A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Régen volt már ifjúsági csendesnap Veszprém megyében. 2002. október 26-án azonban hosszú hallgatás után a megye fiataljainak ismét alkalmuk nyílt összegyűlni, együtt énekelni, együtt imádkozni Várpalotán.

A találkozóra a kisebbek és az idősebbek közül is sokan ellátogattak Ajkáról, Balatonfüredről, Ösküről, Veszprémből, Várpalotáról. Vendégként és előadóként Győri János Sámuel és a pesterzsébeti ifjúság érkezett. A csendesnapot nyitó áhítatot is ők vezették: a teremtés hét napjáról, az „építkezésről” és arról a folyamatról, ahogyan az ember lerombolja Isten csodálatosan megalkotott világát. Az áhítat aláfestéseként a gyülekezeti teremben kifeszített vetítővásznon az előadók a témához kapcsolódó szép képeket mutattak. Az ezt követő csoportos beszélgetésen Isten jelenléte az életünkben címmel szűkebb körben is megoszthattuk egymással a délelőtt folyamán bennünk felmerült gondolatokat. A délutáni program sokszínűségét jelzi, hogy a fehér vászonra vetítve több filmet is láthattunk: az elveszett krajcárról, egy mélyen hívő, mozgássérült asszonyról, de még a testékszerekről is. A teljesen különböző témák ellenére mindegyik alkotás egyet sugallt: elveszett bárányok vagyunk Isten nélkül, és életünk egyetlen megoldása, hogy megtaláljuk Őt. A tartalmas napot úrvacsorás istentisztelettel zártuk.

Rohanó világban élünk. Bokros, halaszthatatlan teendőink mellett sokszor arra sem jut időnk, hogy egymásra pillantsunk. Éppen ezért jók az ilyen alkalmak. Amikor a „sietős ember” kicsit lelassulhat, megpihenhet Isten ölelő karjában. Megtalálni Őt talán nem is olyan nehéz, arra van szükség csak, hogy ne keményítsük meg szívünket, ne utasítsuk vissza hívását. A csendesnap is ilyen hívás, örüljünk együtt, hogy újra részesei lehetünk: ami Veszprém megyében egyszer elveszett, talán most újra megtaláltatik.

Fekete Márta

::Nyomtatható változat::