A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Né­ha ta­lán be­csú­szik egy-egy ha­mis hang. Le­het, hogy a gi­tár sem pro­fi, és a hang­sze­re­lés sem tö­ké­le­tes, de… Azok az evan­gé­li­kus for­má­ci­ók, ame­lyek még nem ér­tek meg ar­ra, hogy a nagy­szín­pa­don kap­ja­nak nyil­vá­nos­sá­got, a KIE-ká­vé­ház­ban és ud­va­rán mu­tat­koz­hat­tak be. És ha a pár­hu­za­mos prog­ra­mok mi­att e kon­cer­tek lá­to­ga­tott­sá­ga nem is volt min­dig ma­gas, a kö­zön­ség egy eset­ben sem saj­nál­ta az elő­adók­tól az el­is­me­rő tap­sot.

Hat év­vel ez­előtt még a kon­do­ro­si ifi kép­vi­sel­te a Ten Sing moz­gal­mat a Szél­ró­zsán. Ez­út­tal egy új­já­élesz­tett cso­port, a bé­kés­csa­bai Ten Sing lé­pett szín­pad­ra. Mű­so­ruk­ban öt­vöz­ték a drá­ma, a tánc és a könnyű­ze­ne ele­me­it. Az Új­ra­ter­ve­zés cí­mű da­rab – ame­lyet töb­bek kö­zött a Cold­play és Gery Ju­les egy-egy szá­má­val fű­sze­rez­tek – az egy­más­ra fi­gye­lés fon­tos­sá­gá­ra hív­ta fel a kö­zön­ség fi­gyel­mét.

Lé­nye­ge­sen ke­mé­nyebb stí­lust kép­vi­selt a The Crops (A Ter­més) ne­vű for­má­ció. An­gol nyel­vű da­la­i­kat nem ma­guk ír­ták. Jól­le­het a szá­mok né­me­lyi­két csi­szol­ni kell, a srá­cok­ból su­gár­zó lel­ke­se­dés és len­dü­let ha­mar ra­jon­gó­kat to­bor­zott, és re­mény­ség sze­rint még hal­lunk tő­lük di­cső­í­tő ze­nét.

Nem­csak sár­ga pó­ló­juk­kal je­len­tet­tek üde szín­fol­tot a csa­ba­csű­di gyü­le­ke­zet fi­a­tal­jai. Az Égi Láng ne­vet vi­se­lő cso­port tag­jai tíz éve éne­kel­nek együtt. A Szél­ró­zsán el­ső­sor­ban az Új ének da­la­i­ból ad­tak elő gi­tár- és zon­go­ra­kí­sé­ret­tel. Már ön­ma­gá­ban az is fi­gye­lem­re mél­tó, hogy egy ek­ko­ra gyü­le­ke­zet sa­ját együt­test tud ki­ál­lí­ta­ni, emel­lett a tő­lük hall­ha­tó tisz­ta hang­zás is em­lí­tést ér­de­mel.

A csor­nai evan­gé­li­ku­sok­ból ál­ló Me­ta­mor­fó­zis ze­ne­kar ép­pen a ta­lál­ko­zót meg­elő­ző hé­ten ve­het­te át a leg­jobb együt­tes­nek já­ró dí­jat a kó­nyi könnyű­ze­nei fesz­ti­vá­lon, a for­má­ció egyik tag­ját, Bog­en­fürst Györ­gyöt pe­dig a leg­jobb do­bos­nak vá­lasz­tot­ták. Igé­nyes ze­né­jük mel­lett el­is­me­rés­re mél­tó, hogy sa­ját hon­lap­ju­kon (http://me­ta­mor­fo­zis.ewk.hu) is hir­de­tik ma­gu­kat és ezen ke­resz­tül Is­ten igé­jét.

El­ső­sor­ban az Új ének is­mert da­la­i­ból me­rít a bu­da­hegy­vi­dé­ki gyü­le­ke­zet if­jú­sá­gi ze­ne­ka­ra is. A csa­pat ta­valy szep­tem­ber­ben ala­kult a he­lyi if­jú­sá­gi is­ten­tisz­te­le­tek ze­nei szol­gá­la­tá­ra, az­tán úgy dön­töt­tek, meg­mu­tat­ják ma­gu­kat az or­szá­gos ta­lál­ko­zón. Az együt­tes tag­ja­i­nak élet­ko­rát te­kint­ve is a fi­a­ta­lab­bak kö­zé tar­to­zik; ha jó­ked­vük és lel­ke­se­dé­sük meg­ma­rad, még na­gyon so­ká­ig szol­gál­hat­nak Is­ten di­cső­sé­gé­re és az is­ten­tisz­te­le­te­ket lá­to­ga­tók örö­mé­re. S hogy egy­re szín­vo­na­la­sab­ban, ar­ra ga­ran­ci­át je­lent­het az evan­gé­li­kus gi­tá­ro­sok so­rá­ban elő­ke­lő he­lyen jegy­zett lel­ké­szük sze­mé­lye is, aki ez­út­tal a dob­fel­sze­re­lés mö­gül irá­nyí­tot­ta csa­pa­tát.

Aho­gyan Is­ten nagy­sá­gát a ba­zi­li­kák négy­ma­nu­á­los or­go­nái­val és a szór­vány­gyü­le­ke­ze­tek har­mó­ni­u­ma­i­val is le­het hir­det­ni, ugyan­úgy he­lyük van a „be­fu­tott” együt­te­sek mel­lett kez­dő ze­ne­ka­rok­nak is a Szél­ró­zsá­hoz ha­son­ló fesz­ti­vá­lo­kon. Per­sze csak ak­kor, ha da­la­i­kat to­vább­ra is szív­vel-lé­lek­kel – és min­de­nek­előtt Lé­lek­kel játsszák.

Je­nő

::Nyomtatható változat::