Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 17
- Új nap - új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap - új kegyelem
Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez. Ézs 25,1 (1Pt 1,3; Jn 10,11–16/27–30/; 1Pt 2,21b–25; Zsolt 136) „A megváltottak hálaéneke” – így szól az idézett ézsaiási fejezet címe. Milyen csodálatos, hogy ez az ének a mi hálaénekünk is lehet, ha hittel leborulunk Isten legnagyobb csodája, a megváltó Jézus előtt! Imádjuk és magasztaljuk őt azért, amit helyettünk, értünk cselekedett. Van-e nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja barátaiért…? Köszönöm, Uram, hogy megváltottál, fogadd szívből jövő hálaénekemet!
Megolvasztom, megvizsgálom őket, mi mást tehetnék népemmel? Jer 9,6 (Jn 9,2–3; 4Móz 27,/12–14/15–23; 1Pt 4,1–11) Nem mindegy, hogy valami arany-e, vagy csak úgy csillog, mint az arany, de valójában értéktelen. Az igazi ötvöst nem lehet becsapni! Szeme sohasem téved. A mi Urunk megvizsgálja, „megolvasztja” népét, és jól látja, hogy kegyes szavaink, tetteink, imáink stb. milyen szívből, lelkületből fakadnak. Megpróbált, nehézségekben is szilárd hit-e vagy csak látszat, illúzió, póz…? Kérjük megtisztító, formáló erejét, könyörületét, amiért annyiszor hűtlennek bizonyultunk! Isten kezében minden élet áldott, amelyet az ő szeretete formál.
Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. Róm 11,32 (Ézs 25,8; 1Kor 4,9–16; 1Pt 4,12–19) Az ember szívesen megkülönbözteti magát másoktól. Különbnek hiszi magát, ha gazdagabb, ha képzettebb, ha világlátottabb, ha divatosabb, ha bőrszíne, vallása más. Személyválogatóan, szeretetlenül bánunk sokszor egymással, a megértés, empátia legkisebb jele nélkül elfordulunk a szerintünk „kevesebbet érőtől”. A megtérés során új perspektívába kerül minden korábbi elvünk, eszménk, Jézus előtt kinyílik a szemünk: nincs különbség! Engedetlen, lázadó, hamis létünknek egyedül Krisztusban van reménysége!
Jézus ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.” Mk 10,27 (Jer 32,17; Jn 17,20–26; 1Pt 5,1–7) „Akkor ki üdvözülhet?” – kérdezték megrökönyödve a tanítványok. Ha a Tízparancsolat tükrében vizsgáljuk magunkat, csak a bűnbánat, a szégyen, az Isten jogos ítéletétől való félelem töltheti be szívünket. Jézus evangéliumot hirdet: „Minden lehetséges!” Minden! Nézzünk a Golgotára, az értünk megfeszítettre, az üres sírra! Mindent megtett értem Isten, hogy a lehetetlen lehetséges legyen! Jézus által üdvözülhetek!
Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért! Ézs 55,1 (Jel 21,5–6; Ef 4,/8–10/11–16; 1Pt 5,8–14) A víz – élet. Nélküle nincs esély a túlélésre. A szomjazó pokoli kínokat szenved. Ha keveset iszunk, szervezetünk, vesénk súlyosan károsodik. Isten ezen életben tartó feltételeket biztosítja számunkra: igéje megtisztít, felüdít, lelki szomjunkat oltja, kegyelme, bűnbocsánata megszünteti szenvedéseinket. Csak általa lehet egészséges az ember. Naponta szükségem van rá, s ő naponta rendelkezésemre bocsátja éltető vizét.
Jézus így szólt Lévihez: „Kövess engem!” Az pedig felkelt, és követte őt. Mk 2,14 (2Móz 33,14; Mt 26,30–35; 1Tim 1,1–11) Koronként más és más a Krisztus-követés formája, ám az egész életre szóló döntés konkrét cselekedetekben való megnyilvánulását egyetlen elhívott tanítvány sem takaríthatja meg. Lévi sem a szavak szintjén követte Jézust – nem mondta, hogy „igen, majd”, „jó, de előbb még” –, hanem „felkelt, és követte őt”. Csak Jézus: az ő igéje, útmutatása, parancsa vezérel!
Megszabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség, örökkön-örökké. 2Tim 4,18 (Ézs 31,5; Jn 14,1–6; 1Tim 1,12–20) Nagy nap a mai, történelmi dátum hazánk és Európa életében. „Beérkezés,” mely nagy valószínűséggel meghatározza majd az elkövetkező generációk sorsát. A mai ige különösen fontos üzenetet, isteni biztatást rejt: itt e földön a mi sorsunkat egyedül a Megváltóval való kapcsolat fordíthatja meg, általa van bemenetelünk az atyai házba, haza, a mennyei országba! Nem volt természetes, hogy ez így legyen! Óriási ára volt, melyet Jézus fizetett meg a Golgotán. Áldjuk őt, hogy bevisz országába, hogy polgárok lehetünk, de kérjük, hogy a mindeneknek Ura áldja meg népünk és kontinensünk sorsát is ezen a fordulón!
Kőháti Dorottya
::Nyomtatható változat::
|