A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

– Mi­kor vol­tál elő­ször Szél­ró­zsán?

– Az el­ső az 1998-as bo­daj­ki ta­lál­ko­zás volt, az­óta majd­nem mind­egyik­re si­ke­rült el­jut­nom. Idén úgy dön­töt­tem, vé­gig je­len le­szek.

– Ne­héz volt el­sza­kad­ni a mun­kád­tól, a fő­vá­ros­tól?

– Dol­go­zó­ként, ami­kor olyan ér­té­ke­sek a nyá­ri sza­bad­ság nap­jai, tény­leg ko­moly el­ha­tá­ro­zás kel­lett. So­kat gon­dol­koz­tam, hogy ez a pár nap be­le­fér­het-e a nyár­ba, mert tu­dom, hogy lel­ki­leg na­gyon so­kat ad a Szél­ró­zsa, de egy­ál­ta­lán nem ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett „pi­he­nés”.

– Mi­lyen prog­ra­mo­kat lá­to­gat­tál?

– Sok min­den ér­de­kel, de per­sze egy­szer­re nem le­het az em­ber több he­lyen. In­kább a ze­né­ről mond­tam le egy-egy jó elő­adás ked­vé­ért. Na­gyon jó­nak tar­tot­tam a Kö­zép-Ke­let­tel fog­lal­ko­zó té­mát és a Mi fán te­rem az evan­gé­li­kus? cí­mű be­szél­ge­tést, kü­lö­nö­sen, mert ez a szak­mám­ba vág. Na­gyon ér­de­kes­nek ta­lál­tam az öko­sá­tor­ban a bor­so­di ár­víz­hely­zet­tel és az ezzel kap­cso­latos em­be­ri fe­le­lő­ssé­ggel fog­lal­ko­zó fó­ru­mot, és nagy él­mény volt a Ni­ko­dé­mu­sok órá­ja is, ahol a tá­bor­lá­to­ga­tó je­len­lé­vők is szó­hoz ju­tot­tak. Kár, hogy olyan na­gyon ké­sőn kez­dő­dött.

Ki­vá­ló öt­let­nek tar­tom a vér­adást, és úgy ér­zem, ta­nul­ság­gal szol­gál a je­len ­lé­vő fi­a­ta­lok szá­má­ra. Úgy lá­tom, egy jó ügy­nek nem is olyan ne­héz meg­nyer­ni az em­be­re­ket.

SZK

::Nyomtatható változat::