A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Némi túlzással azt lehet mondani, hogy a világ evangélikusságának életében a nagygyűlés olyan, mint a sportban az olimpia. Itt találkoznak egymással a legfontosabb személyiségek, és fel lehet mérni a korábbi találkozó óta eltelt időszak jelentősebb eredményeit. Mindez persze nem centiméterekben és másodpercekben, hanem a teológiai gondolkodás súlyával, valamint a szeretet hosszával és mélységével mérhető. Ám amint egy sportversenyhez ma már elválaszthatatlanul hozzátartoznak a tudósítók és a kommentátorok, úgy voltak jelen a winnipegi nagygyűlésen is a sajtó képviselői.

A nyitó-istentiszteletről részleteket sugárzott a kanadai közszolgálati televízió, és a hét folyamán valamennyi nagyobb újság is részletes tudósításokat közölt. Azon persze nem kell csodálkozni, hogy a világi lapok nem annyira a hitbeli kérdésekre, mint inkább a politikai és közéleti vonatkozásokra voltak elsősorban kíváncsiak. Így természetesen napokon keresztül „címlapsztori” volt az elutasított vízumok szomorú ügye. Hasonlóképpen nagy médianyilvánosság övezte a szervezők által néma virrasztásnak nevezett tüntetést is. Természetesen az LVSZ új elnökének, Hanson püspöknek is számtalan interjút kellett adnia, és korántsem csak teológiai jellegű kérdésekre, hanem egyebek mellett az iraki háborút vagy az amerikai világhatalmat firtató felvetésekre is válaszolnia kellett.

Az LVSZ genfi központjának kommunikációs osztálya naponta szervezett sajtótájékoztatókat. Ezeken a legkülönfélébb háttérinformációkhoz lehetett hozzájutni – a kanadai indiánok helyzetétől kezdve a nők püspöki szolgálatán keresztül a palesztin evangélikusokig bezárólag.

A sajtószobában felállított mintegy tizenöt internetes számítógéphez nem volt könnyű hozzáférni, így sok tudósító saját laptoppal érkezett, amelyek ma már nem csak cikkírásra, hanem akár rádió-, sőt televíziós műsorok megvágására is alkalmasak.

A világgyűlés The Source (Forrás) címmel színes napilapot is kiadott, amely a szervezet hivatalos nyelvein közölt friss tudósításokat. (Bennünk, magyarokban mindez felidézte az 1984-es budapesti találkozó emlékét, ahol Napról napra címmel ugyancsak jelent meg újság. Az akkori magyar szerkesztők és olvasók szinte mámoros érzésként élhették át, hogy egy egyházi lap estéről reggelre – és szinte cenzúrázatlanul… – megjelenhet.)

A szervezők által küldött meghívó nagy megtiszteltetést, egyúttal komoly szakmai kihívást is jelentett a Duna Televízió háromfős stábjának. Az LVSZ kommunikációs bizottságának elnökeként Harmati Béla püspök karolta fel azt a javaslatot, hogy egy brazil és egy magyar stábot hívjanak meg, és tőlük napi összefoglaló műsorokat kérjenek. Mindez azt jelentette, hogy amikor a plenáris üléseken már mindenki elfáradt, akkor a nagyterem négy óriási kivetítőjén lejátszották azokat az 5-8 perces összefoglalókat, amelyeket ezek a stábok egy-egy témáról készítettek. A mi csapatunk egyebek mellett a megtagadott vízumok ügyét járta körül, majd Sárga angyalok címmel bemutatta azoknak a sárga ruhába öltözött kanadai segítőknek a szolgálatát, akik nélkül ez a találkozó nem valósulhatott volna meg. Az utolsó nap pedig levetíthettük azokat a légi felvételeket is, amelyeket éppen egy ilyen önkéntes segítő négyüléses repülőgépjéről készíthettünk Winnipeg környékéről és a város nevezetességeiről. A kelet-közép-európai régió dramatikus bibliatanulmányát is a mi felvételeink illusztrálták romos, majd szépen újjáépített templomokról.

Ez a televíziós munka lehetőséget nyújtott arra is, hogy interjúkat készítsünk a találkozó legfontosabb személyiségeivel: egyebek mellett Noko főtitkárral, Krause leköszönő, illetve Hanson megválasztott elnökkel, valamint az LVSZ új alelnökei közül Klein erdélyi, Younan jordániai és Huovinen finn püspökkel – és természetesen a magyar delegáció tagjaival.

Az pedig a kis stáb munkájának „mellékterméke” volt, hogy friss, fényképes tudósításokat küldhettünk az Evangélikus Életnek is. Ebben az öszszefüggésben is köszönet illeti két munkatársamat, Horváth Tamás operatőr-rendezőt és Gelencsér György vágó-technikust, hiszen képesek voltak azonosulni azzal a céllal, hogy a winnipegi nagygyűlésről az esemény súlyához méltó médiabeszámolók lássanak napvilágot.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::