Evangélikusok

In memoriam

Hozzászólás a cikkhez

Egy arc derűje lelkembe ivódott” – Reményik Sándor „Fekete gyémánt” című versének első sora jutott eszembe, amikor Kendeh K. Péter lelkész – unoka – búcsúzó szavait hallgattam november 7-én id. Kendeh Györgyné, született Bendl Mária – a nagymama – ravatalánál.

Id. Kendeh Györgyné – Mária néni – 1918. november 12-én született Budapesten. 1939. szeptember 8-án kötött házasságot Kendeh Kirchknopf György evangélikus lelkésszel. Nyáregyházán kezdte papnészolgálatát, biztosítva férjének és gyermekeinek a békés, meghitt családi otthont. 1946–1951-ig a budapest-kelenföldi gyülekezetben végezte szolgálatát férje mellett. 1951-ben a családot kitelepítették Kamutpusztára, majd 1956 októberétől ismét Kelenföldön folytatták egyházi szolgálatukat. 1962-ben következett a „belső, egyházi kitelepítés” – csengenek vissza bennem az emlékezés szavai –, amikor Kistarcsán az Özvegy Papnék Otthonának vezetését kellett vállalnia férjének, és vele együtt költözni a családnak. Innen járt Mária néni Albertfalvára dolgozni. 1962–1984-ig szolgáltak Kistarcsán, majd 1991. április 1-től december 31-ig újból vállalták az otthon vezetését. Úgy gondolok id. Kendeh lelkész úrra és mindig csendes, derűs, hűséges társára, Mária nénire, mint a szolgáló élet példáira.

„Egy lángot adok, ápold, add tovább…” – olvassuk Reményik Sándor sírkövén. Mária néni és Gyurka bácsi átadták a lángot, amit ők hűséggel ápoltak, őriztek, amely világított szolgáló életük minden napján.

Többször próbált életük emlékét a gyászoló családdal együtt őrizzük.

Bácskai Magdolna

::Nyomtatható változat::