A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A Winnipegben tárgyalt kérdéseket három nagy témakörben foglalhatjuk össze a főtéma, a „Gyógyulást a világnak!” összefüggésében.

Evangélikus egyházaink, a Lutheránus Világszövetség belső kérdései szerepeltek az első helyen. Így került hangsúly az 1999-ben Augsburgban aláírt evangélikus–római katolikus közös megállapodással kapcsolatban is az Isten előtti megigazulásra, mint Urunk gyógyító, emberi életünket „helyreigazító” ajándékára. Külön munkacsoport foglalkozott az egyházainkon belüli, a közösség életét fenyegető, megosztottságot, szembenállást eredményező jelenségek okaival. Az elnöki, főtitkári jelentések és az előadások önbíráló őszinteséggel néztek szembe az elmúlt évek eredményei mellett az ezen területeken található hiányosságokkal is. Sokszor elfeledkezünk egyházunkon belül az ún. „nem teológiai tényezők” jelentőségéről. Nemcsak tanítási, dogmatikai kérdésekben adódtak és adódnak ellentétek, különvélemények, szakadások, hanem helyi nemzeti, kulturális, nyelvi különbségek, különféle tradíciók is okozhatnak megosztottságot.

A második nagy témakör az ökumenikus kapcsolatok kérdése volt. A világgyűlés több összefüggésben is örvendetes tényként foglalkozhatott a különböző ökumenikus párbeszédek teológiai, egyházszervezeti eredményeivel – első helyen a már említett Augsburgban aláírt, az Isten előtti megigazulásról szóló Közös nyilatkozattal, az evangélikus és római katolikus egyház közötti, 16. századi kölcsönös elítélések visszavonásával.

Ehhez a kérdéskörhöz tartozik egyházi missziónk ökumenikus összehangolásának ügye – tekintettel a szekuláris, az egyházakkal szemben közömbös vagy ellenséges környezetre és a sokféle más, a keresztény többségű országokban is megjelenő régi keleti vagy a mostanában keletkezett vallásokra. Nagy hangsúly került az egyház szociális-diakóniai szolgálatára a hátrányos helyzetűek, betegek, hajléktalanok, éhezők között. Külön figyelmet kapott a világon rohamosan terjedő AIDS és ehhez kapcsolódóan a szexuális kapcsolatok etikája. Ez utóbbit az a tény is a figyelem középpontjába állította, hogy Kanada parlamentje hamarosan – még ez év folyamán – napirendjére tűzi az azonos neműek közötti párkapcsolatok közjogi elismerésének kérdését. Több csoport megbeszélésén szerepelt a családok helyzete, az egyházaknak a gyermekek iránt érzett felelőssége, illetve a fiatalok bekapcsolása a gyülekezetek és egyházi testületek munkájába.

A harmadik nagy kérdéscsoportot az egyház és a társadalom, a külvilág, az állam-egyház viszonya alkotta. A világ „sebei”, az éhezés, az iraki háború és következményei, Libéria válsága, Izrael és a palesztinok ellenségeskedése, a világot fenyegető terrorizmus többször is előkerült. Aláhúzták ezeket a tényeket az illető országok és régiók küldöttei. Két problémakör különös figyelmet kapott: a gazdasági globalizáció káros hatásait és az ellene való küzdelmet ökumenikus tanulmányi program és akcióterv keretében vázolta a világgyűlés. „A teremtés gyógyítása” címmel foglalkoztunk a környezetvédelem területének legfontosabb prioritásaival is.

Az eddig elmondottak már jól mutatják azt, hogy a nagygyűlés valóban „világ-gyűlés” volt, napirendjén glóbuszunk minden problémájával. A „Gyógyulást a világnak!” jelszó mögött inkább a világ betegségei, sebei, gondjai sorakoztak fel, és hiányoztak a megoldások, a gyógyszerek, az akcióprogram, az „orvosok és ápolók”, illetve a „kórházak”! A Lutheránus Világszövetség száz munkatársa Genfben és mintegy hatezer alkalmazottja világszerte, sőt az öt kontinensen élő hatvanmillió egyháztagunk csak „jelt” tud adni arról, hogy Jézus Krisztus nyomában segíteni szeretnénk embertársainknak. Vannak látványos és szép eredmények a gyülekezeti lelkipásztorolás, a diakónia és egy-egy társadalom, lakóhely keretében a közjó keresése területén! A feladatokat, az emberi mulasztás és bűn következményeinek felszámolását tekintve Winnipegben együtt álltunk Isten színe elé: Uram, irgalmazz!

A világgyűlés teológiai értékeléséhez hozzátartozik annak a ténynek ismerete, hogy egy ilyen összejövetel nem alkalmas teológiai munkára – nem is ez a feladata. Az előző évek munkája jelenik meg kihívásként, pozitív-negatív formában. Többen fogalmazták meg egyetértően a világ helyzetét: ma az emberiség spirituálisan, lelkileg „rosszul táplált”, különösen a gazdaságilag fejlettebb országokban. A gazdasági viszonylagos jólét izmosodó önzést, fejlődő materialista gondolkodást eredményez. Ebben a helyzetben a gyülekezeteknek, az egyházaknak még inkább az „egy szükséges dologra” kell figyelniük. Az ökumenikus mozgalom régi felhívása szerint „Legyen az egyház valóban egyház!” – azaz Krisztus népe akkor tudja teljesíteni a maga hivatását a világban, ha „a világban, de nem e világból” él, és a spirituális, jézusi értékeket és életet képviseli.

Mindezek alapján a Winnipegre kiadott világgyűlési előkészítő tanulmányi anyagok nem egy részét érték kritikák, és a plenáris üléseken Huovinen, Helsinki püspöke, illetve jómagam is szóvá tettük, hogy szeretnénk több teológiát, több spiritualitást látni a Lutheránus Világszövetség jövőbeni munkájában. Fölvetődött a kérdés: szükség van-e világgyűlések rendezésére? Nem lehetne-e kisebb, jobban a munkára szervezett kontinentális gyűléseken találkozni? Nagyon sok küldött ugyanis teljesen felkészületlenül, a saját egyházáról is keveset tudva jött, és szomorúan tapasztaltuk, mennyire provinciálisak az egyes egyházak, azaz nem tudnak és nem akarnak túllátni a saját templomtornyuknál. Az ökumenikus gondolkodás annak felismerését jelenti, hogy mi, evangélikusok egymás között és a többi egyházzal csak együtt és egymásért élve, tevékenykedve tölthetjük be Krisztus törvényét.

Magyarországi evangélikus egyházunk a világszövetség 1947-es svédországi megalakulása óta mindig képviseltette magát a különféle testületekben. Még jelentősebb volt az a teológiai, tanulmányi munka, spirituális hozzájárulás, amiben együttműködtünk sok más egyházzal. Winnipegben a következő évekre szólóan számos program körvonalazódott akár saját egyházainkra, akár az ökumenikus egyházközi párbeszédre, akár világunkra vonatkozólag. Az a reménységünk, hogy az eddigiekhez hasonlóan hasznos és megbecsült tagjai lehetünk az evangélikusok nagy családjának a jövőben is...

Dr. Harmati Béla

::Nyomtatható változat::