A közelmúlt krónikája

Élet az Élimben

Hozzászólás a cikkhez

Az Élim gyermekotthonban havonta hallhatunk a külmisszióról előadásokat. Októberben Hudák Sándor metodista testvérünk belmissziós szolgálatáról – a börtönmisszióról tartott – egy figyelemre méltó előadást.

Mikor a megbízást kapta, egy kérdésre kellett válaszolnia: Miért akarja ezt a munkát végezni?

„Mert Jézus őérettük is meghalt a kereszten, de sokan nem tudják. Ezt a jó hírt oda is el kell vinnem!”

Többéves tapasztalataiból elmondott egy párat.

Egy alkalommal egy tízszemélyes zárkába ment be. A nyitva hagyott ajtót a huzat becsapta, és ő ottmaradt tíz „nehéz fiúval” bezárva. Nem szaladt az ajtóhoz, hogy hívja az őrt, hanem nyugodtan beszélgetni kezdett a fiúkkal. Azok látva bizalmát, megnyíltak előtte, és elmondták problémáikat. Más alkalommal már elfogadták a felkínált Bibliát, és olvasni kezdték. Sokan bizony akkor látták először.

Egy más alkalommal igen fáradtnak találta őket. Kérdezősködésére elmondták, hogy hajnal 3 óráig fent voltak, és imádkoztak Paliért, egy rabtársukért, mert másnap volt a tárgyalása. „El ne ítéljék, mert nem ő volt a bűnös.” Palit felmentették, és ők vele együtt hangosan adtak hálát Istennek szabadulásáért.

Máskor a 28-as zárkában hat gyilkos között találta magát. Felháborodottan sorolták vélt sérelmeiket. Az egyik öklét rázva kiabálta, hogy ha kiszabadul, megöli azt, aki őt beárulta. Sanyi bácsi így válaszolt: „Téged visszacsuknak hosszú évekre, a hat gyermekednek nem lesz apja, és az utcára kerülnek. Bocsáss meg neki!” Lecsillapodott, és idővel elfogadott egy Bibliát is. Olvasni kezdte, és hónapok múltával így nyilatkozott: „Jézus nekem is megbocsátott, akkor nekem is meg kell bocsátanom!”

Az utcán megismerte egy nevelőtiszt, és megszólította: „Mivel nyeri meg az emberek bizalmát? Miért fogadják magát örömmel, mielőttünk meg bezárkóznak, és gyűlölnek minket?” „Azzal, hogy megkérdezem, mi a problémájuk, tudok-e valamiben segíteni? A teremtő Istenről beszélek nekik és a bűnbocsátó szeretetéről, nem az ő bűneikről.” „Maguk a nevelőtisztek – nem mi!” – állapította meg a tiszt, és ezután kedvesebb lett ő is a rabokhoz. Ezt a rabok mondták el Sanyi bácsinak.

Még sok megrázó esetet mondott el a börtön lakóiról, sok bűnvallásnak, szabadulásnak volt a tanúja. „Nem az a Szabó Tibor szabadul, akit becsuktak” – vallotta az egyik rab.

Igen, a börtönben is lehet és kell beszélni a Megváltónkról, de ehhez olyan mély hitű, bátor emberek kellenek, mint Sanyi bácsi. Kísérje áldás további munkáját!

Kiss Zoltánné

Regionális hozzárendelés: Élim Evangélikus Szeretetotthon

::Nyomtatható változat::