Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Mezőberény azon kevés városaink egyike, ahol két – nemzetiségi gyökerű – evangélikus gyülekezet és templom van. A tavalyi népszámlálási adatok szerint a kisváros lakosainak húsz százaléka, több mint kétezer ember vallotta magát evangélikusnak. Ennél azonban lényegesen kevesebben vállalták családjuk német vagy szlovák eredetét, amelyhez – a hagyomány szerint – az evangélikus hit a mai napig kapcsolható. November 9-én a település egyik, úgynevezett első kerületi (német) egyházközségének felújított templomát szentelték újra.

Közel egy éven át folyt a rekonstrukciós munka, melynek során az 1789-ben épült templomot kívül-belül felújították. Egy modern technikai eljárással a falakból eltávolították a talajvízből kicsapódott sót, a villanyvezetékeket kicserélték, a padokat kibontották és megjavították, megoldották a padok fűtését, és hozzákezdtek a templommal egyidős barokk oltár, valamint az orgona felújításához is. Mindezek anyagi hátterét, huszonegy és fél millió forintot, a Békés Megyei Területfejlesztési Tanács, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Gusztáv Adolf Segélyszervezet, a gyülekezet korábbról meglévő forrásai, a mai híveknek és a külföldre került korábbi egyháztagoknak, illetve leszármazottaiknak adományai fedezték.

A mezőberényi templomot korábbról ismerők számára a legfeltűnőbb talán az, hogy 31 év után ismét az oltárra került a település szülöttének, Orlay Petrics Somának „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!” című sokalakos kompozíciója, mely kevés bibliai témájú festményeinek egyike.

Az újraszentelési ünnepségen D. dr. Harmati Béla püspök, Kondor Péter esperes és Bátovszky Gábor, a mezőberényi gyülekezet lelkésze szolgált a zsúfolásig megtelt templomban. A Déli Egyházkerület püspöke a templom bejárata fölötti, Luther fordítása szerinti német nyelvű bibliai vers alapján hirdette Isten igéjét: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.” (Jn 10,9) Prédikációjában utalt arra, hogy az elmúlt 214 évben sokat változtak az alkalmak, cserélődtek a lelkészek, de a templom, valamint az ajtó fölött a felirat, és annak mondanivalója ugyanaz maradt. Jézus szava: én vagyok az ajtó. Az ajtónak gyakran kellene nyitva lennie, mert a templom szép és vonzó, büszke lehet rá a gyülekezet, de a nyitott ajtó jelképesen is értendő. Jézus áldozata révén Istennél nyitva áll az ajtó minden ember előtt. „Kell, hogy ökumenikus nyitottságban legyenek az egyházak ajtajai, ne bezárkózva. Mert jaj annak az egyháznak, amelyik a mai világban bezárkózik, nem akarja megnyitni ajtaját, hogy jöjjenek be, lássák, mi az a kincs, ami a miénk, mi az, amit másoknak, a következő nemzedékeknek, egymásnak nyújtani tudunk. A nyitott ajtó ma azt jelenti, hogy az épületek ajtaja mellett a szívünknek kell nyitottnak lennie a másik ember számára. A másfajta, a más vallású ember számára.”

„Mit ér a szép templom, ha üres?” – fogalmazta meg többek gondolatát a hozzászólások között Bátovszky Gábor, a gyülekezet fiatal lelkésze, kérve a hívek támogatását, hogy a templom külső felújítását követően a nagyobb, az igazi munka, a közösségteremtés folytatódhasson, hogy „Isten ügyében közösen munkálkodhassunk”.

Szegfű Katalin

Regionális hozzárendelés: Mez?berény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::