Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik. (Jn 10,11.27–28)

Húsvét ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli igéi a jó pásztorról és az ő nyájáról szólnak, akik vezetése alatt felismerik: „Az Úr szeretetével tele van a föld.” (Zsolt 33,5) A vasárnap névadó zsoltára azt az Istent dicsőíti, aki ezt mondja magáról: „Vagyok, aki leszek!” Ő, az örök Vagyok jött el Fiában hozzánk. Jézus vezérigénkben már bemutatkozott. „Én vagyok a jó pásztor, (…) és én életemet adom a juhokért.” (Jn 10,14.15) Jézus küldetésének célja az, hogy ne legyünk tévelygő juhok, hanem megtérjünk lelkünk pásztorához és gondviselőjéhez, aki „bűneinket maga vitte fel testében a fára” (1Pt 2,24), s akinek sebei által gyógyultunk meg.

Mózes, amikor megtudja halála idejét és okát Urától, nem magára gondol, hanem népére, s ezt kéri: „Az Úr (…) rendeljen egy férfit a közösség élére. Az (…) vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj.” (4Móz 27,16–17) És a főpap beiktatta tisztébe Józsuét, aki már nevében is Jézus (héberül: Jesua, Jehosua; görögül: Józsué) előképe volt. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk! Pál apostol is az ő „bolondja” volt, s a korinthusiakat is Krisztus feltételek nélküli követésére biztatja (1Kor 4,9–16).

Főpapi imádságában jó pásztorunk vezérigénk beteljesedéséért könyörög: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet.” (Jn 17,24) Pál saját életpéldája is bizonyítja, hogy Jézus nem hagyta magára nyáját, és „adott” némelyeket pásztorokul és tanítókul, hogy ne legyünk „buta bárányok”, „akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától” (Ef 4,14). Legyünk jó pásztorunk hűséges követői, hiszen ismerjük, mit tett a tizenkettő: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” (Mt 26,31) De Jézus „nem hagyta ennyiben a dolgot”, hanem szó szerint beteljesíti vezérigénk üzenetét. Feltámadása után elment az Atya házába, ott helyet készít juhainak, és elvezeti oda minden bárányát. Hogyan? „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Elmondhatjuk-e mi is teljes bizonyossággal: „Jézus a jó Pásztor, / vele megyünk. / Örök irgalmáról énekelünk. (…) / Míg örök fényedbe megérkezünk” (EÉ 401,1.5)?

Garai András

::Nyomtatható változat::