A közelmúlt krónikája

Élet az Élimben

Hozzászólás a cikkhez

Az Élim Evangélikus Egészségügyi Gyermekotthonból hol egyik, hol másik gondozó „tűnt” el napokra, s ilyenkor az érdeklődő azt a választ kapta, hogy csendesnapon van a hiányzó. Egyszer az egyik gondozott megkérdezte: hát nekünk mikor lesz csendesnapunk?

Addig kérdezgették, míg majd 10 esztendeje februárban eljött a nagy nap, s azóta rendszeressé is vált a lányok csendesnapja. Jöttek a vendégek a testvérintézetekből. Közös éneklés, igetanulás, bibliai történet és valami játék tette kerekké a napot. Lehetett előre készülni ajándékkal. Kérdezgetni, hogy mikor is lesz. Számolgatni a hónapokat, azután a heteket, majd a napokat, míg végre a várva várt nap megérkezett.

Ebben az évben egy nagy piros almával érkeztem közéjük. Milyen szép, milyen kívánatos, ugye? De jaj, mi történt? A mosolygó almának lakója van! Egy csinos kukac pillantott ki belőle. Nini, még neve is van. Ez az „Önzés”, a következő „Csúfolódás”, egy másik „Irigység” néven mutatkozott be. Csupa kellemetlen ismerős.

Hallottuk, láttuk a tanítást az 1Sám 16,7-ről. Mi, emberek csak a mosolygó arcokat látjuk, de Isten a szívünket vizsgálja, és aszerint értékel bennünket. Hangzott a történet Dávidról, akinél külsőre szebbek voltak a bátyjai. De a szíveket vizsgáló Isten Dávidnál engedelmességet talált. Ezért választotta őt királynak.

Jó tudni azt is, hogy mennyei Atyánk nagyon szeret bennünket. Nem akarja, hogy szívünknek kellemetlen lakói legyenek. Azért küldte erre a világra egyetlen Fiát, hogy bűneinket magára vegye. S azt ígérte, az Úr Jézus Krisztus vére megtisztít bennünket minden hamisságtól.

A csendesnap áhítata elillant. Tavaszra nyár jött, s már a fák levelét kergette az ősz. Az almaszüretet diópucolás követte.

Isten csendben dolgozott Szöszike szívében. A napokban megszólított: Az az alma nagyon jó volt! Hirtelen fogalmam sem volt arról, hogy miről beszél, hiszen mikor volt már február! Arra gondoltam – folytatta –, nem találna ki valamit a dióval? Az alma nagyon jól elmagyarázta a dolgokat. No, nem nekünk, mert mi úgy is értjük, de a vendégeknek. Talán most jöhetne a dió.

Szolgáit az Úr választja. Szívünket ismeri. Hiszem, Ő választotta Szöszikét, aki 7 hónapja szívében forgatja a Tőle tanultakat. S aki már októberben arról gondolkodik – megszégyenítve a „bölcseket” –, miként lehetne közel vinni a Biblia üzenetét a vendégek szívéhez majd 2003 februárjában.

Kertészné Ági

Regionális hozzárendelés: Élim Evangélikus Szeretetotthon

::Nyomtatható változat::