Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Mis­kol­ci Egye­tem dísz­au­lá­já­ban zá­rult ja­nu­ár 24-én az idei öku­me­ni­kus ima­hét. A vá­ros egy­ház­köz­sé­ge­i­nek tag­jai egy nap­pal az ima­hét hi­va­ta­los kez­de­te előtt is össze­gyűl­tek, így a zá­ró­al­kal­mon már ki­len­ced­szer vol­tak együtt, hogy imád­ság­ban és test­vé­ri kö­zös­ség­ben fe­jez­zék ki egy­más­hoz va­ló tar­to­zá­su­kat. Az Evan­gé­li­kus éne­kes­könyv 268. éne­ké­nek so­ra­it – „Bár szét­sza­kad­va él az egy­ház, / Jé­zus­ban még­is egy le­het…” – hit­tel val­lot­ták kö­zö­sen mint meg­ta­pasz­talt igaz­sá­got.

A múlt va­sár­na­pi zá­ró­ren­dez­vény ven­dé­gei és szol­gá­lat­te­vői a he­lyi egy­ház­köz­sé­gek lel­ké­szei mel­lett a tör­té­nel­mi egy­há­zak ve­ze­tői vol­tak, ki­fe­jez­ve, hogy a hely­ben meg­élt kö­zös­ség túl­nyú­lik vá­ro­sok és fal­vak, or­szág­ré­szek ha­tá­ra­in. A zá­ró­al­ka­lom hely­szí­ne és prof. dr. Pat­kó Gyu­lá­nak, a Mis­kol­ci Egye­tem rek­to­rá­nak kö­szön­té­se is ki­fe­jez­te, hogy az öku­me­né nem csu­pán az egy­há­zak egy­sé­gét kí­ván­ja hir­det­ni. A ke­resz­tény ér­ték­rend­re, a hí­vek bi­zony­ság­té­te­lé­re az egész tár­sa­da­lom­nak, az ok­ta­tás­nak, ne­ve­lés­nek is szük­sé­ge van.

Dr. Ter­nyák Csa­ba eg­ri ér­sek igei szol­gá­la­tá­ban ki­emel­te az egy­más fe­lé már meg­tett hosszú utat és vá­gyát a kö­zös eu­cha­risz­tia (úr­va­cso­ra) meg­élé­sé­re. Az imád­ság egy cso­dá­la­tos for­má­já­ra, a di­cső­í­tés­re buz­dí­tott a 146. zsol­tár alap­ján Ko­csis Fü­löp gö­rög ka­to­li­kus püs­pök. Kö­zö­sen di­cső­í­te­ni az Is­tent: ez az iga­zi kö­zös­ség alap­ja – ál­la­pí­tot­ta meg.

Egy em­lé­két idéz­te föl szem­lél­te­tés­kép­pen dr. Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke ab­ból az idő­ből, ami­kor több­nyi­re még film­re fény­ké­pez­tünk. Ke­reszt­ap­ja a lá­to­ga­tá­sai al­kal­má­val meg­örö­kí­tett két csa­lá­dot, de úgy, hogy köz­ben el­fe­lej­tet­te to­vább­te­ker­ni a fil­met. Két olyan csa­lá­dot fo­tó­zott le, ahol fe­szült­sé­gek vol­tak a csa­lád­ta­gok kö­zött, de a „tech­ni­ka an­gya­lá­nak” kö­szön­he­tő­en úgy mo­só­dott össze a két kép, hogy a vég­ered­mé­nyen az egy­más­ra ne­hez­te­lők ép­pen át­ka­rol­ták egy­mást. A Jó­is­ten cso­dá­ja – fej­tet­te ki a püs­pök –, hogy Is­ten Szent­lel­ke a múlt nyo­mo­rú­sá­ga­i­ból ma új és egy né­pet for­mál ma­gá­nak. En­nek az egy­ség­nek az az alap­ja, hogy Jé­zus itt van köz­tünk.

Krisz­tus fel­tá­madt; Is­ten or­szá­ga éle­tünk leg­biz­to­sabb va­ló­sá­ga – ál­la­pí­tot­ta meg Cso­mós Jó­zsef, a Ti­szán­­in­ne­ni Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke.

Imád­sá­gok, éne­kek, az egye­te­mi lel­kész­ség kó­ru­sá­nak szol­gá­la­ta és a kö­zel ezer je­len le­vő test­vér imád­sá­ga ál­tal az egy­be­gyűl­tek meg­él­het­ték a Krisz­tus­ban hí­vők egy­sé­gé­nek cso­dá­ját.

Sán­dor Fri­gyes

::Nyomtatható változat::