Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Ré­gi bé­kés­csa­bai szlo­vák evan­gé­li­kus csa­lád le­szár­ma­zott­ja anyai és apai ágon is dr. Flen­der György, aki je­len­leg a Bé­kés­csa­bai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség pres­bi­te­re. Év­ti­ze­de­ken át ta­ní­tott, jo­gász­ként is dol­go­zott, lel­kes hí­ve az esz­pe­ran­tó­nak, és sza­bad­ide­jé­ben jó­gá­zik, sőt jó­ga­ok­ta­tó.

– Bé­kés­csa­bán szü­let­tem, majd itt kop­tat­tam a pa­do­kat az Ágos­tai Hit­val­lá­sú Evan­gé­li­kus Ele­mi Is­ko­lá­ban. Kö­zép­is­ko­lás ko­rom­ra meg­szü­le­tett ben­nem az el­ha­tá­ro­zás, hogy lel­kész le­szek. Azon­ban ez ép­pen a leg­sö­té­tebb öt­ve­nes évek leg­ele­jé­re esett, ezért az egy­ház­el­le­nes ál­la­mi ve­ze­tés­től meg­ret­ten­ve és az ele­mi is­ko­lai ta­ní­tó­im pél­da­mu­ta­tá­sá­nak ha­tá­sá­ra vé­gül a gyu­lai ta­ní­tó­kép­ző kö­zép­is­ko­lá­ban kö­töt­tem ki. Ott is érett­sé­giz­tem, és már ti­zen­ki­lenc éve­sen gya­kor­ló ta­ní­tó­ként, ahogy ak­kor mond­tuk, ta­ní­tó­je­lölt­ként kezd­tem dol­goz­ni Bé­ké­sen, a kör­nyék­be­li ta­nya­vi­lág­ban, majd Bé­kés­csa­bán.

Ez­után Ja­mi­ná­ban ta­ní­tot­tam több ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ban, kö­zel har­minc éven át. Idő­köz­ben le­ve­le­ző ta­go­za­ton jo­gi dip­lo­mát sze­rez­tem, és si­ke­rült el­he­lyez­ked­nem a Fo­gyasz­tá­si Szö­vet­ke­ze­tek Bé­kés Me­gyei Szö­vet­sé­gé­nek jo­gi iro­dá­ján. A rend­szer­vál­tás után 1996-ig, nyug­dí­ja­zá­so­mig esz­pe­ran­tót ta­ní­tot­tam a sar­ka­di Ady End­re Pos­ta­for­gal­mi Szak­kö­zép­is­ko­la és Gim­ná­zi­um­ban.

– Mi­ért fog­lal­ko­zik az esz­pe­ran­tóval?

– Az esz­pe­ran­tó ter­ve­zett nyelv, ame­lyet egy len­gyel szem­or­vos, Za­men­hof gon­dolt ki a 19. szá­zad vé­gén. Híd­ként kép­zel­te el a kü­lön­bö­ző nem­ze­ti­sé­gű­ek kö­zött. Az esz­pe­ran­tó­ban a sza­vak élő nyel­vek­ből van­nak, a gö­rög­ből, hé­ber­ből, a szláv nyel­vek­ből, a la­tin nyelv­csa­lád­ból, in­do­ger­mán nyel­vek­ből; nyelv­ta­na pe­dig egy­sze­rű­sí­tett la­tin. Min­den­ki egyen­lő eséllyel ta­nul­hat­ja meg, ezért nem­zet­kö­zi. Ter­mé­sze­te­sen a tel­jes Bib­lia el­ér­he­tő esz­pe­ran­tó nyel­ven. Én szá­mos uta­zást és sok ba­rá­tot, ta­nít­ványt, em­be­ri kap­cso­la­tot kö­szön­he­tek esz­pe­ran­tó­tu­dá­som­nak.

– A jó­gá­val ho­gyan ke­rült kap­cso­lat­ba?

– Kö­zép­is­ko­lás ko­rom óta fog­lal­ko­zom jó­gá­val, ko­mo­lyab­ban a het­ve­nes évek­től. A jó­ga élet­for­ma, nem val­lás, nem ke­ve­ren­dő össze a hin­du­iz­mus­sal, szó­val ke­resz­té­nyek is bát­ran gya­ko­rol­hat­ják. Jó­ga­ok­ta­tó va­gyok, tan­fo­lya­mo­kon adom át a tu­dá­so­mat. Ter­mé­sze­te­sen ma­gam is na­pon­ta vég­zek jó­ga­gya­kor­la­to­kat. Jót tesz a lég­zés­nek, a ke­dély­ál­la­pot­nak, és egész­ség­meg­őr­ző ha­tá­sú.

– Mi­ó­ta pres­bi­te­re az egy­ház­köz­ség­nek?

– 1996-ban vá­lasz­tot­tak meg. Csa­lá­dom ré­gi csa­bai szlo­vák evan­gé­li­kus fa­mí­lia, és gyer­mek­ko­rom óta az egy­ház­köz­ség tag­ja va­gyok. Szü­le­im és nagy­szü­le­im a leg­sö­té­tebb ál­lam­pár­ti idők­ben is el­jár­tak a temp­lom­ba, ezt a ra­gasz­ko­dást a hit­hez, az egy­ház­hoz tő­lük ta­nul­tam meg. Ez az oka an­nak is – egy­szer­s­mind nagy­szü­le­im és szü­le­im em­lé­ke előt­ti tisz­tel­gés –, hogy az utób­bi évek­ben a szlo­vák nyel­vű is­ten­tisz­te­le­te­ket lá­to­ga­tom.

– Biz­to­san van va­la­mi­fé­le „pres­bi­te­ri hit­val­lá­sa”…

– A pres­bi­ter híd­sze­re­pet tölt be a lel­kész és a hí­vek kö­zött. Sze­rin­tem a lel­ké­szek job­ban épít­het­né­nek a pres­bi­te­rek­re, fo­ko­zot­tab­ban be­von­hat­nák a pres­bi­té­ri­u­mot a min­den­na­pi gyü­le­ke­ze­ti élet­be, a dön­té­sek­be. – Ho­gyan lát­ja evan­gé­li­kus egy­há­zunk jö­vő­jét?

– Lét­szá­má­ban saj­nos fogy az egy­ház, ezért is kel­le­ne több prog­ram, kö­zös­ség­épí­tő ren­dez­vény, itt vi­dé­ken is, nem csak a fő­vá­ros­ban. Az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek sem olya­nok, mint ré­gen. Nem elég meg­töl­te­ni di­á­kok­kal a pa­ti­nás fa­la­kat, olyan ok­ta­tás és ne­ve­lés kel­le­ne, amely­nek ré­vén kor­tár­sa­ik­nak is pél­dát mu­tat­ná­nak.

– Csa­lád­já­ról mit tud­ha­tunk?

– Egy fi­am, két lá­nyom és há­rom uno­kám van. Fi­am Bé­kés­csa­bán dol­go­zik, lá­nya­im messzi­re ke­rül­tek. Egyi­kük Fran­cia­or­szág­ban, má­si­kuk Bu­da­pes­ten él, és gyak­ran kell Né­met­or­szág­ba utaz­nia. Fe­le­sé­gem­mel élek. Sze­re­tek lé­pést tar­ta­ni a mo­dern dol­gok­kal. Gyak­ran in­ter­ne­te­zek, lá­to­ga­tom az evan­gé­li­kus hír­por­tált, egy­há­zi rá­dió­mű­so­ro­kat hall­ga­tok. Sze­rin­tem az in­ter­net is szol­gál­hat­ja a misszi­ót.

Szeg­fű Ka­ta­lin

::Nyomtatható változat::