Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Szolgáló gyermekek csapata

Nógrád megye evangélikus gyülekezetei minden évben egy közös evangélizációt tartanak, melynek minden alkalommal más-más egyházközség ad otthont. Augusztus 10-én a Balassagyarmattól néhány kilométernyire fekvő, 1500 lelkes Szügy biztosította a helyszínt. A helyi önkormányzat felajánlotta a szabadtéri színpadot, amelyet a régi megyeháza alapjának romkertjében állítottak föl. A szügyiek jócskán kivették részüket az előkészületi munkákból – nemcsak a gyülekezet aktív tagjai, de a templomban ritkán láthatók közül is sokan megragadták a sátorrudakat. Ez utóbbira azért is volt szükség, mert igen melegnek ígérkezett ez a vasárnap...

A megelőző munkában és a nap folyamán Istenünk többszörösen is kisegített bennünket a nehéz helyzetekből. Hiszen jól ismerjük: bármennyi előkészület után is mindig szűk az utolsó néhány óra, és tetőfokára hág az izgalom, vajon elkészülünk-e időben. Délután három órára terveztük a hivatalos kezdést, de két órával előtte még csak egy kopár színpad látszott. Azután megjelentek az autók és az emberek, és szép lassan minden a helyére került. A művelődési háztól hangosítási rendszert kaptunk kölcsön, amely a gyülekezet idén pályázaton nyert berendezéseivel kiegészítve tökéletes hanghatást biztosított – ráadásul eszközeinket szakavatott kezekben, a Balassagyarmati Művelődési Ház technikusánál tudhattuk az egész alkalom alatt. Felkerült a helyére a nagy transzparens is, amellyel előző éjszaka még dolgozni kellett, de vasárnap már fennen hirdette az evangélizáció mottóját, illetve annak utolsó három szavát: „Aki minket Lelkével ma is megszólít, életre hív, és bizonyságtételre elküld, az életünket és szolgálatunkat áldottá teszi.” Miközben a színpadon kalapálások és futkosások közepette alakult a helyszín, addig a gyülekezet többi tagja az iskola aulájában készült a szeretetvendégségre. Természetes, hogy a megye gyülekezetei képviseltették magukat, de meszszebbről is érkezetek vendégeink. Elsősorban is az igehirdető: Keveházi László ny. esperes, volt pilisi lelkész, aki engedett a hívásnak, és több mint 300 kilométert autózott Kőszegről, hogy közöttünk szolgáljon. De meg kell említenünk az alkalom kántorát, Győri Péter Benjámin szolnoki lelkészt is, aki a gyülekezeti autót megtöltve érkezett, s magára vállalta a basszusgitározás, éneklés, sőt az úrvacsoraosztásban való segédkezés feladatát is. Alkalmunkat egy hívogató énekkel kezdtük el: „Gyertek velünk még ma énekelni és örülni!”, majd a gyülekezet felügyelője köszöntötte az egybegyűlteket az Útmutatói aznapi igéjével. Néhány szavas bizonyságtétele megadta az együttlét alaphangját. A szügyi fiatalok ezután megtanították az alkalom énekét, Kell az áldás címmel. Ezt követően a lucfalvi felnőtt énekkar és az ősagárdi fiatalok zenés-énekes szolgálatát hallhattuk. Ez utóbbi csapat szintén tanított egy dalt, melynek révén régi evangélizációs zenei emlékek elevenedtek meg: ahogyan erősödött az ének a sorok között, úgy nőtt a szolgálók száma a színpadon is, egyre többen vették a hangszerüket, vagy kapcsolódtak be a közös éneklésbe: „Jézus, te vagy nékem az életem, te vagy nekem a mindennapi kenyerem!” A délután legfontosabb része az igehirdetés volt. Felszólítás, ígéret, áldás, parancs hangzott el a prédikáció üzenetében, igazságában, amelyet Keveházi László Ef 5,8–9 alapján szólaltatott meg. Az előtte lévő szolgálatok csak a ráhangolódást, felvezetést szolgálták, hogy mindenki értse meg jól: Itt ma valami fontosat akar nekünk az Úr Lelke mondani! Életbe vágó kérdésekről van szó. Nem fogunk üres kézzel, szívvel távozni. Az igehirdetést követő imádság után az Apostoli hitvallás énekes feldolgozása hangzott el a szügyiek tolmácsolásában, majd a lucfalvi ifjúsági énekkar szolgált. Az úrvacsora előtt pedig megjelentek a színpadon a vanyarci zenei tábor résztvevői, akik minden évben fellépnek az éppen aktuális evangélizációs helyszínen. Szép előkészítést adtak az úrvacsorai liturgiához, a Krisztus testében és vérében való közösség alkalmához, melyen hat lelkész három helyen szolgáltatta ki a szentséget a mintegy négyszáz jelenlévő számára. Úrvacsoraosztás alatt a – délután folyamán megérkező pesterzsébeti lelkésszel és a vanyarci zenei tábor gitároktatójával kiegészült – helyi ifjúsági énekkar magasztalta Istent a kegyelem csodájáért. Az istentisztelet végeztével elbocsátás és záró áldás hangzott el, majd mindenkit hívtunk és vártunk a terített asztalokhoz. A helyi lelkész pedig csendesen s megszégyenülve tekintett végig az arcokon, mert azt láthatta, amiről a mottó ígérete szólt: szolgálatunkat áldottá teszi – pedig mi annyira kicsik és ügyetlenek vagyunk... Soli Deo Gloria!

Blatniczky János Dániel

Regionális hozzárendelés: Szügyi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::