Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Nem min­den­na­pi él­mény­ben volt ré­szük az egybegyűlteknek már­ci­us 20-án Ta­pol­cán, a Ta­má­si Áron Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont­ban. A ta­pol­cai pro­tes­táns temp­lom ének­ka­rá­nak meg­hí­vá­sá­ra hét együt­tes egy­há­zi mű­ve­ket adott elő a szép­szá­mú kö­zön­ség­nek.

A pro­tes­táns temp­lom ének­ka­ra ere­de­ti­leg – mint­egy más­fél év­vel ez­előtt – az­zal az alap­gon­do­lat­tal ala­kult meg a két (re­for­má­tus és evan­gé­li­kus) gyü­le­ke­zet tag­ja­i­ból, hogy kán­to­ri szol­gá­lat­tal se­gít­se­nek a lel­ké­szek­nek, ha nincs hang­szer a szer­tar­tás hely­szí­nén. Ha­mar fel­me­rült az igény ko­mo­lyabb szá­mok meg­ta­nu­lá­sá­ra és be­mu­ta­tá­sá­ra is.

Már az el­ső al­kal­ma­kon több­szó­la­mú mű­vek­kel je­len­tek meg, és jó szín­vo­na­lon ad­tak elő köz­is­mert egy­szó­la­mú éne­ke­ket. Több meg­hí­vást kap­tak a kör­nye­ző fal­vak­ból. Szep­tem­ber­ben részt vet­tek egy kó­rus­ta­lál­ko­zón Ta­pol­cán, majd a re­for­má­ci­ói is­ten­tisz­te­le­te­ken és egyéb ün­ne­pi al­kal­ma­kon. Prog­ram­juk­ban több hang­sze­res szá­mot is sze­re­pel­tet­nek. Eze­ket tag­ja­ik vagy meg­hí­vott elő­adók tol­má­csol­ják.

1. szep­tem­be­ré­ben Eiz­ler Csa­ba, a kis együt­tes kar­na­gya gon­dolt egy me­ré­szet, és fel­ve­tet­te egy kó­rus­ta­lál­ko­zó öt­le­tét. A cso­port tag­jai egyet­ér­tet­tek ve­le, és meg­kez­dő­dött a szer­ve­zés. Vé­gül min­dent si­ke­rült biz­to­sí­ta­ni, és a meg­hí­vott kó­ru­sok is – két ki­vé­tel­től el­te­kint­ve – vál­lal­ták a sze­rep­lést.

A ren­dez­vény cí­me I. egy­ház­ze­nei kó­rus­ta­lál­ko­zó lett, mot­tó­ja: „Éne­kel­je­tek az úr­nak…” (Zsolt 96,2) Lé­nye­ge: egy­ház­ze­nei össze­jö­ve­tel, meg­kö­té­sek nél­kül. A hét kö­zös szám hang­sú­lyoz­ta az együtt ének­lés fon­tos­sá­gát. Az el­hang­zott éne­kek pro­tes­táns da­ra­bok vol­tak, eb­ben je­lent­ke­zett egye­dül a pro­tes­táns jel­leg.

A ren­dez­vényt Mar­ton Jó­zsef al­pol­gár­mes­ter nyi­tot­ta meg, majd Hont­he­gyi Zsolt evan­gé­li­kus lel­kész mond­ta el gon­do­la­ta­it Zsolt 33,3 lu­the­ri ma­gya­rá­za­tát idéz­ve.

Az ének­lést a – fent be­mu­ta­tott – há­zi­gaz­da együt­tes kezd­te. Az el­ső rész­ben min­den fel­lé­pő­nek kö­rül­be­lül tíz perc ju­tott sa­ját prog­ram­já­ra. A szü­ne­tet kö­ve­tő má­so­dik rész­ben a be­mu­tat­ko­zó Ba­tsá­nyi Já­nos ve­gyes kar ki­bő­vült a ze­né­szek­kel és a há­zi­gaz­dák­kal, majd a töb­bi kó­rus tag­ja­i­val. Ez­után a szín­pa­don lé­vő mint­egy száz­öt­ven fő kö­zös éne­ke­it há­rom ven­dég kar­nagy: Krisz­tin N. Lász­ló­né (ba­da­csony­to­ma­ji Nők a Ba­la­to­nért kó­rus), Né­meth­né Kál­mán Zsu­zsan­na (ba­la­ton­ede­ri­csi Mag­ni­fi­cat kó­rus) és Kiss­né Dér Krisz­ti­na (ta­pol­cai Ba­tsá­nyi Já­nos ve­gyes kar), va­la­mint a ren­de­ző együt­tes ve­ze­tő­je ve­zé­nyel­te.

A mű­sor vé­gez­té­vel Ku­ti Gé­za re­for­má­tus es­pe­res – szív­hez szó­ló kö­szö­nő sza­vak kí­sé­re­té­ben – és Eiz­ler Csa­ba egy-egy kis em­lé­ket adott át a részt ve­vő együt­te­sek­nek és a ve­ze­tő­ik­nek. Sza­bó Emő­ke re­for­má­tus lel­kész egy rö­vid tör­té­net­tel vi­lá­gí­tot­ta meg az ese­mény je­len­tő­sé­gét, vé­gül meg­hív­ta a sze­rep­lő­ket a szín­ház­te­rem elő­te­ré­ben meg­te­rí­tett sze­re­tet­ven­dég­ség­re.

Ugyan­itt Leg­e­za Mag­dol­na ta­nár­nő egy­há­zi tár­gyú fest­mé­nyei vol­tak ki­ál­lít­va, és arat­tak nagy si­kert.

Már a kö­zös szá­mok pró­bá­ján el­dőlt, hogy a ta­lál­ko­zó meg­ren­de­zé­sét jö­vő­re a ba­da­csony­to­ma­ji Nők a Ba­la­to­nért kó­rus vál­lal­ja.

Csa­ba De­zső evan­gé­li­kus gond­nok

::Nyomtatható változat::