Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az élet színes forgatagában és sokféle zajában szinte elkábulunk vagy megsüketülünk. Ebben az állapotban csaknem elfelejtjük a valóságot, és álmokat kergetünk. Ilyenkor szükség van kijózanításra, arra, hogy valaki felébresszen minket.

Ilyen kijózanító erejűnek érzem Jézus szavait: „eljő az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat” (Jn 9,4). Olyan ez, mint a vasúti kereszteződés előtt álló tábla, mely a rohanó autóst figyelmezteti: „Vigyázz, ha jön a vonat!” – Itt ezt halljuk: vigyázz, eljő az éjszaka…

Mindenekelőtt becsüljük meg az időt! A Budai Zeneakadémián egy idősebb kollégámnak nehezen ment az orgonatanulás. Én gyorsan haladtam, ő 45 éves volt – én 17. Ez természetes. A fiatalkor a tanulás ideje, az elpazarolt évek nem térnek vissza. Fiatalon kell tanulni, mert „eljő az éj”, amikor már fáradtabb az agy, tompább az értelem… Később így vagyunk a munkával is. Fogy a fizikai erő: hamar elfáradunk, a lépcsőn felfelé menet dobog a szívünk, eláradnak a lábaink, talán homályos a szemünk. Dolgozzunk hát, amíg van erőnk, amíg bírjuk a munkát!

Ám ide tartozik az is: szeresd a családodat, mert „eljő az éjszaka”, édesanyád talán már a temetőbe kerül. Hányan állnak sírva a koporsó vagy a sír mellett – mivel már nem mondhatják el a szerető szavakat, már nem vehetik fel a telefonkagylót, már nem írhatnak levelet annak, akit életükben szerethettek volna. Mi haszna a szép virágnak, amelyet már csak a hitvesed, gyermeked sírjára vihetsz, mert „eljött az éjszaka”…

„Eljön az éjszaka” úgy is – és erre bizony szinte senki sem gondol –, hogy már nem keresheted Istent! „Keressétek az Urat, amíg megtalálható” (Ézs 55,6). Hány olyan vasárnap volt már, amikor hiába hívogatott a harang a templomba… Hány éve porosodik már a polcon a Bibliád... Hány reggel és este telt el imádság nélkül...

„Eljön az éjszaka”. Sokféle üzenete lehet ennek a mondatnak. A természetben csodás varázsa lehet az éjszakának. A forró nap után hangulatos a kellemes hűvösben sétálni, gyönyörködni a csillagokban és a mélabús holdban az égen, érezni a langyos szellőt, a virágillatot… Éjszaka, amikor megpihenhetünk, felüdülhetünk, álmodhatunk. De igénkben mindez másképp hangzik, talán riasztóan, mint a vészcsengő: „eljő az éjszaka”. Ez a vers ébreszteni, kijózanítani, sőt sürgetni akar. Eszünkbe akar juttatni sok mindent, amit könnyelműen megvetettünk: talán saját egészségünket, amire nem vigyáztunk, amíg megvolt. Emlékeztet ez a „vészcsengő” Isten ajándékaira, a csendes otthonra, a családra, a hű feleségre, férjre, gyerekekre – akikre sohasem maradt időnk. Ézsau életében is ott lett volna az áldás, ő azonban eladta azt egy tál ételért. Később megbánta tettét, és sírva kereste Isten áldását, de már nem kaphatta meg, mert „eljött az éjszaka”.

Világos az üzenet: Keresd Istent, amíg megtalálható, amíg közel van, mert „eljő az éjszaka”. Vannak a Bibliában megnyugtató igék is, ez a mostani azonban nem ilyen. Ez nyugtalanítani akar. Ám ez szükséges és hasznos nyugtalanság lehet.

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::