A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Nem iri­gyel­tem az apá­cai fi­a­ta­lo­kat a pén­te­ki ká­ni­ku­lá­ban, ami­kor fel­so­ra­koz­tak ka­kast lő­ni. De hát a nép­vi­se­let el­en­ged­he­tet­len kel­lé­ke az apá­cai szín­já­ték­nak. A lá­nyo­kon pi­ros ma­gyar ru­ha, a fi­ú­kon priccses nad­rág, csiz­ma. A sár­ga le­pel meg egy ci­gány­pa­pot ta­kart. A me­ne­tet most nem kí­sér­ték ze­né­szek, de ettől az elő­adás sem­mit sem vesz­tett ér­té­ké­ből.

A nép­ha­gyo­mány sze­rint bün­te­tés­ből lö­vik a ka­kast a Bras­só mel­let­ti csán­gó fa­lu­ban. Ugyan­is a tö­rök­dú­lá­sok ide­jén a vár­fal­ra fel­röp­pe­nő ka­kas el­árul­ta a rej­tőz­kö­dő apá­ca­i­a­kat, ezért egy ál­lat­nak min­den év­ben bűn­hőd­nie kell.

A szo­kás ere­de­te ter­mé­sze­te­sen vi­ta­tott (egy má­sik evan­gé­li­kus fa­lu­ban, Olt­sza­ka­dá­ton ka­ka­sü­tés­nek ne­ve­zik, amely­nek me­ne­te el­tér az apá­ca­i­é­tól, vi­szont mon­dai hát­te­re meg­egye­zik ve­le; ma­gyar­or­szá­gi ré­gi­ók­ban el­ső­sor­ban la­ko­dal­mi szo­kás­ként is­me­rik), a leg­újabb ku­ta­tá­sok sze­rint a for­rá­sa egy bras­sói szász di­ák­já­ték. A 17. szá­zad­ban or­szá­gos ha­gyo­mány volt, és el­ső­sor­ban az evan­gé­li­kus gim­ná­zi­u­mok­ból is­mert.

Ám a még ma is élő ha­gyo­mány lé­nye­gén ez mit sem vál­toz­tat. A ti­zen­há­rom-ti­zen­négy éves gye­re­kek vál­to­zat­lan lel­ke­se­dés­sel ta­nul­ják sze­re­pe­i­ket és gya­ko­rol­ják a cél­ba lö­vést fa­íjas pus­ká­juk­kal, és a fa­lu szá­má­ra sem pusz­tán egy gyer­me­ki szín­da­rab­ról van szó. Ta­lán pél­dáz­za ezt a kö­vet­ke­ző „ka­ka­sos ­nó­ta” is:

Fel, fel vi­té­zek a csa­tá­ra,
Vi­lág­sza­bad­ság ol­tal­má­ra,
Menny­dö­rög az ágyú, csat­tog a kard,
Ez lel­ke­sí­ti csa­tá­ra, csa­tá­ra a ma­gyart.
Néz le, Ár­pád, az ég­ből,
könny­csepp hull a sze­mé­ből,
A föld­re le­ki­ált­ja:
büsz­ke va­gyok hoz­zá­tok, hoz­zá­tok.

Ilyen nó­tá­kat éne­kel a fa­lu ap­ra­ja-nagy­ja, amíg a le­gé­nye­ket és „vi­té­ző­ket” kí­sé­ri a ka­ka­sos ház­tól az íté­let szín­he­lyé­re. Köz­ben a me­net a fa­lu min­den je­len­tős épü­le­té­nél meg­áll. A temp­lom­nál fel­csen­dül az evan­gé­li­kus him­nusz, az Erős vár a mi Is­te­nünk, az is­ko­la előtt a Kos­suth La­jos azt üzen­te kez­de­tű dal. Az idő­seb­bek ma már ne­vet­ve me­sé­lik, hogy ezt bi­za még a leg­sö­té­tebb pro­le­tár­dik­ta­tú­ra ide­jén sem hagy­ták ki. Ha kel­lett, még a csend­őrt is le­fi­zet­ték, de a ka­kas­lö­vés nem ma­rad­ha­tott el. A rend­szer­vál­tá­sig a ha­tó­ság épü­le­tei előtt is meg­áll­tak, s hol az In­ter­na­ci­o­ná­lét, hol az ép­pen ak­tu­á­lis him­nuszt éne­kel­ték el, hi­szen azok­ban az idők­ben a rend­őr­ség en­ge­dé­lye is kel­lett, hogy meg­tart­has­sák a szo­kást.

A me­net a Hegypar­raga ne­ve­ze­tű domb fe­lé igyek­szik, ahol a le­gé­nyek új­ra meg új­ra meg­ál­la­pít­ják a ka­kas bű­nös­sé­gét, és ezért el­íté­lik. Egy le­gény el­bú­csúz­tat­ja, majd elő­áll a ci­gány­pap, és tré­fás szó­nok­la­tá­val vég­képp el­si­rat­ja a sze­gény jó­szá­got. Ezek után kez­de­tét ve­szi a ver­seny­lö­vés, míg va­la­ki el­ta­lál­ja a ka­kas szí­vét, az­az ma a fes­tett cél­táb­la kö­ze­pét. A si­ke­res cél­ba lö­vés után fel­csen­dül a be­fe­je­ző in­du­ló, majd min­den­ki fel­ke­re­ke­dik, és vissza­tér a fa­lu­ba, hogy mél­tó tort ren­dez­ze­nek a le­lőtt ka­kas­nak. A va­cso­rá­nál a győz­test il­le­ti a fő hely, és övé a ka­kas comb­ja, szí­ve és má­ja.

Ter­mé­sze­te­sen a szo­kás élet­ben tar­tá­sa nem ilyen egy­sze­rű. Az elő­adást meg­elő­zi a be­ta­nu­lás: a far­sang vé­gez­té­vel ki­oszt­ják a sze­re­pe­ket, ki­vá­laszt­ják a ka­ka­sos há­zat, s el­kez­dőd­nek a pró­bák. Ez alatt van szer­ve­zett pán­kó- (fánk-) és tö­rök­bú­za­evés is, úgy­ne­ve­zett ka­ka­sos est, és an­nak el­le­né­re, hogy ma fes­tett cél­táb­lá­ra lő­nek, a ri­tu­á­lis ka­kas­vá­sár­lás sem ma­rad­hat el.

Nos, a Szél­ró­zsa kö­zön­sé­ge mind­eb­ből csak a szín­já­té­kot lát­hat­ta, a szö­ve­get – han­go­sí­tás nél­kül – né­hol alig hall­hat­ta, de a vé­gén an­nál na­gyobb él­ve­zet­tel pró­bál­tak ki­csik és na­gyok egy­aránt a ka­kas szí­vé­be ta­lál­ni.

– ve­me­se –

::Nyomtatható változat::