A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Idén ti­zen­há­rom ke­re­kes szé­kes moz­gás­kor­lá­to­zot­tat vagy szel­le­mi fo­gya­té­kos­ság­gal élőt vett párt­fo­gá­sá­ba a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség Bár­ka cso­port­ja a Szél­ró­zsán, kí­sér­ve őket egyik prog­ram­ról a má­sik­ra. La­punk a Csök­mőn élő Vi­rág Er­zsé­be­tet és se­gí­tő­jét, a fő­vá­ro­si Borcs­almy Zsu­zsát kér­te meg­szó­la­lás­ra, mi­köz­ben a kéz­mű­ves­sá­tor­nál együtt szőt­ték a rongy­sző­nye­get.

Er­zsi­ke: Ez a ne­gye­dik Szél­ró­zsám, és na­gyon jól ér­zem ma­gam. Tet­szett az Af­ga­nisz­tán­ról szó­ló elő­adás, a kon­cer­tek kö­zül ki kell emel­nem Var­nus Xa­vér or­go­na­est­jét. Fel­tét­le­nül sze­ret­nék el­jut­ni a Ko­vács Im­re lel­kész úr­ra va­ló meg­em­lé­ke­zés­re, akit sze­mé­lye­sen is­mer­tem. A Me­vi­sze­sek­kel ré­gi a kap­cso­la­tom a tá­bo­rok ré­vén, de más­kor is ke­res­sük egy­mást. Va­ló­ban ki­ala­kul­nak kö­zöt­tünk ba­rát­sá­gok, mint mos­ta­ni se­gí­tőm­mel, Zsu­zsi­val. Én szü­le­té­sem óta sé­rült va­gyok, ke­re­kes­szék­be kény­sze­rül­tem, de ott­hon, a há­zunk­ban lé­nye­gé­ben se­gít­ség nél­kül, sza­ba­don moz­gok.

Zsu­zsa: Mint bár­kás most elő­ször va­gyok je­len Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zón. Öröm­mel se­gí­tek Er­zsi­ké­nek, meg­be­szél­jük a na­pi me­net­ren­det, igyek­szem al­kal­maz­kod­ni az igé­nye­i­hez. Va­la­hogy úgy ér­zem, hogy fel­ada­tom vi­dám­sá­got, élet­erőt ad­ni a sé­rül­tek­nek, hi­szen elég lel­ki­erőt kap­tam hoz­zá. So­kat le­het ta­nul­ni tő­lük, tü­rel­met, sor­sunk meg­be­csü­lé­sét. E-mail kap­cso­lat van kö­zöt­tünk, nem fe­lejt­jük el egy­mást a hét­köz­na­po­kon sem, de egy ba­rát­ság­ban ez így ter­mé­sze­tes. Egyéb­ként most vé­gez­tem a ta­ní­tó­kép­zőn, és szep­tem­ber­től mun­ká­ba ál­lok.

Szeg­fű Ka­ta­lin

::Nyomtatható változat::