Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve(i)

Hozzászólás a cikkhez

A ta­va­szi lom­ta­la­ní­tá­s ide­jén sok ház­tar­tás­ban elő­for­dul, hogy se­lej­te­zés köz­ben ré­gi köny­vek­re buk­kan az em­ber po­ros köny­ves­pol­cok mé­lyén, pad­lá­son, tá­ro­ló­ban ha­gyott do­bo­zok­ban. A biz­tos ki­szó­rás­ra ítélt nyom­da­ter­mé­kek kö­zött ilyen­kor né­ha rég el­fe­le­dett gyöngy­sze­me­ket is ta­lá­lunk, és a nagy­ta­ka­rí­tás köz­ben hossza­san meg­áll­va, el­mé­lyül­ten la­poz­ga­tunk az ér­dek­lő­dé­sün­ket fel­kel­tő ré­gi köny­vek­ben.

A Lu­ther Ki­adó idén ta­vasszal va­la­me­lyest ha­son­ló „nagy­ta­ka­rí­tás” se­gít­sé­gé­vel sze­ret­ne ol­va­só­i­nak ked­vé­ben jár­ni: „a hó­nap köny­ve” ak­ció ke­re­té­ben áp­ri­lis hó­nap­ban ré­gi rak­tár­kész­le­té­ből olyan köny­ve­ket árul je­len­tős ked­vez­ménnyel, ame­lyek je­len­tő­sebb ér­dek­lő­dés­re tart­hat­nak szá­mot az egy­há­zi könyv­pi­ac ol­va­só­kö­zön­sé­ge ré­szé­ről. Az ak­ció cél­ja te­hát nem a köny­vek ki­se­lej­te­zé­se, ha­nem – a vá­sár­lói ér­dek­lő­dés mér­té­ké­től füg­gő­en – a meg­men­té­sük. A fel­cím­ben sze­rep­lő zá­ró­je­les töb­bes szám ar­ra utal, hogy jö­vő hó­nap­ban nem is egy, ha­nem öt könyv a hó­nap köny­ve.

A Ve­led egy éle­ten át – Gon­do­la­tok a sze­re­lem­ről és a há­zas­ság­ról cí­mű kö­tet szer­zői – több­sé­gük­ben csa­lá­dos evan­gé­li­kus lel­ké­szek – a pár­vá­lasz­tás és a há­zas­ság ki­hí­vá­sa előtt ál­ló fi­a­ta­lok irán­ti el­kö­te­le­zett lel­ki­pász­to­ri sze­re­tet­tel és fe­le­lős­ség­gel oszt­ják meg gon­do­la­ta­i­kat az ol­va­sók­kal ko­runk egyik leg­sé­rü­lé­ke­nyebb élet­kö­zös­sé­gé­ről, a há­zas­ság­ról és a gyer­me­kek­kel meg­ál­dott csa­lád­ról. Vé­de­ni, ol­tal­maz­ni és erő­sí­te­ni kí­ván­ják férj és fe­le­ség, szü­lő és gyer­mek lel­ki össze­tar­to­zá­sát, egy­mást sze­re­tő szí­vé­nek mély­ről fa­ka­dó szán­dé­kát. A könyv se­gít­sé­gé­re kí­ván len­ni a lel­ké­szek­nek a je­gyes­ok­ta­tás­ban épp­úgy, ahogy a há­zas­tár­sak­nak a há­zas­ság és a csa­lá­di élet min­den­nap­ja­i­ban. A könyv el­kí­sé­ri az ol­va­sót a hit­ves­tár­si kap­cso­lat éle­ten át­íve­lő sza­ka­sza­in: a fel­nőt­té vá­lás és a pár­vá­lasz­tás kor­sza­ká­tól a há­zas­sá­gi krí­zi­se­ken át az időskor nagy­szü­lő­ként töl­tött ide­jé­ig, a sze­rel­mi pár­kap­cso­lat kez­de­ti örö­me­i­től az öz­vegy­ség ma­gá­nyá­ig.

Ho­gyan tud Is­ten hit ál­tal va­ló meg­iga­zí­tá­sa mint az evan­gé­li­um üze­ne­té­nek fog­la­la­ta az egész ke­resz­tény­ség­nek kö­zös kin­csé­vé vál­ni? Ho­gyan ma­gya­ráz­ha­tó a be­tű­kön, sza­va­kon át Is­ten üd­vös­sé­get szer­ző cse­lek­vé­se, és ho­gyan tud­juk eb­ben a meg­vi­lá­gí­tás­ban tol­má­csol­ni a ha­gyo­má­nyos ma­gya­rá­za­tok örök­sé­gét je­len ko­runk­ban? Ezek a kér­dé­sek ins­pi­rál­ták Vaj­ta Vil­most, az öku­me­ni­kus moz­ga­lom ki­emel­ke­dő ma­gyar evan­gé­li­kus teo­ló­gu­sát a Hit­ből fa­ka­dó élet cí­mű köny­vé­nek meg­írá­sa­kor, amely ha­zánk­ban a rend­szer­vál­tás évé­ben, az egy­há­zi élet meg­ele­ve­ne­dé­sé­nek kez­de­ti idő­sza­ká­ban je­lent meg. Vaj­ta a lu­the­ri re­for­má­ció hű örö­kö­se­ként úgy vál­lal­ko­zik egy­há­za hit­val­lá­sos „azo­no­sí­tá­sá­ra”, hogy a fe­le­ke­ze­ti ön­iga­zo­lás he­lyett az ige­hir­de­tés és a teo­ló­gi­ai ha­gyo­mány ön­kri­ti­kus fel­dol­go­zá­sát ál­lí­tot­ta el­mél­ke­dé­se­i­nek kö­zép­pont­já­ba. Ki­tű­zött cél­ját a teo­ló­gi­ai me­di­tá­ció mű­fa­já­nak al­kal­ma­zá­sá­val ér­te el, amely­nek se­gít­sé­gé­vel meg­kí­sé­rel­te „le­hall­gat­ni” a Szent­írás köz­pon­ti szö­ve­ge­i­ből le­szűr­he­tő üze­ne­tet. Ez a ré­geb­bi ko­rok­ban jól is­mert hit­mé­lyí­tő mű­faj ma is se­gít­het ab­ban, hogy újabb nem­ze­dé­kek le­gye­nek ké­pe­sek meg­hal­la­ni az ige Krisz­tus-kö­ve­tő­i­nek hit­val­lá­sá­ban ben­ne rej­lő örök, egye­te­mes hit­be­li ér­té­ke­ket.

Ju­li­a­na Ray Jö­ve­vé­nyek és ván­do­rok – Egy csa­lád há­rom nem­ze­dé­ke az Út­ra ta­lál cí­mű köny­ve ami­lyen ki­csi, olyan él­ve­ze­tes ol­vas­mány. Csa­lád­re­gény. Egy nem olyan rég le­tűnt vi­lág kró­ni­ká­ja, sze­mé­lyes élet­sor­so­kon át va­ló be­mu­ta­tá­sa. Az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chi­á­ban kez­dő­dik az 1891-ben szü­le­tett Sá­ri ma­ma tör­té­ne­te, aki sze­re­tő, bé­kés, jó­mó­dú, össze­tar­tó zsi­dó csa­lád gyer­me­ke volt. Két vi­lág­há­bo­rú, kom­mu­niz­mus és emig­rá­ció szol­gál tör­té­nel­mi hát­tér­ül a csa­lád há­rom nem­ze­dé­ké­nek min­den­nap­ja­it be­mu­ta­tó re­gény cse­lek­mé­nyé­nek ki­bon­ta­ko­zá­sá­hoz. Az el­ső fe­je­ze­tet még az idős asszony, a könyv töb­bi ré­szét az em­lé­ke­ket fel­ele­ve­ní­tő le­á­nya, Ju­li­an­na ve­ti pa­pír­ra. Ha „csak” ennyi len­ne a tör­té­net: egy csa­lád éle­te, amely Ma­gyar­or­szá­got az 1956-os for­ra­da­lom után el­hagy­va Ang­li­á­ban, Lon­don­ban ta­lál ott­hon­ra, ta­lán nem itt aján­la­nánk a kis köny­vet. Van vi­szont egy for­du­lat, amely mi­att fi­gyel­mün­ket még in­kább meg­ér­dem­li. Az an­gol cím töb­bet árul el: An Epic Journey of Fa­ith – az­az egy hit­be­li út is meg­té­te­tik, nem csu­pán tér­be­li uta­zás és föld­raj­zi ha­tár­át­lé­pés. A zsi­dó csa­lád, a nagy­ma­ma, gyer­me­kei és uno­kái – a há­rom nem­ze­dék – rá­ta­lál­nak Krisz­tus­ra. Sá­ri ma­ma sír­ja fe­lett ked­venc bib­li­ai igé­je hang­zik az 1Kor 13-ból:

„A sze­re­tet tü­rel­mes, jó­sá­gos (…), a sze­re­tet so­ha el nem mú­lik.”

„Éle­tünk za­rán­dok­út­ján mint­ha va­la­mi cso­dá­la­tos ze­ne szü­rem­le­nék ben­sőnk­be” – ol­vas­suk a Vá­lo­ga­tott zsol­tá­rok Bod­rog Mik­lós for­dí­tá­sá­ban cí­mű kö­tet elő­sza­vá­ban. Ilyen­kor, Ta­má­si Áron sza­va­i­val, „zeng a ma­gos­ság”. Akár a zsol­tá­rok­ban. S akár – te­szi hoz­zá az aján­ló – az evan­gé­li­kus pasz­to­rál­pszi­cho­ló­gus, Bod­rog Mik­lós mí­ves zsol­tár­for­dí­tá­sa­i­ban. Több mint fél­száz, új cím­mel el­lá­tott is­ten­di­csé­ret, kö­nyör­gés, há­la­adás zeng a szem­nek és kéz­nek is ked­ves könyv hó­fe­hér lap­ja­in. Ima­könyv ez, amely csen­des órán hű tár­sunk le­het. E so­rok író­ja ez­úton is kö­szö­ni az im­már a tel­jes tu­dás bir­to­ká­ban lé­vő for­dí­tó­nak, hogy lel­ke mé­lyé­ből fa­ka­dó sza­vak­kal ké­szí­tet­te el mű­vét, s ta­lán az it­te­ni di­csé­ret ka­ra föl­zeng, s együtt áld­juk zsol­tár­ének­kel az Urat.

Ch­ri­stoph Kle­in fe­le­sé­ge, Mar­le­ne ha­lá­la után vé­gig­jár­ja a gyász, a vesz­te­ség stá­ci­ó­it. Gon­do­la­ta­it pa­pír­ra ve­ti. Fény az út vé­gén cí­mű köny­vé­ben bi­zony­ság­té­te­le­ket és meg­ta­pasz­ta­lá­so­kat je­gyez le, me­lye­ket a be­teg­ség alatt él­tek át. Vi­gasz­ta­ló és utat mu­ta­tó gon­do­la­tok vas­kos kéz­ira­ta ke­let­ke­zett, le­ve­le­zé­sek, a te­me­té­sen mon­dott be­szé­dek, idé­ze­tek gyűj­te­mé­nye. Mar­le­ne erős, mély hi­té­nek le­nyo­ma­tai. Amint a csa­lád és az is­me­rő­sök el­ol­vas­ták a kéz­ira­tot, kér­ték, te­gye el­ér­he­tő­vé a leírtakat a szé­les nyil­vá­nos­ság szá­má­ra. Így szü­le­tett az Er­dély­ből va­ló bi­zony­ság­té­tel, hogy se­gít­sé­gül le­gyen so­kak­nak. Hogy rá­mu­tas­son a Fény­re, aki az út vé­gén vár.

Nem vi­dám ol­vas­mány, ha­nem vi­gasz­ta­ló. Az „utol­só dol­gok­kal” kap­cso­lat­ban ad fo­gó­dzót, nem te­o­re­ti­ku­san, el­mé­le­ti szin­ten, ha­nem na­gyon is sze­mé­lye­sen. Szer­ző­je Is­ten­ről szó­ló, Is­ten­nel va­ló be­széd­ként, de min­de­nek­előtt Is­ten hoz­zánk szó­ló be­szé­de­ként aposzt­ro­fál­ja mű­vét. Ahogy a bo­rí­tón, a kö­tet­ben is fel­ra­gyog a ke­reszt. Eb­ből fa­kad az a fény, amely itt és e föl­di éle­ten túl is hi­tünk, re­mé­nyünk, vi­ga­szunk for­rá­sa. Egy szép idé­zet az utol­só lap­ról: „A ha­lál an­nak az egész­nek a fe­lénk for­dí­tott ré­sze, amely­nek má­sik ol­da­lát úgy hív­ják: fel­tá­ma­dás.”

Kő­há­ti Dó­ra – Pet­ri Gá­bor

::Nyomtatható változat::