Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egyik ba­rá­tom meg­lá­tá­sa sze­rint mos­ta­ná­ban sok­kal nyíl­tab­bak az üz­let­tu­laj­do­no­sok. „Két év­vel ez­előtt – me­sél­te – el­vét­ve for­dult elő, hogy egy ve­ze­tő be­is­mer­je üz­le­ti ne­héz­sé­ge­it. De most az, hogy egy­re töb­ben ugyan­azok­kal a gon­dok­kal küz­de­nek, fel­sza­ba­dí­tot­ta őket, hogy meg­osszák egy­más­sal a ter­he­i­ket.”

Ez azért bá­to­rí­tó, mert az üz­let­tu­laj­do­no­sok, ve­zér­igaz­ga­tók és más ve­ze­tők sok éven ke­resz­tül az „egye­dül a csú­cson” né­ze­tet val­lot­ták, és úgy tűnt, hogy va­ló­ban ezt az utat ré­sze­sí­tik előny­ben. Azon­ban mi­köz­ben pró­bál­nak meg­bir­kóz­ni a gaz­da­sá­gi vál­ság­gal és a jö­vő bi­zony­ta­lan­sá­ga­i­val, úgy lát­szik, hogy egy má­sik szál­ló­i­gé­hez for­dul­tak: „A nyo­mo­rú­ság a tár­sa­sá­got ked­ve­li.” És bi­zony elég nyo­mo­rú­ság van kö­rü­löt­tünk.

Egy­részt azért jó hír ez, mert azt mu­tat­ja, hogy az éle­tet – akár a mun­ka­he­lyen, akár ott­hon vagy egy kö­zös­ség­ben – nem egye­dül akar­ják él­ni. A te­rem­tés bib­li­ai le­írá­sá­ban Is­ten ki­je­len­ti: „Nem jó az em­ber­nek egye­dül len­ni…” (1Móz 2,18) Az az­óta el­telt év­ez­re­dek so­rán pe­dig sem­mi sem vál­to­zott. Az em­be­ri­ség kap­cso­la­tok­ra, csa­pat­mun­ká­ra és egy­más tá­mo­ga­tá­sá­ra te­rem­te­tett. Fon­told meg a kö­vet­ke­ző idé­ze­te­ket:

„Vas­sal for­mál­ják a va­sat, és egyik em­ber for­mál­ja a má­si­kat.” (Péld 27,17)

„Job­ban bol­do­gul ket­tő, mint egy: fá­ra­do­zá­suk­nak szép ered­mé­nye van. (…) A hár­mas fo­nál nem sza­kad el egy­ha­mar.” (Préd 4,9.12)

„Ve­ze­tés nél­kül el­bu­kik a nép, de se­gít­sé­get je­lent, ha sok a ta­nács­adó.” (Péld 11,14)

„Meg­hi­ú­sul­nak a ter­vek, ha nincs ta­nács­ko­zás, de meg­va­ló­sul­nak, ha van sok ta­nács­adó.” (Péld 15,22)

A na­gyobb nyílt­ság és őszin­te­ség le­he­tő­sé­get nyújt az üz­le­ti és szak­mai ve­ze­tők­nek, hogy meg­ért­sék és bá­to­rít­sák egy­mást ezek­ben a ki­hí­vást je­len­tő idők­ben. Aho­gyan 2Kor 1,4-ben mond­ja Pál: „…meg­vi­gasz­tal min­ket min­den nyo­mo­rú­sá­gunk­ban, hogy mi is meg­vi­gasz­tal­has­sunk má­so­kat min­den nyo­mo­rú­ság­ban, az­zal a vi­gasz­ta­lás­sal, amellyel az Is­ten vi­gasz­tal min­ket.” A ne­héz idő­sza­kok­ban sem­mi sem rosszabb an­nál, mint­ha úgy ér­zed, hogy te vagy az egye­dü­li, aki ilyen nyo­mo­rú­sá­gon megy át.

Vé­gül pe­dig nagy­sze­rű le­he­tő­ség kí­nál­ko­zik a mun­ka­he­lye­den, hogy Jé­zus Krisz­tus kö­ve­tő­je­ként be­mu­tasd azt, amit ő ta­ní­tott má­sok ter­hé­nek könnyí­té­sé­ről. Mt 11,28–29-ben Jé­zus ezt mond­ja: „Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek. Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy sze­líd va­gyok és alá­za­tos szí­vű, és meg­nyug­vást ta­lál­tok lel­ke­tek­nek.”

Is­ten egyik leg­na­gyobb örö­me, hogy se­gít­sé­gé­re si­es­sen né­pé­nek, könnyít­sen ter­he­i­ken, és a lé­lek bé­kes­sé­gét kí­nál­ja ne­kik cse­ré­be. Ugyan­ak­kor ő nem ar­ra hív­ja el kö­ve­tő­it, hogy passzí­van szem­lél­jék má­sok küsz­kö­dé­sét. Van­nak idők, ami­kor al­kal­munk nyí­lik, hogy se­gít­sünk ne­kik ter­he­ik hor­do­zá­sá­ban, akár konk­rét se­gít­ség­nyúj­tás­sal vagy ta­nács­adás for­má­já­ban, de le­het, hogy csak egy­sze­rű meg­ér­tő meg­hall­ga­tás­sal. Aho­gyan Pál apos­tol ír­ta: „Egy­más ter­hét hor­doz­zá­tok: és így tölt­sé­tek be a Krisz­tus tör­vé­nyét.” (Gal 6,2)

Ez nem üres ide­a­liz­mus vagy sem­mit­mon­dó szó­nok­lat, ha­nem ko­moly fel­szó­lí­tás cse­lek­vés­re. Ha olyan va­la­ki­vel ta­lál­ko­zol, aki sú­lyos ter­het ci­pel, ez ép­pen a leg­al­kal­ma­sabb idő le­het ar­ra, hogy Jé­zus üdí­tő üze­ne­tét to­váb­bítsd ne­ki, nem csu­pán sza­vak­kal, ha­nem cse­le­ke­det­tel is. Ami raj­tad áll, tedd meg, hogy részt vál­lalj a ne­héz­sé­ge­i­ből!

Rick Boxx (For­rás: Mon­day­ Man­na)

::Nyomtatható változat::