Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Kő és virág. Mindkettő az emlékezés jele. Európában az emberek virágot helyeznek szeretteik sírjára, a Közel-Keleten pedig egy-egy követ. Más éghajlat, más kultúrkör, más szokások. A fájdalom és a visszatekintés szándéka azonban mindenütt közös. A csillaghegy–békásmegyeri gyülekezetben április 18-án az áldozatokra emlékezve – zsidó szokás szerint – ki-ki elhelyezhette a maga kövét.

Az elmúlt héten számos helyen megemlékeztek a magyarországi zsidóüldözés áldozatairól. Az eseménysorozathoz a Csillaghegyen és Békásmegyeren élő evangélikusok is csatlakoztak: szokásos havi összejövetelüket, az összegyülekezés napját ezúttal a hatvan évvel ezelőtti vészkorszak felidézésének szánták. A nyitó istentiszteleten – Ez 18,21–24 alapján – Mártonffy Marcell egyetemi tanár hirdette Isten igéjét. „A soá emléknapján növekvő távolságot érzünk. A tanúk fogynak, az emlékezet gyengül” – kezdte beszédét a Mérleg című katolikus folyóirat szerkesztője, majd kiemelte: az emlékezés egyben értelmezés is. Bár ezt a pusztítást soha nem lehet megérteni, mégis emlékezni kell. „Olyan időszaka volt ez a történelemnek, amikor a jézusi szeretetparancsot nemcsak korlátozták, hanem semmibe vették és meggyalázták.”

„Nem lehet letagadni, hogy a hatvan esztendővel ezelőtt történteknek vannak keresztény vonatkozásai, hiszen a holokauszt az általunk konstruált történelemben mehetett végbe, és ezt nehéz jóvátenni” – zárta prédikációját Mártonffy Marcell.

Az istentiszteletet követő ebédszünet után Ellenségei minden embernek… címmel kerekasztal-beszélgetés következett Csepregi Zoltán egyháztörténész, Gábor György filozófiatörténész, Bitó László agykutató, író, valamint Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi elnöke részvételével. A gyülekezet lelkésze, Donáth László által moderált eszmecsere alapjául Csepregi Zoltán most megjelent könyve szolgált. A Luther Kiadó gondozásában a közelmúltban napvilágot látott Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika című kötet – alcíme szerint – a reformáció és a zsidóság kapcsolatának kérdését igyekszik közelebbről is megvizsgálni. Hittudományi egyetemünk tanára elmondta, hogy a címmel azokra a témákra kívánt utalni, amelyek a reformáció korabeli embereket foglalkoztatták. Beszámolt arról is, hogy a kutatás során arra a következtetésre jutott, hogy akkoriban a zsidósággal kapcsolatos közvélekedést alapvetően egy száz esztendővel korábbi esemény, a spanyolországi zsidóság elűzése, illetve erőszakos áttérítése határozta meg. A reformáció korában azonban a zsidókat vallási és nem faji alapon utasították el, amint azt a Harmadik Birodalom tette – hangsúlyozta dr. Csepregi Zoltán.

Gábor György azt emelte ki, hogy már a görögöknél és a rómaiaknál is jelentkezett az antijudaizmus. Az a tanítás, hogy a zsidóság eljátszotta azt az isteni örökséget, amelyet kapott, s hogy a régi törvény már nem érvényes, így a régi nép is elvesztette jelentőségét, valójában a kereszténység önazonosságának keresésében bukkant föl, és vált az antijudaizmus egyik meghatározó gondolatává – mondta a filozófiatörténész.

Gellért Kis Gábor a huszadik század emberének felelősségéről beszélt. A mai ember nem tud mit kezdeni a holokauszttal – hangsúlyozta. Már maga a kifejezés (égőáldozat) is pontatlan – folytatta –, arra szolgál, hogy elfedje azt, amit a nagyipari emberirtás megvalósított. Végezetül arról szólt, hogy a történteket racionálisan, számok és adatok formájában meg lehet ugyan közelíteni, de a lényeg megfoghatatlan marad. Talán a csend volna illendő, de az kizárná a beszédet, az emlékezés továbbélését egy olyan dologgal kapcsolatban, melynek súlyosságát nem tudjuk elviselni.

Gombocz Eszter egyetemi tanár óbudai judaisztikai kutatásairól számolt be, s munkája folytatásához a jelenlévőktől, valamint a túlélőktől kért segítséget. A múlt jóvátehetetlen – mondta –, a tudomány azonban a töredékekből is érvényeset, igazat formálhat a kollektív emlékezés számára.

A magyarországi zsidóüldözés hatvan esztendővel ezelőtti történéseire visszatekintő napon Rozsos István operaénekes zsidó liturgikus éneket adott elő. A soá emléknapja Donáth László, valamint Iványi Gábor metodista lelkész (felső képünkön) közös igehirdetésével zárult.

Lassan minden elcsendesedett, ki-ki hazaindult otthonába. A templom előterében pedig ott maradtak a kövek, hogy emlékeztessenek.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::