Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 15
- Egy békéscsabai presbiter arcképe
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Egy békéscsabai presbiter arcképe
Régi békéscsabai szlovák evangélikus család leszármazottja anyai és apai ágon is dr. Flender György, aki jelenleg a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség presbitere. Évtizedeken át tanított, jogászként is dolgozott, lelkes híve az eszperantónak, és szabadidejében jógázik, sőt jógaoktató.
– Békéscsabán születtem, majd itt koptattam a padokat az Ágostai Hitvallású Evangélikus Elemi Iskolában. Középiskolás koromra megszületett bennem az elhatározás, hogy lelkész leszek. Azonban ez éppen a legsötétebb ötvenes évek legelejére esett, ezért az egyházellenes állami vezetéstől megrettenve és az elemi iskolai tanítóim példamutatásának hatására végül a gyulai tanítóképző középiskolában kötöttem ki. Ott is érettségiztem, és már tizenkilenc évesen gyakorló tanítóként, ahogy akkor mondtuk, tanítójelöltként kezdtem dolgozni Békésen, a környékbeli tanyavilágban, majd Békéscsabán.
Ezután Jaminában tanítottam több általános iskolában, közel harminc éven át. Időközben levelező tagozaton jogi diplomát szereztem, és sikerült elhelyezkednem a Fogyasztási Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségének jogi irodáján. A rendszerváltás után 1996-ig, nyugdíjazásomig eszperantót tanítottam a sarkadi Ady Endre Postaforgalmi Szakközépiskola és Gimnáziumban.
– Miért foglalkozik az eszperantóval?
– Az eszperantó tervezett nyelv, amelyet egy lengyel szemorvos, Zamenhof gondolt ki a 19. század végén. Hídként képzelte el a különböző nemzetiségűek között. Az eszperantóban a szavak élő nyelvekből vannak, a görögből, héberből, a szláv nyelvekből, a latin nyelvcsaládból, indogermán nyelvekből; nyelvtana pedig egyszerűsített latin. Mindenki egyenlő eséllyel tanulhatja meg, ezért nemzetközi. Természetesen a teljes Biblia elérhető eszperantó nyelven. Én számos utazást és sok barátot, tanítványt, emberi kapcsolatot köszönhetek eszperantótudásomnak.
– A jógával hogyan került kapcsolatba?
– Középiskolás korom óta foglalkozom jógával, komolyabban a hetvenes évektől. A jóga életforma, nem vallás, nem keverendő össze a hinduizmussal, szóval keresztények is bátran gyakorolhatják. Jógaoktató vagyok, tanfolyamokon adom át a tudásomat. Természetesen magam is naponta végzek jógagyakorlatokat. Jót tesz a légzésnek, a kedélyállapotnak, és egészségmegőrző hatású.
– Mióta presbitere az egyházközségnek?
– 1996-ban választottak meg. Családom régi csabai szlovák evangélikus família, és gyermekkorom óta az egyházközség tagja vagyok. Szüleim és nagyszüleim a legsötétebb állampárti időkben is eljártak a templomba, ezt a ragaszkodást a hithez, az egyházhoz tőlük tanultam meg. Ez az oka annak is – egyszersmind nagyszüleim és szüleim emléke előtti tisztelgés –, hogy az utóbbi években a szlovák nyelvű istentiszteleteket látogatom.
– Biztosan van valamiféle „presbiteri hitvallása”…
– A presbiter hídszerepet tölt be a lelkész és a hívek között. Szerintem a lelkészek jobban építhetnének a presbiterekre, fokozottabban bevonhatnák a presbitériumot a mindennapi gyülekezeti életbe, a döntésekbe.
– Hogyan látja evangélikus egyházunk jövőjét?
– Létszámában sajnos fogy az egyház, ezért is kellene több program, közösségépítő rendezvény, itt vidéken is, nem csak a fővárosban. Az oktatási intézmények sem olyanok, mint régen. Nem elég megtölteni diákokkal a patinás falakat, olyan oktatás és nevelés kellene, amelynek révén kortársaiknak is példát mutatnának.
– Családjáról mit tudhatunk?
– Egy fiam, két lányom és három unokám van. Fiam Békéscsabán dolgozik, lányaim messzire kerültek. Egyikük Franciaországban, másikuk Budapesten él, és gyakran kell Németországba utaznia. Feleségemmel élek. Szeretek lépést tartani a modern dolgokkal. Gyakran internetezek, látogatom az evangélikus hírportált, egyházi rádióműsorokat hallgatok. Szerintem az internet is szolgálhatja a missziót.
Szegfű Katalin
::Nyomtatható változat::
|