EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Egy baráti házaspár felkért bennünket arra, hogy legyünk születendő gyermekük keresztszülei. Valóban nagyon megtisztelőnek éreztük, hogy ránk gondoltak, és örültünk is neki, de azután kétségeink támadtak. Igaz, hogy sokat járunk össze, megértjük egymást, és még hitbeli elköteleződésünk is hasonló (protestánsok vagyunk), de keresztszülőnek lenni nagy felelősséget jelent. Nem biztos, hogy mind lelkileg, mind anyagilag később is vállalni tudjuk ezt a szolgálatot. Szeretném tudni, hogy pontosan mivel is jár együtt a keresztszülőség, illetve mi a keresztszülő feladata.”

Őszintén örülök kedves levélírónk igencsak gyakorlatias kérdésének, és minden tiszteletem az övé, amiért nem akar ismeretek nélkül, felelőtlenül elvállalni egy – amúgy egyszerűnek tűnő – fontos megbízatást.

Bizony a keresztség rendkívül komoly dolog, Szentség, amelyet maga az Úr Jézus rendelt el (Mt 28,18–20). Az ő irgalmáról és szeretetéről tanúskodik a keresztség: általa Isten gyermekeivé és egyháza tagjaivá fogad minket. Az ő szavai szerint a keresztség hit által visz üdvösségre. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,16) A gyermekkeresztség lenyűgözően fejezi ki azt a tényt, hogy Krisztus kegyelme megelőzi hitünket, és azt is, hogy a keresztség alapja nem a mi hitünk, hanem Krisztus parancsa és Isten kegyelme. Természetesen a gyermekkeresztség nem teszi feleslegessé – éppen ellenkezőleg: megkívánja, hogy az apróság felnövekedve tudatos hitre jusson Jézus Krisztusban, és bár ez a hit a Szentlélek ajándéka, a gyermeket körülvevő szülők, nagyszülők, testvérek és keresztszülők küldetése az, hogy szóval és példaértékű életvitellel Megváltónkra mutassanak. Ennek a nemes feladatnak a betöltéséhez egyházunk minden segítséget megad. A gyermek-istentiszteletek, -bibliaórák, a hitoktatás és a konfirmációra való felkészítés mind-mind ezt a célt szolgálják. A megkeresztelt gyermeknek tovább kell adni az örömhírt! Terelgetni, bátorítani és szeretni kell őt ahhoz, hogy bimbózó hite növekedjék és megmaradjon. Imádságban szüntelenül kísérni kell, hiszen nemcsak testi, de lelki épségét is annyi káros tényező veszélyezteti világunkban.

Amikor a szülők és a keresztszülők vallást tesznek a Szentháromság egy Istenbe vetett hitükről, és kijelentik, hogy akarják a gyermek megkeresztelését és hívő kereszténnyé növekedését, akkor hallatlan felelősséget vállalnak a gyermekért az Úr oltára előtt. Ez a kötelezettség egy életen át tart. Sok megható történetet jegyeztek már fel arról, hogy a keresztszülők bizonyságtétele, hívő élete, türelmes szeretete és nem lankadó imádságai szíven találták a keresztgyermeket, és így indult el serdülőként vagy fiatal felnőttként a hit útján. Az sem ritka, hogy a keresztszülő lelki támasza, illetve a szülők halála esetén nevelőszülője lesz keresztgyermekének. Sajnos sokan nem úgy választják ki gyermeküknek a megfelelő keresztszülőt, hogy előtte meggyőződnének róla, valóban alkalmas-e erre a speciális, összetett spirituális feladatra. A szokás, a családi elvárások és nem egyszer az anyagi szempontok vezérlik őket döntésük meghozatalakor.

Nem véletlen, hogy kedves testvérem is megemlíti a keresztszülőség anyagi vonzatait. Különösen vidéken a keresztszülő értékes ajándékkal kedveskedik az újszülöttnek keresztelője alkalmából. A konfirmációnál és később, a keresztgyermek esküvőjénél is jelentős összeggel járul hozzá a nagy eseményhez. A születés- és névnapokon, illetve karácsonykor és húsvétkor a keresztszülőnek illik „kitennie magáért”. Valójában szép és helyeselhető szokás lehet ez, ha a keresztszülő szíve mélyéből indíttatva, örömmel ad, és nem kényszerű kötelességből vagy „kivagyiságból”, hogy anyagi javaival kérkedjen. Én úgy hiszem, hogy a keresztszülő ajándékainak nem anyagi, hanem lelki értelemben kell értékesnek lenniük, és mindig Krisztusra kell mutatniuk. Arról már nem is beszélve, hogy minden drága ajándéknál többet ér a szeretetben gazdag, egymásra figyelő, egymás iránt őszintén érdeklődő keresztszülő-keresztgyermek kapcsolat, amely életre szóló nyomokat hagy mindkettőjükben. Ellenben rettenetesen lehangoló, amikor valaki elvállalja a keresztszülőséget, de valójában nem is foglalkozik annak jelentőségével, s a gyermek testi-lelki növekedését nem kíséri figyelemmel. Így az Isten színe előtt tett vallástétel csupán üres fogadkozás marad.

Nagy szeretettel bátorítom kedves levélíró testvéremet a keresztszülői megbízatás elfogadására, de kérem, hogy a fentieket fontolják meg házastársával. Feltétlenül keressék fel a helyi lelkészt, és mondják el neki kétségeiket, kérjék tanácsát, és imádkozzanak azért, hogy az Úr mutassa meg, mi a szándéka önökkel. Elengedhetetlen, hogy a baráti házaspárral is megbeszéljék vívódásaik miértjét, hogy kiderüljön, ők hogyan és miben látják a keresztszülő tisztével együtt járó feladatokat. Mert ha másért nem is, azért megromolhat az önök közötti kapcsolat, ha csalódást okoznak egymásnak. A legtöbb szülő nagyon érzékeny és elfogult a gyermekével kapcsolatban, ezért a leendő keresztszülőnek mindig azt a kérdést kell elsősorban feltennie magának: van-e bennem önzetlen szeretet a gyermek iránt? Előre nem lehet tervezni, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap. De „senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt” (Róm 13,8). Így a szeretetben kapunk erőt ahhoz, hogy egymás iránt örömmel viseljük kötelességeinket. Keresztszülőként mindent megtegyünk azért, hogy az a cseperedő emberpalánta megismerje a törvényt és az evangéliumot, hogy megéhezzen Isten ismeretére, és szomjazzon a Krisztusban elrejtett életre, hogy bevezessük a hívők közösségébe, és hogy személyünkben igazi barátra leljen, akinek van ideje arra, hogy meghallgassa őt, felszárítsa a könnyeit, és osztozzon örömeiben. Isten áldását kívánom levélírónk reménybeli keresztszülői hivatására, mellyel Isten munkatársa lehet egy bárányka pásztorolásában! És – ha lesz – kérem, hogy örvendeztessen meg egy, a keresztgyermekükkel készült közös fotóval!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::