal.

Pa­ra-Ko­vács Im­re mi­na­pi nyi­lat­ko­za­ta: csa­li, ame­lyet az új­ság­író be­do­bott a vá­lasz­tá­sok előt­ti Ma­gyar­or­szág ta­vá­ba. A szor­gos hor­gász és a sok kí­ván­csis­ko­dó pe­dig alig vár­ja, hogy a hal jel­ké­pé­hez amúgy is kö­tő­dő egy­há­zak rá­ha­rap­ja­nak ar­ra. Tar­tok tő­le, hogy a po­li­ti­kai ke­resz­tény­ség ne­vű hal be is kap­ja a hor­got. A par­ton vár­va vár­ják már ezt a pil­la­na­tot. Ha ez be­kö­vet­ke­zik, ak­kor egy erő­tel­jes rán­tás­sal ki­fog­ják, majd köz­szem­lé­re te­szik ezt a csú­nya hal­faj­tát.

Ki­lé­pek a me­ta­fo­ri­kus be­széd­ből, hogy min­den­ki szá­má­ra egy­ér­tel­mű le­gyek. A fent idé­zett ot­rom­ba meg­nyil­vá­nu­lá­sok nem azért ve­szé­lye­sek az egy­há­zak­ra néz­ve, mint­ha bennük bár­mi­fé­le kárt tud­ná­nak ten­ni, ha­nem azért, mert rosszabb én­jüket hoz­hat­ják fel­szín­re. Gő­gös lel­kü­let­tel és bosszú­vággyal nem fo­gunk em­be­re­ket Krisz­tus ügyé­nek meg­nyer­ni. A düh so­ha nem jó ta­nács­adó, a „szent ha­rag” pe­dig könnyen olyan ba­ri­ká­dok­ra vi­szi az egy­há­zat, ame­lyek ide­ge­nek tő­le.

Kü­lönb­sé­get kell ten­nünk azon­ban po­li­ti­kai és köz­éle­ti ke­resz­tény­ség kö­zött. Az előb­bi a ha­ta­lom­mal függ össze, és elő­író, nor­ma­tív jel­le­gű, az utób­bi vi­szont aján­lat­te­vő. A po­li­ti­kai ke­resz­tény­ség pár­tok vé­del­mét ke­re­si, a köz­éle­ti ke­resz­tény­ség fe­lül­emel­ke­dik a rész­ér­de­ke­ken.

Egy gye­rek fej­lő­dé­sét két do­log tud­ja dél­előtt tönk­re­ten­ni, a ke­resz­tény­ség és a por­nog­rá­fia? El van ront­va az em­ber nap­ja, ha ko­ra reg­gel ke­resz­té­nyek­re éb­red? Szel­le­mes­nek szánt, va­ló­já­ban bu­ta mon­da­tok ezek. De azért még ne be­szél­jünk ke­resz­tény­ül­dö­zés­ről. In­kább idéz­zük fel, hogy az egyik leg­ré­geb­bi ke­reszt­áb­rá­zo­lás – egy ró­mai fal­fir­ka – a meg­fe­szí­tett Krisz­tust sza­már­fej­jel áb­rá­zol­ta. Nem hi­szem, hogy az ős­ke­resz­té­nyek jog­or­vos­la­tért for­dul­tak vol­na a sa­já­tos graf­fi­ti al­ko­tó­ja el­len. Sok­kal in­kább vál­lal­ták a ta­nít­vány­sá­got, és kül­de­té­sük hi­te­les­sé­gét igye­kez­tek nö­vel­ni. Mi is in­kább sa­ját szol­gá­la­tun­kat he­lyez­zük mér­leg­re. Tu­dunk-e úgy hin­ni, úgy él­ni, úgy bi­zony­sá­got ten­ni és fő­kép­pen úgy sze­ret­ni, hogy az­zal Jé­zus Krisz­tus ta­ní­tá­sát hoz­zuk kö­zel a ma em­be­ré­hez? Nem csak dél­előtt vagy ko­ra reg­gel.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::